You are currently browsing the category archive for the ‘koncert’ category.

Reklámok

Ben Sharpa, Oddateee és Bleubird az A38-on

ben sharpa - forrás: www.myspace.com/bensharpaA csütörtöki meteorológiai borút este ipari mennyiségű düh, nagypofájúság és mi tagadás: némi gyűlölet is követte. Utóbbiak a színpadról érkeztek, nem a szvetterünk ázott tehát, hanem szívünk-lelkünk impregnálódott.

Ha új partisorozat indul a fővárosban, pláne, ha hiphop vonatkozású, még az olyan megveszekedett hívők is szkepszist táplálnak a dolog iránt, mint a tudósító, aki túl sok karón látott már túl sok varjút ahhoz, hogy csont nélkül elhiggye: már megint valami nagyszabásúval, egyedülállóval, még soha nem volttal áll szemben. Gyanúja rendszerint beigazolódik, az elsőre pofásnak tűnő varjúról kiderül, hogy cafatokban hullik a tolla, és egyébként sem károg, legfeljebb csiripel.

És akkor itt a Real Your Nature, amely havonta jelentkezik az A38 Hajón, valamelyik csütörtökön, és amely a célkitűzés szerint helyzetképet kíván adni az elektronikus zene valódi jelenéről és jövőjéről. Bár nem hiszünk abban, hogy Budapest végletesen el volna maradva, ami a kortárs zenék ismertségét és kedveltségét illeti, mindig jól tud esni a népművelés. Az első alkalomra három, valóban rendkívüli MC-vel készült az A38 Hajó és a programsorozat ötletgazdája, DJ Cadik: az Egyesült Államokból Bleubird és Oddateee érkezett, Fokvárost pedig Ben Sharpa képviselte a kulturális párbeszéd jegyében. Három nagyon különböző modor, stílus, beszéd- és előadásmód garantálta a miniszivárványt a pesti éjszakában. Halálos zsánermixbe csomagolt kortárs hiphop.

A floridai Bleubird elsőre enerváltnak tűnt, és ezen nem sokat segített, hogy egyedül létezett a színpadon, saját magának csavargatta és nyomogatta olykor a komputert, némi hangeffekteket előidézendő. Bevallható: eltartott néhány percig, míg kievickéltünk az “ez meg mi a franc?” érzetből. De aztán megvett a srác. Hogy nem a szokásos floridai nyugdíjas tempóval van itt dolgunk, akkor vált teljesen nyilvánvalóvá, mikor rohangálni kezdett a színpadon, és közben cseppet sem csökkent a szövegdinamika. Vagy mikor a földre dobta saját magát. “Egy kis Pink Floyd, és egy kis Sonic Youth – ez a hiphop.” A nagy katarzisban mintha valami ilyesmi hagyta volna el Bleubird száját, ha jól emlékszünk – ezután pedig már alig volt meglepő, hogy leugrott a közönség soraiba, és Iggy Popot mímelt vadul.

Ez volna tehát a rock and roll.

Ben Sharpa, aki az apartheidet fő csapásirányként megjelölő rezsim elől Amerikába menekült, majd 1993-ban visszatért szülőhazájába, a fokvárosi gettók összes dühét, frusztráltságát, gyűlöletét és rendszerellenességét becsomagolta a turnékofferbe. A szétcsavart, műfajilag többé-kevésbé behatárolhatatlan, a technót, a dubot és a hiphopot érzékenyen keverő zenékre nyomott szövegekben a korrupt rendőröktől a multikon át a rasszistákig és az obskúrus establishmentig mindenki el van küldve erősen. Vastag, nyúlós, de kőkemény politikum. A Sharpa szeméből érkező villámok láttán még a dél-afrikai közügyekben tájékozatlanok sem hihetik, hogy a vezér kamuzik. Nincs mellébeszéd, nincs jópofi.

