You are currently browsing the category archive for the ‘pol’ category.

A közszolgálat nem egy posztmodern folyóirat

tvCsak a hipokriták, meg a tökhülyék lepődtek meg azon, hogy a hétfői Napkeltében Vona Gábor egy szerinte méltatlan kérdésre azt válaszolta Betlen Jánosnak: ha a műsorvezetőt enynyire izgatja a zsidókérdés, talán költözzön ki Izraelbe, ott napestig lehet ilyesmiről beszélni, s hogy ő egy magyar pártnak az elnöke, hadd foglalkozzon inkább Magyarországgal.

A méltatlan kérdés egyébként úgy szólt, mit tanácsol Vona a párt híveinek-szavazóinak, hogyan viszonyuljanak a Rudolf Hess emlékére rendezendő, azóta betiltott szombati tüntetéshez, elmenjenek vagy ne.

A nemzetközi szpáhifelvonulást egyébként a magyar fővárosban rendezték volna, neve is van: Budapest. És akkor talán ennyit a méltatlanságról – tulajdonképpen rég hallottam már ilyen méltányos riporteri gesztusról: Vona ritkíthatta volna a nyilvánvalóan teljesen rosszhiszemű szpáhigyanút pártja körül, mondjuk olyanformán, hogy tömeggyilkosok emlékét nem simogatjuk pávatollal Magyarországon, vagyis konkrétan sehol sem, mert az paszszé. Ehelyett elküldte Betlent Izraelbe, elegánsan.

Nem érdemes leragadni a pontnál, hogy a pártelnök így azokat is elküldte, akik a Jobbik és a kapcsolódó szervezetek demonstrációin zsidóznak, úgy a tömegben, mint a pulpitusról – el lehet képzelni, őket mennyire érdekelheti a zsidókérdés. Fontosabb, hogy a sokat idézett mondat után még egy percen át folyt a beszélgetés, Betlen felemelte a hangját, és mutogatni kezdett, ahelyett, hogy rögtön elköszönt volna, mondván, ezt itt nem lehet, és beúszott volna egy Potemixreklám. Hogy nem így alakult, abban azért benne vannak az elmúlt évtizedek vastagon.

Húsz éve gyakorlatilag az összes praktizáló közéleti elmebeteg, minden szpáhi és ellenszpáhi végigrohanhat a reggeli-esti műsorokon, és az esetek túlnyomó többségében azt hadoválhat össze, amit csak akar. Igazi anything goes. Csakhogy a közszolgálat nem egy posztmodern folyóirat. Mégis, alig akad adekvát riporteri reakció – rendszerint tétovaság vagy hallgatás, néha lágy dorgálás, ritkán felháborodott habogás a válasz, és szinte sosem ajtómutatás. Másnapra elfelejtjük az egészet, de jövő keddre biztosan, úgyhogy szerdán újra behívjuk őket, azokat, akik egyébként mindig vérig sértődnek, ha nem arról kérdezik őket, amiről beszélni akarnak, hallatlan pimaszság, de tényleg.

Kár az izzadságos illúziókért, a retardáltság kifejezetten pártsemleges. Erre rávilágítani: riporteri feladat. Csakhogy ahhoz fel kéne készülni, jól kalkulálni a hülyeség számrendszerében is, és gyorsan, hatásosan riposztolni. Vagy elköszönni. Na, ez az, ami a magyar tévériporterek többségének nem megy. Csurka meg az ő zsidó hentese, Moldova meszkalinálmai Kádárról, Thürmer és a multik, Szíjjártó és Nyakó, Horn Gábor és a pártérdek, Torgyán és Torgyán, Morvai és a magukfajták – farkincaproblematika, Vona és a zsidókérdés. Erős a gyanú, hogy ma nem itt tartanánk, ha a szép reggelen, mikor Grespik László DNS-ügyi főtisztviselő kenyérgalacsinokkal dobálta meg a riportereket, azok nem fagynak le, hanem szépen összegyűrik a jegyzetlapjaikat, és visszadobnak, hogy héló!, öreg, kapjál már a fejedhez.

