You are currently browsing the category archive for the ‘debüt’ category.

takeshi_myspaceKis reklám, na.

Szombaton robban az első idei S*10 bomba: az egyik legkomolyabb magyar beatkovács bemutatkozó anyaga a Sirályban hallható először. A jóféle magyar hiphop híveinek garantáltan sokfogásos, és garantáltan ötcsillagos menüvel szolgál a Pocket Rocket első válogatásáról (Újtáncteszt) és a Lost Demosról (B+N remix) ismerős Takeshi mester, akinek beatjein most Azúr, az NKS, Bankos és Norba, Busa, az AMPS, Buppa, Ponza, Vanis  és Csáth Géza reinkarnációja mellett a Céllövölde szerzője is megszólal, khm.

Aki tehát szereti a leheletfinom, de mégis velőig hatoló hiphop alapokat, és a simogatóan karcos szövegeket, az garantáltan odalesz Takeshi 82828 című, az S*10 kiadónál megjelenő, február 21-én a Sirályban (Király u.) debütáló lemezétől. Kisszériás cucc, mindössze 100 példányban készül, rendelni az info@miafa.org címen lehet. A belépő egy ezres, de érdemes kétezret leszurkolni a bejáratnál: így nem csak egy belépővel, de egy Takeshi koronggal is gazdagabb lehet, aki. A kétkedők ide kattintva bele is hallgathatnak Takeshi melóiba.

Szombaton amúgy Takeshi mellett Johnny Drama is zenél, de egyszer csak megejelenik a helyszínen az orleáns-i illetőségű 3.80 Paradox formáció,  némi francia bukét csempészve a budapesti éjszakába, ráadásul megnyílik a Street Trash Hungary című kiállítás is, az 1000%, a Kétfarkú Kutya Párt, Szigeti Árpi és Pap Dávid munkáiból.

siralyss6

Reklámok

5palca_okfeherhatter1Mi az 5PÁLCA? Az 5PÁLCA egy bevallottan szubjektív évértékelő, a Céllövölde blog szerzőjének saját alapítású, semmilyen konkrét anyagi juttatással nem járó “zenei díja”. Vagyis: én találtam ki. Milyen kategóriákban kaphatott valaki 5PÁLCÁT?  A tavalyi év legjobb lemeze, legjobb klipje, legjobb DJ-je/producere, legígéretesetbb pre-order cucca, és 2008 5PÁLCÁS bohóca kategóriában osztottam ki az elismerést. Miért éppen 5PÁLCA? Egyrészt, harmonizál a blog címével – aki lőtt már vurstliban, tudhatja, hogy az öt pálcás nyeremények nem épp Samantha Fox-kulcstartók, vagy nyakba akasztható pénztárcák, hanem igazi vidámparki trófeák. Teszem azt: plüssmackók. Olykor kilyuggatott plüssmackók – a nagy nyeremények általában többször is keresztüllövetnek, mire végre hazaviszi őket valaki. Szóval, egyáltalán nem hibátlan nagyvadak – de azt hiszem, a tökéletes, hibátlan dolgok egyszerűen élvezhetetlenek. Miért nem 6PÁLCA? Mert, noha nyilván akad az öt pálcás ajándéktárgynál értékesebb, több pontos lövés után hazavihető motyó is a céllövöldékben, az ötös az egyik legszebb szám. És mert a 6PÁLCA hülyén hangzik. Miért van szükség az 5PÁLCÁRA? Nincs szükség az 5PÁLCÁRA. Globális, illetve nemzet- és zenestratégiai szempontok legalábbis egyáltalán nem indokolják a “díj” életre hívását. A személyes érdeklődés és a grafománia viszont annál inkább.

 

5PÁLCÁS Lemez

Vanis & Crain – Mekvart Szleng

mekvart2uc2Azért valahogy mindig bebizonyosodik, hogy nem érdemes temetni a lézer- és egyéb lemezeket, kiderül, hogy a netről leszipkázott mp3-ak nem helyettesíthetik a szépen betrekkelt cédét, a gyönyörűen barázdált feketelemezt – vagy ha mégis, legfeljebb csak a bírvágytól fűtött hallgatók esetében. Akiknek jóformán mindegy, milyen formában, csak a birtokukban legyen az a zene. Vanis és Crain 2007-2008 fordulóján megjelent produceri anyaga, a Mekvart Szleng előtt számos netes kiadványt adott közre, beatlemezeket, amelyeken akadtak súlyos és súlytalan, remekül sikerült és kissé félresiklott darabok is, mindenesetre azt már akkor is lehetett tudni, sejteni, spekulálni rá, hogy a két bítkovácsot a legjobb fából faragták, már ami a hiphopot illeti.

De az igazi „révbe érés” a Mekvart Szlenggel következett be, amelyet (hazabeszéd) az s*10 adott ki előzékenyen, digipakkban, szandokánosra, indiaira, tudja az ég, milyenre fazonírozva. És persze nem kevés hibával. A tökéletes lemez viszont hallgathatatlan, úgyhogy.

A Mekvart nagyon is hallgatható, és el is mondom gyorsan, miért ez az év lemeze nálam.