És akkor azt hinnénk, a drámaiság után jön a levezetőkör, de nem. Hogy a bronxi Oddateee is sokkolni tud, arra három remek oka is lehet. Egyrészt a szintén kegyetlen, testes és gúzsba kötő szövegvilág, másrészt a Dälek nevű producer zseniális zenéi, és aztán ott van A Gitáros, aki Oddateee mellett zúz, a nevét nem tudjuk. A tűpontos elektronika, a homályos, sejtelmes, gomolygó gitárfutamok és az emberi hang elegyének pszichedelikuma olyan, mintha a leghaladóbb mocskos szájúságot leöntötték volna a hatvanas évek LSD-mámorával, legalábbis ezt juttatta eszünkbe a koncert, pedig ott sem voltunk a hatvanas években.

Legalábbis nem emlékszünk.

A cikk a Népszabadságban

Nyelvtörvényellenes hiphopfesztivál Komáromban

fuck_uPénteken a határ túloldalán anyaországi és szlovákiai magyar MC-k, DJ-k, graffitisek és breaktáncosok a hiphop eszközeivel emeltek szót a korlátozó jogszabály ellen.

– Mi fő itt? – kérdi a tudósító a húst és zöldséget aprító fiataloktól. – Gulyás, ötvenfős, de csak estére, a fellépőknek – válaszolja egyikük. – Ha marad, ti is kaphattok belőle.

Hát nem nagyon marad. A szakácsok egyébként kitesznek magukért, nyilván tudják, hogy lényegében a gulyás ma a gázsi. A Csemadok, a Via Nova nevű ifjúsági szervezet és a hiphopfelvidek.org weboldal munkatársai által szervezett Száll a hír fesztiválon fellépő anyaországi és szlovákiai magyar rapperek, DJ-k ingyen, vagy ha úgy tetszik: egy tál ételért, némi repisörért, Kofoláért és kólás jégkrémért koncerteznek a helyi jégpályán. Az apropó: együtt tiltakoznak a szlovák nyelvtörvény ellen. S hogy miért épp a rap?

Határozottabban

A felvidéki magyar hiphopkedvelő fiatalok nemzeti érzelműek – mondja Petheő Attila. A Csemadok Komáromi Területi Választmányának elnöke úgy véli, ezt az egyáltalán nem kis létszámú csoportot eddig nem tudta megszólítani a szervezett magyar közösség. Mikor azonban a Via Nova nevű ifjúsági szervezettel együttműködésben felvették a kapcsolatot a szlovákiai magyar hiphop központi figuráival, ők is azonnal csatlakoztak az ötlethez: magyar nyelvű rapkoncertet, fesztivált szervezni Szlovákiában a nyelvtörvény elleni tiltakozásul. Így vonva be a fiatalokat a Kárpát-medencei magyarság sorskérdéseibe. Hiszen felnövekvőben van egy olyan generáció, amely az ilyen természetű kiállást határozottabban képzeli el, mint korábban. Nemcsak kérni szeretnének jogokat immár, hanem követelni – például Petheő szerint az EU-s normákkal otrombán szembemenő nyelvtörvény elleni tiltakozás formájában.

Két hónapja szervezik tehát közösen a pénteki hepeninget, az anyaországból és szlovákiai városokból érkező rapelőadókat a hiphopfelvidek.org weboldal szerkesztői hívták meg, hiszen nekik van kiterjedt kapcsolatrendszerük ebben a szubkultúrában. Pénteken José, MC Gőz, Deniz, Attilah és Jakuza, a Hősök, a Rapartoar, a Micro Tenors és sokan mások nyilvánítottak véleményt a színpadról. Az öszszefogás egyértelműen sikertörténet: két kivétellel az összes meghívott fellépő ingyen és örömmel vállalta, hogy fellép a nemes magyar ügy érdekében.