Persze, lehet, hogy már akkor is késő lett volna.

A jegyzet a Népszabadságban

Nincs még egy rendes Elfriede Jelinekünk sem

akié a labda.A legtöbb magyar főiskolás/egyetemista szélsőjobboldali, és sokat kefél – a prűd vulgárkommancs jegyzetíró nyilván ezt a következtetést vonná le abból a tényből, hogy a nemrég véget ért EFOTT-on az óvszerosztó, valamint a Jobbik-sátor volt a legnépszerűbb.

Ebben az egy apró momentumban érzékenyen megragadható a jelenvaló egyik kulcsproblémája, amely, vulgárkommancsok most figyeljenek máshová: mégsem az volna, hogy a srácok szeretnek dugni és nácik, ennyire azért nem pars pro toto a világ. Mert persze, szeretnek dugni. De a bölcsészlány valószínűleg nem kezd hangos zsidófarkincázásba, miután esetleg elolvas egy xeroxolt, nyögvenyelős Morvai-publicisztikát, és Vona Gábor sem csinál varázsütésre nácit senkiből, még egy kissé labilis műegyetemistából sem. De én a magyarországi pártok helyében azért beszarnék egy kicsit. Mert mi újság van?

Az van, hogy a Jobbikon kívül egyetlen pártnak, a Nemzeti Fecsegő Tipegő koalíció egyetlen erejének sem jutott eszébe, hogy kitelepüljön a kifejezetten a felsőoktatásban részt vevőknek szóló fesztiválra, ahol, mint látható, a szervezők szívesen fogadják a politikai szervezeteket is, és hát miért ne tennék. És éppen abban a pillanatban nem jutott ez senkinek eszébe, mikor a Fideszen és a Jobbikon kívül az összes párt legyalázódott az EP-választáson. Nem kell ezen olyan nagyon meglepődni egyébként, ha figyeltünk az elmúlt hónapokban-években, látható volt, hogy a többi pártnak hosszú ideje nem jut eszébe semmi, az apparatcsikok mással vannak elfoglalva.

Legalábbis érdekes, hogy például a hagyományosan liberális alapokon nyugvó újmédiát, az internetet és mondjuk a politikai gerillamarketinget a szélsőkonzervatívok uralják, s az sem mindennapi, hogy a szabadságjogok egy részének ellenségeiből a szélsőséges és a hagyományos média szabadságharcost faragjon. Igaz, ehhez azért kellettek a keresztül-kasul értetlen, és kissé hülye állami szervek is.

Szóval, míg megy a szélsőjobb agitprop, és a TV2 szavazásaiból szinte naponta kijön, hogy milyen egy népszerű fiú ez a Vona Gábor, az úgynevezett baloldalnak nem futja másra, mint vicces tüntetésre a Deák téren, a templom előtt, ahol a “szónok beszél, megtapsoljuk, nem kérünk a szélsőségekből” az uralkodó hangulat. Néha egy-egy MTI közlemény. Egy-egy aláírásgyűjtés. Nincs még egy rendes Elfriede Jelinekünk sem, aki méltó módon ragadná meg a szemét eszmék terjedésének veszélyeit, mondjuk.

A nagy kapkodásban nem is nagyon tűnik fel, hogy nincs fiatal liberális vagy milyen progresszió. Mert éppen azok nem használhatók semmire, akiktől pedig lehetne várni – épp a modernizmust hirdetők azok, akik nem foglalkoznak az új médiumokkal, nem találják a csatornákat a fiatalokhoz. És épp a konzervatívok azok, akik ezeket az új eszközöket kezelni tudják, ami ellentmondás, de attól még tény. Nincs válasz, még ma sincs válasz a Jobbikra. És ez baj.