Nem azért, mert jómagam is közel állnék az s10 minilabelhez. És nem is azért, mert a Mekvart Szleng tavasszal megjelent második kiadásán lévő öt bónusztrekk egyikében Azurral szóöltve magam is Libikókáztam kicsinyég. (Vegyük most csak az első kiadást, amelyhez egyáltalán nem volt tevőleges közöm.) És még csak nem is azért, mert a szűkebb és tágabb ismeretségi körömből jó néhányan részt vettek a lemez készítésében.

Hanem mert minden esetlegessége ellenére, ez az egyetlen cucc idén, amely lerobbanthatatlan a lejátszómról, szolidan megbújik az ábécé szerint legutolsó mappában, hiszen hát V & C. Ez pörgött a legtöbbször, s még ha olykor léptettem is a kevésbé jól összerakott szöveges részeket, lényegesen több rajta az élvezhető, mint az élvezhetetlen. Most például Bankos Vándorára, az Akkezdet Phiai Szülinapjára, az NKS Garázsmenetére (utóbbiért Zenk és Nosh Chez nemrég vehette át Az Év Dala elismerést a hhhu zenedíj-átadón.) gondolok, de jó hallgatni az FL cuccát is, miképp Ponza Falodája, Korsód fel!-je is tök okés, és jólesik megtudni, mikor jó a kedve Vanisnak és BalekMC-nek.

És hát az úgynevezett kaliforniai-detroiti vonal is közel áll a szívhez, márpedig tagadhatatlan, hogy Crainék ezt képviselik magyar színekben, magyarul, magyar észjárással, magyar ízt adva az egésznek, na pláne magyar MC-k társaságában. Nem Cali, nem Motown – hanem Mekvart Szlengben.

 

5PÁLCÁS Videó

Bankos – ABC

myspace.com/bankosÉvek óta ülök a gép előtt, és nézem a rosszabbnál rosszabb magyar rapvideókat, közben meg arra gondolok, hogy vajon akiket én a magyar hiphop legjobbjainak gondolok, na, azok vajon miért nem készítenek már valamit? Valami jó kis valamit. Ne nagyzoljunk: nem klipet, csak videócskát, filmecskét, jó dalokhoz jó mozgót. És nem tudok rájönni a hiány okára. Talán Kornait kéne megkérdezni, de fájdalom, ő nem ül a szomszéd szobában. És hát azt talán még ő sem tudná megmondani, miért ilyen szegényes a magyar hiphopvideó-termés.  

Aki az anyagi nehézségeket emlegeti, legszívesebben szájon vágnám – persze, nem teszem, nem szoktam.

Mert amely videó konkrétan szabadnak tűnő költségvetéssel készül, esetleg milliókból, még az is nézhetetlenül rossz, de legalábbis gagyi, minden invenció és kreativitás nélküli. Ahhoz például nem kellenek a sleppben üldögélő éceszgéberek, hogy teee, hívjuk már meg Koós Jánost, mert az milyen brahi. Persze, van néhány videó, amelyik szépen van fényképezve, amelyben jók a képek, a hangulatok – csak azoknál meg sajnos az a helyzet, hogy a film felett hangzó zene hagy nem kevés kívánnivalót maga után hiphopilag, és az sem éppen üdvös dolog.

Az egyik csapat, amellyel kapcsolatban hosszú évek óta értetlenkedem a videók hiányán, éppen a Kriminal, amely nem tartozik ugyan a minden hónapban lemezeket szóró társaságok közé, mégis, azért jó néhány fontos kiadvány jelent meg náluk az elmúlt esztendőkben. Vártam videót a Rapmotelről, vártam az *****-ról, vártam az MLKK-ról, vártam a Hanyag eleganciáról, vártam az FL cuccokról. És, persze, vártam a B-Oldalról is.

Decemberben, a Rapmotel Replay és az ABC EP kapcsán készült el az első kriminalos videó, jelesül az ABC című trekkből. A Bankos és barátai, Szurdi András, Bazer, Tish, Blik és Nikon által minimális pénzből, kalákában készített animáció, úgy érzem, percek alatt hazavágta az eddigi magyar hiphopvideó-termést.  A legfőbb bírálat, amely az ABC-t érte: kevés benne az élőkép. Hovatovább nincs is. De bele lehet gondolni: milyen antré lett volna egy utcaklip, ahol széles mozdulatok kíséretében van jól megmondva a tuti – és mennyivel jobb egy ilyen belépő, az egymásba fűzött fiktív újságrészletekkel, az ország legjobb firkászainak munkáival, a budapesti házrészletekkel, a régi tízforintosokkal, a magasról fotózott Szabadság-szoborral – és a megannyi, első, második nézésre akár fel sem tűnő, itt-ott vicces momentummal.

Személyesre sikerült az ABC, és talán ez a legnagyobb előnye. Egyetlen gyenge pont: néhol némi üresjárat érzésem van, mikor a „kamera” másodpercekig pásztáz sima pesti ablakokat – ezt is meg lehet ideologizálni, én mégsem akarom. A lényeg: nemhogy az elmúlt év, vagyis 2008 legjobb rapvideójával van dolgunk, de alighanem a legjobb magyar rapvideóval.