A kérdésre, hogy miért nem hívtak meg szlovák rapelőadókat is, a tiltakozást erősítendő, Petheő Attila úgy felel: elsősorban ez egy magyar rendezvény, a magyar fiatalokat próbálja megszólítani, közösséggé formálni. Azt szeretnék, hogy az ottani magyar nyelvű, undergroundnak tekinthető szubkultúra is kifejezze, zenében méghozzá: a nyelvtörvénynek nincs semmi értelme. – Ez a jogszabály egyenlő a felvidéki magyar nemzetrész alapvető emberi jogainak sárba tiprásával – így Petheő.

Mikor megkérdezem, miképp vélekedik arról, hogy az egyik nyíltan nyilas, náci szellemiségű magyar weboldal a minap hosszú cikkben támadta az anyaországból érkező fellépőket és a szervezőket, valamint a szokásosnak mondható jelzők kíséretében vonta kétségbe azok magyarságteljesítményét, Petheő csak annyit mond: – Aki eljön, és fellép, annak megköszönjük, hogy a felvidéki magyar nemzetrészt szolgálja – fogalmaz a Csemadok komáromi választmányának elnöke.

Nonszensz

– Nonszensz – fogalmaz meg sommás véleményt a szlovák nyelvtörvénnyel kapcsolatban Baranyai Dániel, vagyis Eckü, az egyik legnépszerűbb magyarországi rapcsapat, a Hősök nevű formáció frontembere. A szlovákiában élő magyarokat nyelvileg kisemmiző, a kisebbségi jogokat ilyen mértékben korlátozó jogszabály egyszerűen megengedhetetlen szerinte. Ráadásul az együttesével jó néhányszor megfordult már a Felvidéken, mindig nagy szeretettel fogadták őket, ebből is látszik, hogy szükség van a magyar szóra, érkezzen az a helyiek vagy épp az anyaországiak szájából. A rapelőadóknak már csak azért is kötelességük kiállni egy ilyen ügy mellett, hiszen a szó náluk alapértelmezett médium, és ha a nyelvhasználat korlátokba ütközik, az alapvetően kritikus hangvételű hiphop is ellehetetlenülhet.

Jakuza nemcsak fellépőként, hanem szervezőként is részt vesz a Száll a hír fesztiválon, ő a hiphopfelvidek.org weboldal főszerkesztője. – Mint itt élő polgár, és mint MC, úgy látom, hogy a nyelvtörvény sérti a kisebbségi jogokat, ráadásul a demokrácia szabályaival is ellentétes – indokolja a kiállást. Azt mondja, a szlovákiai magyar hiphop már nyelvhasználatát, szókészletét tekintve is különbözik kissé az anyaországitól, s az ilyen helyi ízek is elveszhetnek, ha a nyelvtörvénynek érvényt szerez a szlovák kormányzat, és ezt nem akadályozza meg senki. – Előfordulhat – mondja Jakuza -, hogy nem állhatok majd ki a sajátjaim elé rappelni az anyanyelvemen. És ezt nagyon nem szeretném. Mert mint minden MC, én is ragaszkodom a szóhoz.

A cikk a Népszabadságban

RZA BUDAPESTEN

Forrás: hellotriangles.blogspot.comRobert Fitzgerald Diggs, vagyis RZA, a New Yorki-i Wu-Tang Clan első embere nem elsősorban azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy lassan több álnév alatt dolgozik, mint Nemere István. Vezetésével az eredetileg kilenctagú Wu-Tang a kilencvenes évek első harmadában a világ egyik vezető hiphop csapatává vált, és azóta is tartja ezt a pozíciót.

– Uram, ne dohányozzon – mondta a Dürer-kert csaposa, s bevallom, engem ez váratlanul ért. Pedig már akkor gyanakodhattam volna, hogy ma meg leszek mentve, mikor a trolin az ellenőr a Legyetek jók, ha tudtok főtémáját fütyörészve közelített. – Ne dohányozzon – ismételte meg -, káros. Egy pálinkát inkább? Nem vagyok hajlandó pálinkával tönkretenni egy péntek estét, gondoltam, még Budapest kétségkívül egyik legszórakoztatóbb csaposának kedvéért sem.