Annyira nincs, és nem is volt válasz, de semmire, úgy értem: semmi ideológiaira és bőrön érezhetőre, hogy a kölyöknek eszébe sem jut már azt kérdezni egy fesztiválon (és egyáltalán), hogy mit üzen a liberál, meg hogy hé!, hol vannak a beígért “kurva (update: kibaszott) jó könyvek a (update: modern) magyar baloldalról.” Fontosabb, hogy csókolom, van-e még koton, meg hogy amúgy mikor gyön a Vona Gábor?

A jegyzet a NOL-on is olvasható

kiborult a lavór - Jókai tér, BudapestÍme Magyarország új miniszterelnöke – mutat Magyarország jelenlegi miniszterelnöke a haverjára. Azért nem mindennapi előttem az utódom helyzet ez, mondhatnánk, betetőzése, csúcspontja egy legalábbis rendhagyó és sajnos brutálisan szánalmas kabarénak. Ha függöny után szépen hazatakarodna mind, (megengedem: felmarkolva a jó kis gázsit), említést sem érdemelne az egész. De nem takarodik.

A Céllövölde szerzője, azon túl, hogy roppant ostoba módon e/3-ban beszél saját magáról, tudatosan távol tartja a blogot az aktuálpolitikától, mert hisz abban, hogy az aktuálpolitikánál, bocsánat: a magyar aktuálpolitikánál kevés gyomorforgatóbb, nevetségesebb és szánalmasabb fenomén van manapság, márpedig a gyomorforgató, nevetséges és szánalmas dolgoknak nincs sok helye egy ilyen magas szakmai színvonalú felületen, a kiválóan író és szerfölött sármos blogger efféle szemetet nem enged magához, és nem is nyilatkozik meg efféle témában, elkerülendő, hogy maga is gyomorforgatóvá, nevetségessé, szánalmassá váljék. Ámugyanakkor létezik az a csekpojnt, amelyen áthaladva már nem tudja magát teljes mértékben elhatárolni a napi történésektől, s az ezeket érintő megnyilatkozástól. Merthogy öklendezni kezd.

És ilyenkor a skribláris Daedalon segít csak.

 

Aki, az sem

A milliárdos és a rendőr alapból gyanús, nekem. Pedig egyetlen milliárdost sem ismerek, és a rendőrökkel kapcsolatban is csak egészen kevés személyes negatív tapasztalatom akad, nem voltam titkos ellenzéki, nem voltam városi gerilla, terrorista; anarchista sem túl sokáig, fanzine-ok és röplapok kisvárosi terjesztéséért pedig már a kilencvenes években sem járt fegyház, illetve hát fiatalkorúak börtöne. Néha gyorsan hajtok, az igaz, meg ideje volna már izzót cserélni hátul, és ittam már közterületen, bűnlajstromom tehát akad éppen, ha nem is túl hosszú. Nem eszem rendőrt, mert a rendőr, az, na, igen. Engem se egyen rendőr, mert én meg bélszín vagyok Sztroganoff mód, és a nyomorúságos belügyi fizuból arra úgysem telnék. Hagyjuk egymást békén.

A milliárdokról meg… Nevezzen feleslegesen gyanakvónak, aki akar, meg rosszindulatúnak, meg keserűnek, úgy gondolom, ezermillió forintokat tisztességesen összeszedni nem lehet. A tisztesség fogalmán számomra kívül esik például az egykori állami (állampárti) tulajdon fillérekért való megszerzése, emberek közvetett vagy közvetlen kisemmizése, a kapitalizmus félreértelmezése is. Mert hiszem, hogy a rendszerváltás (-változás) utáni privatizációs folyamatok például nem a szabad verseny alapján nyugodtak, s ma sincs szabad verseny, nem mindenki indul(t) egyenlő esélyekkel, magyarán: nem egyenrangú egyének versengenek itt egymással, hanem a tőke versenyez a fogyasztóval, és hát az eredmény sejthető. 1:0 – egyes.

