bobafett |

Éjszaka dolgozni fogunk

Koffein és koffein – ez lesz a címe az az emlékirataimnak, ha lesznek. A legszemetebb fajtából méghozzá, Nescafé 3 az 1-ben meg Burn, majdnem azt mondtam, Burns, de a költészetet ne keverjük bele. Ilyenkor, lapzárta idején aligha léphet be olyan a szerkesztői szobába, aki ne tudna folyamatosan négy sort idézni a Pécsi éjszakákból. Ezt kérjük az állásinterjúkon is: aki néz bután, annak CV-jét legalulra csúsztatjuk. Hogy véletlenül se szivároghassanak be a nyálrap diverzáns ügynökei a szervezetbe, megbontva így az erőszak egységét. Megint ütni kell.

A Mega Sound System Új Sportok című “lemeze” klasszikus volt a maga idejében, vagyis úgy 17 évvel ezelőtt. Én is azzal a kísérőszöveggel kaptam, hogy ronggyá fogom hallgatni, és nem is tévedett sokat, aki ezt mondta. A walkmanem akkora volt, mint egy féltégla, nem is fért a zsebembe, a kezemben vittem, úgy hallgattam; először krómos kazira vettem át hirtelen, az volt otthon, ráadásul valami oldszkúl breakkazira másoltam, úgyhogy Dope T felett simán hallatszott Kurtis Blow.

Először hallottam mocskos szájú magyar rappet, úgy értem: tényleg mocskos szájút, mert noha például a JFK sem volt túl finomkodó (már ha nem keverednek össze az idősíkok…), azért egy lépten-nyomon kurvaanyázó banda feltűnést tudott kelteni nálam, ebben lényeges szerepe volt a trágárságnak is, persze. De összességében nem tudnám pontosan megmondani, mi volt az oka, hogy akkoriban ténylegesen a legtöbbször hallgatott kazettám volt az Új Sportok, néhány évvel később már inkább vicces volt az egész. No persze, akkor is “idézőjelben” hallgattam, hiszen magam sosem kívántam leütni a DJ-t, és a nőket (a MSS szlengben: kurvák) sem csak két dologra tartottam érdemesnek (bigidibaszni és pénzt keresni), és napestig sorolhatnám még azokat az elemeket a pécsi banda szövegvilágában, amelyektől legalább olyan távol álltam akkor, mint manapság. Mégis meg tudott fogni az egész. A tahóságuk? Lehet. A lenyűgöző flow? Aligha. Tényleg nem tudom, mi történt. Mindenesetre néhány évvel később a nyíltan a MSS örökségét tovább vivő G.O.D. is gyakori vendég volt a walkmanemben, volt valami nagyob b kirándulás is (nem osztály-), ahol épp az ilyen “hardcore rap” iránti vonzalmunk okán össze is haverkodtam egy Dani nevű gyerekkel, úgy hallgattuk ezeket a szemét zenéket. Eletem egyetlen G.O.D. koncertélményét is megannyi könnyes emlék és néhány fotó is őrzi, hagyjuk. (Amúgy Bobafett ennek a G.O.D. nevű bandának volt akkor a tagja; az Aludnifogtálon legalább egy trekkben vissza is köszön a múlt. Akármilyen meglepő: a G.O.D. című számban történik ez, amely nagyjából régi Grandstand of Devils szövegfoszlányokból áll.)

Kicsit csíp a hajnal, kicsit kimerült mindenki, egy kicsit közeleg a vége is már, mindjárt kész a 98., lassan kinyit a Cicám közért, “na milyen ez a jégkrém?” Lassan haza lehet takarodni a vérbe valamelyik korai busszal. Az asztalon koffein és koffein, és spórolós cigi, és Gore Vidal esszékötet, és morzsás uzsonnásdoboz, és papírtörlő, kifogyott toll, firkapapír, a virtuális memória túl kevés. Rendhagyó módon most alig három kurva nagy rovar szállt be összesen éjszaka az irodába. És hogy mennyire komolyan vesszük, hogy ide aztán senki sem jöhet be, aki nem boldogul a Pécsi éjszakákkal… Kérdeztük őket, nem tudták. Egy Dunlop márkájú teniszütővel lettek lecsapva, vérengzés a Kassai utcában.

Most már a nagyot koppanó ízeltlábú kis genyók is tudják, hogy: nem ölünk, de ha igen, akkor igen.