A dohányzás ártalmairól

Egy pillanatra viszont meginogtam, mert eszembe jutott a Kávé és cigaretta című Jim Jarmusch-opusz egyik jelenete, amelyben GZA és RZA a dohányzás és a koffein negatív hatásairól próbálja meggyőzni Bill Murray-t. És az is eszembe jutott, hogy ez a bizonyos RZA, a hiphop egyik legsokoldalúbb alakja nemsokára színpadra lép, hogy pengesuhogtató zenéivel, kőkemény ütemeivel, és lágynak épp nem mondható hangjával legyalulja a Dürerben őt ünnepelni összejöttek fejét.

Akik egyébként, az átlagos, külföldi művészvendéggel operáló budapesti hiphopkoncertekhez viszonyítva, egyáltalán nem is voltak olyan kevesen. Úgy éjfélre becsületes háromnegyedház-hangulat alakult ki, ami a dögletes melegben egyszerre nevezhető kvázi csoportos öngyilkossági kísérletnek és üdítő meglepetésnek. Cammogó forróság volt, amely komótosan átgyalogol az emberen, s az ellenállás lehetősége fel sem merül.

Forrás: vpprod YouTube csatornája

Több, mint Nemerének

A New York-i Wu-Tang Clan első embere nem elsősorban azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy lassan több álnév alatt dolgozik, mint Nemere István. Vezetésével az eredetileg kilenctagú Wu-Tang a kilencvenes évek első harmadában a világ egyik vezető hiphopcsapatává vált, majdnem varázsütésszerűen, ahogy az lenni szokott. Egyetlen lemez kellett, hogy a visszafordíthatatlan folyamat meginduljon, és mára ne legyen olyan országa a Földnek, ahol ne ismernék a Clan nevét, ez alól legfeljebb Észak-Korea lehet kivétel: az 1993-as “Enter The Wu-Tang (36 Chambers)” című, hamar klasszikussá váló albummal a klán sokkolta mind a szakmát, mind pedig a hallgatókat. A zenei alapokat túlnyomórészt maga RZA készítette, s ez elmondható a későbbi Wu-Tang-anyagok, valamint a tagok szólólemezei esetében is. Úgy kellett a RZA nevű fenomén a keleti parti hiphopnak, mint egy lottóötös: rengetegen (a szerző is) unták, hogy minden csapból a nyugati part, a west coast előadói folynak. 1993-ban tehát fordult a kocka. Jött a kungfufilmeket betépve bámuló, azokból mind szöveges, mind pedig hangeffekteket bőven merítő, azokat a hiphopba érzékenyen beépítő, a műfajt így nem kevéssé újragondoló RZA és bandája, a következmény pedig: a Wu-Tang neve mára a jó rap és a nagy üzlet közös szinonimája lett. A globális kultúra fontos és igen finom szelete. RZA, vagyis Bobby Digital, vagyis Bobby Steels, vagyis The Rzarector, vagyis Prince Rakeem számára a műfaji átjárások sem okoznak problémát: amellett, hogy Grammy-díjas zenész, rapper, forgatókönyvet ír, színészi feladatokat vállal, sőt rendez is.

A budapesti underground hiphop vagyis Bankos, Norba, az NKS és a Killakikitt dinamikus felvezetője után úgy negyed kettő körül megjelent a színpadon a jenki slepp, plusz egy állítólag angolai MC, az ezt követő egy óráról pedig nehéz nem szuperlatívuszokban beszélni. Jól összepakolt show-t láthatott, aki nem sajnálta az ötezret a jegyre – RZA remekül érezte, hogyan dolgoztathatja meg a közönséget, volt bőven kérdezz-felelek, szövegskandálás meg tombolás, szóltak régi Wu-Tang- és Gravediggaz-dalok, a szólóprojektekből is jött némi ízelítő, a klántársak cuccaiból is elővezetődött néhány – minden a helyén volt, leszámítva persze a pulzust, a vérnyomást.