De hogy baloldaliság címén azt kell néznem a tévében (mindegyik adón), hogy két milliárdos ide-oda pöcköli egymásnak a labdát, mint a rugós fociban, attól a belem kifordul. Persze a beleim nem kifejezetten a vagyonos emberek látványától kezdenek exitálni, hanem hogy van itt ez a két csávó, a Gyurcsány és a Bajnai, és vigyorognak egymásra, és úgy tesz mindkettő, mintha ezzel, mármint a cikk elején idézett mondattal most akkor meg lenne mentve a haza üdve, és az MSZP pártszékházban külön telefonügyeletet és idegenvezetői divíziót kéne létrehozni prontó, hogy a baloldaliságukban, szocdemségükben immár újra megnyugodott kisnyugdíjasok hálazarándoklatait valahogy összehangolják logisztikailag. 

Drága miniszterelnök urunk a drága miniszterelnök urunkba helyezé bizalmát.

Semmiképp sem csatlakoznék a véresszájúak népes táborához, akik szerint Bajnai Gordon konkrétan gyilkos, embereket kergetett a halálba a hírhedt Hajdú-Bét ügylet kapcsán. Fogalmam sincs mi az igazság. Fogalmam sincs, mit csinált Bajnai Gordon, és fogalmam sincs, mit fog csinálni a jövőben mint miniszterelnök, csak annyit tudok, azt is tőle, hogy fájni fog. Meg hogy szereti a hazáját. Egyikben sem kételkedem.

Csakhogy a hazaszeretet mint legitimációs erő – kicsit sovány. Pláne nem értem, hogy mikor azt szajkózza az összes tévépolitológus, az összes okoskodó, akiket kicsi, közepes, valamint nagy, politikai, közjogi, valamint gazdasági válságocskák alkalmával előhúznak a kalapból a szerkesztők, szóval, hogy ha ők azt mondják: Magyarország kvázi túléléséhez arra van szükség, hogy visszaálljon a nemzetközi befektetők meg tudja a jó ég, kik bizalma hazánkban – amely bizalom elvesztésében a kudarcos miniszterelnöknek és suttyó pénzügyminiszterének, meg az egész hóbelevancnak igen hatékony szerepe volt –, miért épp a kudarcos miniszterelnök egyik miniszterét, bizalmasát, haverját, barátját, sörivó és focipartnerét stb. találják meg az eléggé el nem ítélhető módon majdnem csak a belvár kutyaszarkupac  népszerűségével versenyző, teljesen erodálódott respektű miniszterelnöki pozíció betöltésére.

Mert nem vállalta senki, azért. Aki meg vállalta volna, na, az sem vállalta volna.

 

Nincs közük semmihez

Pillanatnyilag még mindig van olyan réteg Magyarországon, amely csont nélkül beszopja, hogy bármi és bárki jobb, mint Orbán Viktor, illetve hogy „nem szabad visszaengedni ezeket a hatalomba”, mármint a Fideszt, „mert akkor itt királyság lesz”. Ami baromság. A kétharmados jobboldali többségtől való félelem már jogosabb, hiszen kis túlzással (mert azért akadnak jogi fékek): egy ilyen többségű alakulat lényegében azt csinál a parlamentben meg az alkotmánnyal, amit akar. És az nem jó. Ilyen jogosítványt egyetlen politikai erő sem érdemel, egy ilyen jogosítvány szerintem kimondottan veszélyes. Bárki kezében van is.

A közhelypuffogtatás nem szép, ám hasznos dolog: az őszödi beszédnél sokkal kevesebbért is mondtak már le miniszterelnökök, húztak el a francba komplett kormányok, és noha azelőtt sem voltak illúzióm a polelit tisztessége és igazmondása kapcsán, magyarán: kristálytisztán lehet tudni, hogy ha érdekei úgy kívánják, úgy hazudik mind, mintha könyvből olvasná, nos, 2006 szeptembere óta már az irracionális ősremény morzsáit is felcsipegették lelkem szelíd galambjai. Az erkölcs sokak szerint nem politikai kategória. Szerintem meg az. Is. Persze, játszhatunk szembekötősdit, azaz gondolhatjuk, hogy “hazudnak, hazudnak, de míg ki nem derül, nincs komoly baj”, és ugyanez a lopással. Megjegyzem: hiba úgy tennünk, mintha a más színű alakulatok nem hazudnák tele a lapokat, nem hazudnák tele az arcunkat, hogy túléljék a hétfőt , a keddet, a szerdát, a vasár- és ünnepnapokat. Ha komolyan vennénk a politikai morált, felesleges lenne választásokat kiírni, elmenni szavazni, hiszen hát tudható, hogy – néhány szürke eminenciást, helyi politikust, és nagyon néhány középvezetőt kivéve – azt sem szabad elhinni ezeknek, amit kérdeznek. Még fel sem állna az új kormány, már mehetne is.