Amelyet aztán egy Fácán tudott megnyugtatni csak, a szellős udvaron.

Meg voltam mentve megint, aznap már negyedszer.

A cikk a Népszabadságban

Kis reklám.

detroitforever

uj-mutans21-copy1Egy kis reklám, megint.

Váratlanul térnek vissza első országos találkozójuk színhelyére a mutánsok. A sebtében tervezett összejövetel tárgya a PocketRocket 2 deluxe kiadása és a Dillage.
A Mezőtúr és Szarvas közötti járatrendszerből ismét felszínre tör a kiszámíthatatlan M.T.R.SZ.1. (Ágoston Béla, Ernőminimal Mr. Masters, Dj Snare), Vanis&Crain Mekvart Szlengjét ezúttal Újonc, Balek MC, Busa, Ponza és Orizatriznyák tolmácsolja, bevetésre kész Ozon is, Bobakrome, az Aludnifogtál egyik elkövetője pedig különleges cameo szerepre készül. A kirakós a Faktorlaborral lesz teljes, akik Funktasztikussal nyomnak extra műsort.

Az előtérben a napokban megjelent 82828 szerzője, Takeshi, Kanada Káosz és Johnny Drama társasozik, míg az arctalan vagy inkább ezerarcú FantomAZ bárhol feltűnhet.

A magyar hiphop legújabb generációjának is fertőzött a génkészlete. A tatabányai Káva, és a Sopron-Kapuvár tengelyen mozgó BeatMarket bizonyítja, hogy akad még szufla a sokszor elsiratott hazai rapben. Előbbi alakulat a nemsokára megjelenő, a megfejtős hiphopot és a fake-ek melegebb éghajlatra küldését mesterien vegyítő 1.0 című lemezéből ad ízelítőt. Essemm és a szír származású, arab nyelven is szövegelő Ra, vagyis a BeatMarket tagjai a csupasz, nyers, keresetlen utcarapben gazdag, Krekk című debütlemezüket promózzák.

Dillage – ez a címe a Céllövölde szervezésében, az S*10 kiadó segítségével megjelenő emlékválogatásnak, amelyen a három éve elhunyt producer-MC, hiphop úttörő J Dilla beatjeire magyar MC-k, producerek és DJ-k pakolják hangjukat, mintáikat, karcaikat. A közreműködők listája, a teljesség igénye nélkül: AKR, Balek MC, Bankos, Bobakrome, Eckü, Essemm, Fura, Kool Kasko, Mr. Pastell, Norba, Orizatriznyák, Ponza, Takeshi, Vanis, Zomblaze, Zsola. A tribute-lemezből mindösszesen 100 sorszámozott darab készül – a gyűjtők örömére, a későn érkezők bánatára.

A belépő 700 forint, Takeshi ill. PocketRocket 2 CD-vel 1500 forint. Az első száz érkező ajándékba kapja a Dillage lemezt, és lesznek második szériás S*10 trikók is.

takeshi_myspaceKis reklám, na.

Szombaton robban az első idei S*10 bomba: az egyik legkomolyabb magyar beatkovács bemutatkozó anyaga a Sirályban hallható először. A jóféle magyar hiphop híveinek garantáltan sokfogásos, és garantáltan ötcsillagos menüvel szolgál a Pocket Rocket első válogatásáról (Újtáncteszt) és a Lost Demosról (B+N remix) ismerős Takeshi mester, akinek beatjein most Azúr, az NKS, Bankos és Norba, Busa, az AMPS, Buppa, Ponza, Vanis  és Csáth Géza reinkarnációja mellett a Céllövölde szerzője is megszólal, khm.

Aki tehát szereti a leheletfinom, de mégis velőig hatoló hiphop alapokat, és a simogatóan karcos szövegeket, az garantáltan odalesz Takeshi 82828 című, az S*10 kiadónál megjelenő, február 21-én a Sirályban (Király u.) debütáló lemezétől. Kisszériás cucc, mindössze 100 példányban készül, rendelni az info@miafa.org címen lehet. A belépő egy ezres, de érdemes kétezret leszurkolni a bejáratnál: így nem csak egy belépővel, de egy Takeshi koronggal is gazdagabb lehet, aki. A kétkedők ide kattintva bele is hallgathatnak Takeshi melóiba.

Szombaton amúgy Takeshi mellett Johnny Drama is zenél, de egyszer csak megejelenik a helyszínen az orleáns-i illetőségű 3.80 Paradox formáció,  némi francia bukét csempészve a budapesti éjszakába, ráadásul megnyílik a Street Trash Hungary című kiállítás is, az 1000%, a Kétfarkú Kutya Párt, Szigeti Árpi és Pap Dávid munkáiból.

siralyss6

Subicz Gábor - Kurucz Árpád fotója / NépszabadságHárom nap alatt tizenkét fiatal együttes lépett a MüPa színpadára a Jazz Showcase tehetségbörze keretében, este pedig a hazai dzsessz nagy öregjeié volt a Fesztiválszínház. Pénteken Koós-Hutás Áron kvintettje, a Fábián Juli Jazz Riff, a Santa Diver formáció mellett Subicz Gábor dzsesszötöse, az SG5 lépett fel, este pedig Binder Károly adott szólókoncertet – két versenyzongorán.

– A “showcase” fogalma a zenében olyan koncertet jelöl, amelyen a közönség egy része szakmai szempontok alapján figyeli, ami a színpadon történik – mondja Retkes Attila, a Művészetek Palotája munkatársa, a Jazz Showcase programszervezője. A háromnapos tehetségbörzét holland minta alapján kezdeményezte Kiss Imre, a MüPa vezérigazgatója. A háromnapos rendezvénysorozat fő célja, hogy a magyar dzsessz legfiatalabb generációja, döntően a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem dzsessz tanszakos hallgatói, illetve a néhány éve diplomázottak bemutatkozhassanak. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne volnának az étlapon autodidakta, illetve magukat más, külföldi intézményekben képző zenészek is. A Jazz Showcase keretében professzionális hang- és fénytechnikai körülmények között, negyvenöt perces koncerteken mutathatják meg magukat a fiatal dzsesszisták – nem csak a rajongóknak, barátoknak.

– A lehető legszélesebb magyar szakmai közönség mellett számos vendéget hívtunk külföldről, szakírókat, impresszáriókat, rádiósokat, klubtulajdonosokat, fesztiválszervezőket, akik nemcsak a hazai dzsessz hírét tudják elvinni a világba, hanem konkrét segítséget is tudnak nyújtani az együtteseknek – így Retkes Attila. A szervezők nem kergetnek hiú ábrándokat: a tehetségbörze eredménye nem abban látszik majd meg, hogy néhány hónapon belül magyar produkcióktól lesz hangos az európai dzsessz-szcéna – közép- és hosszú távon viszont ez teljesen reális cél lehet. A tavaly megrendezett börze résztvevői közül többeknek, például Harcsa Veronikának, a Dés András Triónak, Oláh Szabolcsnak, a Transform Quintetnek már szépen megindult a karrierje – ebben talán a Jazz Showcase-nek is szerepe lehetett.

Nem csak koncertek kaptak helyet a kínálatban – szakmai panelbeszélgetéseken is részt vehettek a meghívott vendégek és az együttesek. Az idei eszmecserén azt boncolgatták, hogyan tud megjelenni a nemzeti identitás a dzsesszben. A tapasztalat szerint az amerikai sztenderdek jó alapok ugyan, de a bevált darabok önmagukban már kevésnek bizonyulnak az érvényesüléshez. Mindenki az egyéni hangját keresi, amihez sokszor remek adalék a nemzeti karakter.