“…ameddig az MSZP (sőt: az SZDSZ-MDF) testesíti meg Magyarországon a baloldalt, addig Magyarországon baloldalinak lenni: szégyen”. Ez áll a Zöld Baloldal nyilatkozatában, amelyet Tamás Gáspár Miklós jegyez. Az, szégyen. A bal behelyettesíthető a jobbal, az MSZP-SZDSZ-MDF meg a Fidesz-KDNP-vel, vagy akár a Jobbikkal. Hiába akadnak becsületes, a közért tenni akaró és tevő tisztviselők, a pártok renoméját nem ők fényezik vagy vágják haza egy perc alatt, hanem a hatalmat görcsösen megragadók vagy megragadni kívánók, legyenek jobb vagy baloldaliak, illetve: mondják magukat jobb vagy baloldalinak. Mert egyikhez sincs közük, nincs közük liberalizmushoz, konzervativizmushoz, szocializmushoz. Nincs közük semmihez.

A rendszerváltó pártok közös erővel elérték azt, amit nagyon nem kellett volna: hogy még a politika iránt némi affintitást érzők is undorral forduljanak el, ha felbukkan valamelyik, magát már vagy tizenötször lejárató kretén a képernyőn, s hogy az amorális karrierista kis senkiken kívül (akiknek ugyan mindegy, melyik párt színeiben, csak szakítsanak végre)  nem nagyon akad olyan fiatal, aki a közéletben képzeli el a jövőjét. S ami nagyobb felelősség, elérték azt is, hogy rengetegen keresik a politikai hátországot az új radikálisoknál, akik szókimondásnak álcázzák a prosztóságot, az amúgy nagyon gáz politikai korrektséggel való szembeszegülésnek maszkírozzák a legaljasabb náci beszédet. Ez van, itt tartunk – és ez az egész a mai magyar politikai elitnek köszönhető.

Nincs bennem gyűlölet irántuk. Undor, az igen, kicsi. Csalódottság is akad. Abban az egy sajtótájékoztatóban benne van húsz év tragédiája. Persze, sok ilyen sajtótájékoztató volt már. Ami nagyobb baj: sok ilyen sajtótájékoztató lesz még. Ami helyes: rendesen kipicsázzák majd a mostani kormánypártot a választásokon (hogy jövőre vagy hamarabb, kérdéses). Ami nem helyes: jön egy (régi-)új garnítúra, (régi-)új klientúra, jön az újrafelosztás. Ha belépek a patikába, már tudják, valami erős kell hányás ellen.  Íme Magyarország új miniszterelnöke – mutat Magyarország jelenlegi miniszterelnöke a haverjára. Azért nem mindennapi előttem az utódom helyzet ez, mondhatnánk, betetőzése, csúcspontja egy legalábbis rendhagyó és sajnos brutálisan szánalmas kabarénak.  Ha függöny után szépen hazatakarodna mind (megengedem: felmarkolva a jó kis gázsit), említést sem érdemelne az egész. De nem takarodik. Nem is fog.

Nagy Béla fotója - Magyar Nemzet Online– De hiszen ugyanazt csinálják, ami ellen tüntetnek – szólal meg Ági szerda este, kicsivel nyolc előtt a Stefánián. Ági kiskabátot és finom kötött pulóvert, szép keretes szemüveget és sugárzó okosságot visel magabiztosan. Először úgy volt, hogy moziba megyünk, igazi randevúgyilkos drámára, aztán ez lett belőle, valóságsó a szlovák nagykövetség előtt. Még nem volt ilyenen, azt mondta, mikor felvetettem az ötletet, aztán kisvártatva, hogy oké, menjünk.
Szerintem többé nem megyünk.