– Egyelőre nehéz lemérni, ki mit profitálhat a börzéből – én azt szeretem a leginkább, hogy az ilyen alkalmakkor meghallgathatjuk egymást – véli Subicz Gábor dzsessztrombitás, az SG5 vezetője. Mindenesetre sok pozitív viszszajelzést kaptak a péntek délutáni koncert nyomán. És hogy hogyan nyilvánul meg a magyar dzsesszben, konkrétan az SG5 zenéjében a magyar identitás? Subicz szerint a dzsessz attól dzsessz, hogy a színpadon, az előadás közben egyfajta, a környezetre adott reflexió érezhető.

– Hogy épp mi a helyzet, mi újság van, ez tükröződik a zenében, hiszen a műfaj sajátossága az improvizáció. Számít, hogy éppen péntek este van, éppen a MüPában, éppen Magyarországon vagyunk. Ez mind befolyásolja, hogyan és mit játszunk – mondja Subicz Gábor, majd hozzáteszi: tudatosan nem irányítható, hogyan jön át a zenéjükön a magyarság mint olyan. Hatással van rá a magyar komolyzene, a magyar könnyűzene, a népzene, a dzsessz – de direkt módon nem építi bele a magyar fenomént a kompozícióiba.

A riporter péntek délután, az SG5 – zömmel saját darabokból álló – koncertje közben valóban nem mindig tudta eldönteni, mit hall éppen: breakbeatet, jazzhopot, esetleg iszonyúan behúzó rajzfilmgrooveokat, netán féktelen dzsessz-punkkal van-e dolga. A sodró lendületű háromnegyed órára kontrasztos válasz volt Binder Károly esti nagykoncertje.

– Kár, hogy az előadások után nem lehet még egy kis időt eltölteni a teremben, már csak hogy az ember fel tudja dolgozni a hatást, amely alá kerül – mondta a gyönyörű, kék sapkás lány, aki mellettem ült a MüPá-ban péntek este. És hát tényleg: a ruhatár felé való sodródásban, pohárcsilingelés közepette valóban nem egyszerű feladat számot vetni ezzel a két órával, Binder egyszerre kőkemény, szívszorító, fájdalmas, szomorú, játékos – és kétségkívül virtuóz szóló zongorakoncertjével. Hogy akkor ez most mi volt tulajdonképpen, hogyan kerültünk egy ilyen légszomjképző hullám kellős közepébe, mikor mi csak dzsesszülgetni ültünk be a MüPa Fesztiválszínházába?

Még a villamosmegállóban is a csend volt az úr.

A cikk a Népszabadságban

glitchLézengősen kezdődik az est, bár a lányok aggódnak kicsinyég, hogy tán nem érünk oda tizenegyre. Úgyhogy veretjük a kis Nissannal – a kettőfél verseng a 0.0-val. Nekem ugyan mindegy az egész: még egy parti kedvéért sem operáltatom át magam. És új személyit sem csináltatok, hogy Miklós legyek – a Nyugatinál lévő non stopban (!) szerencsére még szombat délután négykor is lehetett kapni elővételes tikettet.

Az első programpont tehát a lézengésben való lézengés. Fél tizenkettőig Ozon pakol finomakat, aztán egy laza átvezetéssel Cadik startol azzal, amivel startolni illik. Ja, a bátorságról csak annyit: előbbi a Game Over eredetijével fejezi be, utóbbi pedig a Game Over Flying Lotus remixével indít. Legkésőbb ekkor világossá válik, hogy ezek nem viccelnek. És hogy a játék voltaképpen még csak most kezdődik.

Egy körül aztán, túl a ki számolja már 0.33-as sörön minden koncentráció egy irányba mutat: aki ma este nem könnyezik be legalább egyszer a gyönyörtől, az nem is ember, az lemerült laposelem, nem ér többet, mint egy lelketlen vállfa, ami a gangon, a létrára van felakasztva, vagy egy művirág a kisvendéglőben, lecsavarható rügyekkel. A Glitch Mob négyese atomjaira bontja a helyet, adott frekvencián rezegtetve mindenkit, akinek csepp köze van a szénalapúsághoz. Ipari gyalu szalad végig mindenkin, mint az egyik korai Peter Jackson opuszban, a Braindeadben, ahol a némiképp Norman Bates-parafrázisnak tűnő főhős fűnyíróval metszi lefelé a zombik fejét szakmányban. Körülbelül. És akad pár perc, mikor – zsebemben a mobsterektől kapott cédével, kezemben a ki számolja már + egyedik 0.33-as sörrel – a Dokk kellős közepén nem nagyon tudom eldönteni, vajon a glitchben tűnök el hirtelen, vagy a mellettem álló Nóra tekintetében.

Esetleg mindkettőben.

– Smoke weed – szólít fel szelíden bűncselekményre Snoop Dogg, szül. Cordozar Calvin Broadus Jr. az alig több mint egyórás budapesti koncert végén. Hogy ugyanis szívjatok füvet. A DJ elindít egy Bob Marley-lemezt, a dobos a közönség közé hajít néhány dobverőt, a zenekar más tagjai törölközőkkel és ásványvizekkel teszik ugyanezt, aztán eltűnik mindenki a színpadról, villany fel, menjetek isten hírével.

***

Kár. És hát, ahol négy deci csapolt Borsodi ugyanannyiba kerül, mint fél liter üveges Löwenbrau (500), ott valami amúgy sem oké, ott súlyos értékválság van. Hogy ezt észrevegyük, nem kell a büféig menni: a hangulatot a magát gengszterrapperként meghatározó Dopeman próbálja hevíteni mint előzenekar. Körülbelül olyan ez, mintha a Rolling Stones előtt a 8. b önképzőköri metálbandája játszotta volna a Hűtlent, meg a Börtönablakába című, méltán népszerű tábortűzslágert. A teljes cikk olvasásához kattints ide.

CS.I.Z. / orizatré BLOGJA

Photobucket

címkék

1 5PÁLCA 7RÉTEG 990 abszurdi akph akr all soundz apropoh arabian prince azur az árral szemben b.i.g. babygrande balek mc bankos barack obama bbe beat generation beatmaker beat market beatpakk ben sharpa bigmek binder károly bleubird blue sky black death bobafett bobakrome bootsie budapest folyóirat báró kvázi cadik camera obscura carter revard cikkajánló ck records columbo crain cseh tamás cypress hill céllövölde day debüt delicious vinyl dillage dillázs dj slow dopeman dr dre e357 eckü emshow ep eric lau essemm faktor fankadeli fantomaz feszt film fotó funktasztikus fura furakor g.o.d. genius loci gárda gördeszka hazai heti fav HIPHOP holmi hősök ice cube illa j illegalvoice illtunes indiana interjú jacko j dilla jean_grae kanye west kiállítás kompany koncert kool kasko kotta kriminal kritika KULT KÖZ káva kékfény könyv kül le marietta lemez lp madlib magma masspro maszkura mediawave mega sound system mf doom mil mix mixtape mr masters mr pastell média n.w.a. nks norba népszabadság oddateee offlineMAG orizatriznyák paul mutant pilinszky pol ponza Prada pre-order punnany massif póker pörzse ra radio raf rahel rico romlott hazai rza s*10 saiid sean combs slam slam poetry snoop dogg stones throw subicz gábor suhov SZABADEDZÉS szalonnazsír szimat szolgálati szakasz takeshi tawiah televízió the glitch mob theshow tila tequila tribute tüntetés ubiquity usztics vanis videó volt válság woody allen writing XVI. Benedek zomblaze zsola zéessó

CellovoldePOD

Ide is

Photobucket

mostanában

Photobucket Photobucket

ARCHÍV