Minek? Ha abszurd élményt akarok, elhívom egy Ionescóra.

Mondjuk arra jó volt ez a szerda este, hogy a szkepszisben feltétel nélkül hívők is megbizonyosodjanak róla: ezek balhét akarnak, még ennél is nagyobbat, s hogy az egy hete Dunaszerdahelyen történt tényleg gyalázatos, a szlovák rendőrség által nyilvánvalóan, ám eddig nem bizonyíthatóan politikai megrendelésre elkövetett szurkolóverést konkrét casus bellinek tekintik. Az úgynevezett nemzeti radikálisok. Vagy kik.

Tényleg, kik?

Ha minden úgy van, ahogy mondják, vagyis hogy lényegében csak ők éreznek igazán aggodalmat a magyarság sorsáért – ezt abból sejtem, hogy mindenki mást kifütyülnek -, akkor a magyarság sorsa lassan elkezdhet aggódni. Mert mit lehet várni egy olyan társaságtól, amelyik egyszerűen nem gondol bele, hogy amit nap mint nap az írott szóval, társasházi pletyka során, a kisközértben, az újságosnál, és lényegében: a szlovák nagykövetség előtt is csinál, az legalább olyan ócska és sovén, mint ami ellen felemeli nem ritkán mocskos szavát.

Ha meg belegondol, de mégsem rest totálisan komolytalanná mázolni a legfontosabb problémát, akkor talán még rosszabb a helyzet. Mert a zászlóégetés, mocskoszsidózás, tótgyalázás, gyilkosgörényezés közepette valahogy elsikkad, hogy Európa majdnem közepén egy rendesen fasisztoid pártelnök folyamatosan, mintegy életvitelszerűen gyalázza a magyarokat. Elsikkad, mert elsikkasztják. Szegedi Csanád Jobbik-alelnök például azzal, hogy azt mondja: a szlovákok csak ideiglenes vendégek a Felvidéken. A gárda főkapitánya azzal, hogy a szlovák termékek bojkottjára szólít fel. A tömeg meg azzal, hogy hagyja magát Jobbik pártpropagandistává degradálni, s hogy jóvoltából hosszan tartó momentuma lehet egy ilyen rendezvénynek a Szlovákok nincsen hazátok! hangsor énekelgetése, a Guantanamera dallamára. Ami nemcsak zenei értelemben gáz.

Ma éjjel nem hat rájuk

Arra viszont remek, hogy Slotának és haverjainak legyen mivel tüzelni az ottani radikálisokat.
– Nincs hazád – az egyik
– Nem, neked nincs hazád – a másik.
– Nem igaz, mert neked nincs hazád.

És akkor így lesz ez most már mindig. Csak a határozott kiállás, de kulturált hangnem vezethetne eredményre, józanságnak azonban nem nagyon van nyoma egy-egy ilyen nagygyűlésen, tiltakozáson, akármin.

Még meghallgatjuk a Hungarica együttes Morvai Krisztinával közös, legújabb számának ősbemutatóját, beszerzünk néhány röplapot, megtudjuk, hogy a Jud Süss DVD-n négyezer, de színes fénymásolt borítós kalózpéldány is vehető feleannyiért ugyanattól az árustól, akinél amúgy Istóczy Győző reprint is akad – a Romantikus Erőszak koncertjét viszont már nem várjuk meg. A Magyar Gárda felsorakozott tagjai előtt elballagva arra gondolok, a kiskabátot, finom kötött pulóvert, szép keretes szemüveget és sugárzó okosságot magabiztosan viselő Ágit jövő héten inkább tényleg moziba viszem.

A publikiscica a Népszabadság.hu-n

Barack ObamaBár kissé hozsannázónak érzem Bede Márton Obamát ünneplő publiját, megállapításaival lényegében egyetértek. A mai nap – történelmi nap. Barack Obama ugyan jókora hátszelet kapott a gazdasági világválságtól, de nyilván nem csak emiatt nyomta le ezt az őszes hajú repbulikánus csávót. Ha nem is sokkal, de.

Bede kolléga azt írja, gazdasági válságok, válságszerű időszakok esetén az amerikaiak jobban bíznak a demokratákban, ráadásul McCain gazdpolja ezer sebbből vérzett amúgy is. Szóval, ez a krach vagy mi kifejezetten Obama malmára hajtotta a vizet. Jön majd persze (ahogy eddig is voltak már jelei) a jó kis kriptonáci összeesküvéselmélet, hogy lényegében az egész válságizét azért csinálták (!) a zsidók (!), hogy semlegesítsék valahogy a konzervatív arizonai szenátort, és egy feketét ültessenek az elnöki székbe, de hát a kriptonácik dolga ez: elméleteket gyártani, amivel igazolhatják önnön ostobaságukat. Úgyhogy ezzel kár foglalkozni.

Amivel viszont érdemes: a tegnapi nap a társadalmi mobilitásról beszélt. Egy első generációs értelmiségi, aki ráadásul fekete, elnök tudott lenni egy olyan országban, amely egyszerre a világ legigazságosabb és legigazságtalanabb államszövetsége. Ezt azért ki lehet tenni az ablakba, emberek. És hát Barack Obama mégsem egy Schwarzenegger (az évezred másik nagy politikai meglepetése Amerikában), akit nyilván a vásznon abszolvált sorozatos világmegmentések miatt választott meg Kalifornia népe kormányzónak. Vagy a jó ég tudja, miért.

Barack Obama a politikában csinálta meg magát.

A cinikusok (vagy realisták?) azt mondják: ő sem lesz különb, mint amilyen McCain lett volna, egyáltalán: mint bármelyik globális hatalommal rendelkező politikus. Nagyon-nagyon sok mindent kell ahhoz látni, nagyon sok mindenről kell tudni – és főleg: nagyon sok mindenről kell mélyen kussolni ahhoz, hogy valaki ilyen politikai magaslatra jusson. Nálunk ezt úgy mondják: ő se (lesz) jobb a deákné vásznánál.

Meglátjuk. Mindenesetre az Amerikai Egyesült Államok történelme során először kapott esélyt egy fekete polgár, hogy hazáját vezesse. Akárhogy is nézem, bizonyos szempontból most lett nagykorú a világ egyik vezető demokráciája. Hepibörzdéj.

Jan SlotaAhogy nincs, nem lehet ok arra, hogy bármilyen nemzet zászlaját nyilvánosan vagy privátim elégessük, úgy nincs az a nagyméretű, a trianoni békediktátum előtti határokat ábrázoló transzparens sem, ami arra indíthat a jogszerűségre meg minden egyébre korrekten felesketett embereket, hogy cséplőgépként rohanjanak le egy stadionszektort, aztán válogatás nélkül ütlegelni kezdjék az ott tartózkodókat. Persze, az sem kifejezetten normális dolog, hogy széljobb izék tömegével szerveznek Fradi és egyéb szurkolókat, nemzeti érzelmű fiatalokat egy dunaszerdahelyi meccsre, afféle szlovák-magyar rangadót vizionálván, mert minek? Ám egy efféle politikai demonstrációszámba menő hepening sem indokolja egy komplett szektor szétverését. Pofont sem indokol.

Sőt, ha azt lehetett volna olvasni a transzparenseken, hogy a k..va anyád, szlovák rendőrség vagy a k..va anyád, Slovan Brastislava (még ez a csapat is szétverte a dunaszerdahelyieket szombaton), szóval, ha valami hasonló ocsmányságot lehetett volna olvasni a magyar szurkolók tábláin, a vipera helye akkor is ritkás erdőkben és a száraz, sziklás hegyoldalakon van.De nem voltak ilyen feliratok.

Az MTI híre: „Olyan amatőr videofelvételeket mutattak be kedden Dunaszerdahelyen a helyi futballcsapat vezetői és a város polgármestere, amelyeknek egyetlen jelenete sem igazolja a szlovák rendőrség állításait, ellenkezőleg: a képsorokon látható, hogy az egyik kommandós minden ok nélkül odalép egy békésen ácsorgó idősebb magyar szurkolóhoz és megüti”.

A szlovák rendőrség persze azt állítja, ellenkező tartalmú videofelvételek vannak a birtokában – a szépséghiba csak annyi, hogy azokat még senki nem látta, kivéve persze a szlovák rendőrséget. Ebben egyébként hasonlítanak ezek a felvételek az intézkedő szlovák rendőrök sisakjain található azonosító számokhoz. Sok esetben azokat sem látta senki. Állítólag le voltak ragasztva.

Amíg nem kerülnek elő a rendőrség által emlegetett felvételek, kénytelen vagyok azt gondolni, ez bizony nem csak szurkoló-rendőr konfliktus, hanem nemzetiségi villongás is volt. Nem nehéz logikai szálakat találni az egyik (illetve: egyik-másik) vezető szlovák politikus szavai, beszédei, fogalmazványai, rémlátomásai, ócska, züllött nyilatkozatai és mondjuk a szombati magyarverés között. Főleg, ha Jan Slota egyik korábbi megszólalását idézem fel, amely szerint a magyarok tulajdonképpen rákos sejtek a szlovákság testén, amelyeket késedelem nélkül el kéne távolítani.

És hát Slota nem a tragikusan avítt Csurka pandanja, vagy a sovén áhítatból ki sem látszó Hegedűs Lóránté, na pláne Budaházy vagy Toroczkai, de még csak nem is a helyi érdekű náci fröcsögvény, a „szlovák kuruc.info” szócsöve – hanem a szlovák kormány vezető politikusa. Más, komolyabb, veszélyesebb meccsben van, mint a lelátó népe. Ezt az emberek önmagukkal vívják. És ő vesztésre áll.

A jegyzet a Népszabadság.hu-n

CS.I.Z. / orizatré BLOGJA

Photobucket

címkék

1 5PÁLCA 7RÉTEG 990 abszurdi akph akr all soundz apropoh arabian prince azur az árral szemben b.i.g. babygrande balek mc bankos barack obama bbe beat generation beatmaker beat market beatpakk ben sharpa bigmek binder károly bleubird blue sky black death bobafett bobakrome bootsie budapest folyóirat báró kvázi cadik camera obscura carter revard cikkajánló ck records columbo crain cseh tamás cypress hill céllövölde day debüt delicious vinyl dillage dillázs dj slow dopeman dr dre e357 eckü emshow ep eric lau essemm faktor fankadeli fantomaz feszt film fotó funktasztikus fura furakor g.o.d. genius loci gárda gördeszka hazai heti fav HIPHOP holmi hősök ice cube illa j illegalvoice illtunes indiana interjú jacko j dilla jean_grae kanye west kiállítás kompany koncert kool kasko kotta kriminal kritika KULT KÖZ káva kékfény könyv kül le marietta lemez lp madlib magma masspro maszkura mediawave mega sound system mf doom mil mix mixtape mr masters mr pastell média n.w.a. nks norba népszabadság oddateee offlineMAG orizatriznyák paul mutant pilinszky pol ponza Prada pre-order punnany massif póker pörzse ra radio raf rahel rico romlott hazai rza s*10 saiid sean combs slam slam poetry snoop dogg stones throw subicz gábor suhov SZABADEDZÉS szalonnazsír szimat szolgálati szakasz takeshi tawiah televízió the glitch mob theshow tila tequila tribute tüntetés ubiquity usztics vanis videó volt válság woody allen writing XVI. Benedek zomblaze zsola zéessó

CellovoldePOD

Ide is

Photobucket

mostanában

Photobucket Photobucket

ARCHÍV