 

5PÁLCÁS DJ-Producer

Cadik

myspace.com/cadikofmembran„Worth listening the Central European Dilla” – idézte egy virtuális ismerősöm az általa Cadikról olvasottakat. A Céllövöldén már szépen megemlékeztünk a DJ-producer érdemeiről (itt a lemezkritika, itt meg az interjú), aki Séfel Pál alteregójaként küldi tele a budapesti és vidéki klubokat a legfinomabb hiphop zenékkel, s aki Basic címmel tavaly ősszel jelentette meg első szóló produceri anyagát az All Soundznál. Noha a Membran formáció egyik tagjaként már 2007 végén is kellemes útravalóval látta el a hallgatókat, a Basic tekinthető igazán a produceri debütnek: itt minden beat az övé.

No és persze a közreműködőké, akiket bátran nevezek az amerikai underground krémjének – noha biztos vagyok benne, hogy ez a rész csak a Nagy Elit egy kis szelete. Egy kétszáztudjaajóéghánymilliós országban a crème de la crème kifejezés is egész más értelmet nyer, mint mondjuk hazánkban.

A cucc külföldi blogokon is felbukkant mint letölthető csomagocska, az anyag bekerülési költségeit tekintve ez talán kár, a lehetséges ismertséget és elismertséget azonban mindenképp előreviheti Az Ismeretlen Blogger, mikor megosztja a Basic-et.

Mindegy: a lényeg, hogy csupa nagyon jó tengerentúli (és persze magyar) MC helyezte szövegeit a szombathelyi származású, huzamosabb ideje azonban Budapesten élő Cadik tényleg házrengető zenéire. Az exkluzív, túlnyomórészt Budapesten készült felvételeken hallható Invincible, Medaphoar, eLZhi, Phat Kat, One Be Lo, Finale, Blu – a magyar vonalat Dizko Stu, Judie Jay, Sena és MC Zeek viszi, faszán. A házi zenerendszerem ezer sebből vérzik, de szerencsére alkalmam nyílt Cadik saját stúdiójában meghallgatni a teljes anyagot még megjelenés előtt, ahol ritka tapasztalat kerített hatalmába: valóban érezni véltem a hangfalakból áramló lágy szelet, ami tényleg a kanapéhoz szögezett egy háromnegyedórára.

És noha nem kiköpött turntablista, DJ-ként is ő nekem a tavalyi év 5PÁLCÁSA, amennyiben szerdánként fixen megőrjíti például a Rewind – hiphop idején még talán csekély – közönségét, s alkalmanként máshol is megcsillantja a friss bakeliteket (-okat), személyét tekintve szerényen és csendesen, sildje alól csak néha felpillantva regisztrálja, hogy okés a hangulat. Mert rendszerint nagyon is okés a hangulat.

 

5PÁLCÁS Pre-order

Káva – 1.0

kavakep„Honnan tudnád, mi a ré, ha azt se vágod, mi a dó?” Az egyik (ha nem a) legaktuálisabb kérdés a mai magyar hiphopban. Annyira súlyos, hogy már kérdőjel sem kéne a mondat végére. Általában nem is magának teszi fel az ember – általában senki sem teszi fel senkinek, épp azért olyan húsbavágó. Nem spanyolviasz, persze, évezredek óta elég jó pr-je van az önvizsgálatnak, alkalmazni mégis kevesen szeretik. Ezért néha hála tölti el a szívet, ha valaki a fülhallgatós magányban felhánytorgatja a témát, mintegy reflexszerűen, mert akkor reflexszerű tud lenni a válasz is, nincs terelés, egyenesség van.

Aki még ilyenkor is hazudik magának, az meg is érdemli.

A Káváról mindenképp érdemes tudni (ez a mondat itt be is fejeződhetne akár, de nem fog), hogy nem sramli, továbbá, hogy az 1.0 című, nemsokára megjelenő anyag az év egyik legsúlyosabbjának ígérkezik.

Nekem szerencsére már 2008 legjobb cuccai közé is bevadászta magát: ha el tudna rongyolódni az mp3, vadnyugati lenne a kis Creative-om. Minden együtt van: nagyon korrekt, finom beatek, pontos és jó szövegek, jó közreműködők, valamint három egészen különböző építkezési, alkotói módszer és végeredmény: flow. EFueRa és Szimat nem ma kezdték, El Magicóról nem is beszélve, ugye, mégis: az 1.0 debütlemeznek számít, és akárhogy is: ez a debüt több mint bemutatkozás: belesül a névjegy az asztalba. Nem tudni még, milyen hosszú, mindenesetre hízelgő bejegyzés a tébányai lemez a hazai hiphop naplójába, mert azt történelemkönyvnek azért mégsem lehet egyelőre nevezni. Vagy lehet éppen, csak az már szerénytelenség volna.

Nekem tehát egyértelműen a Káva számít az év felfedezettjének. És mikor mondjuk újabbnál újabb magyar nyelvű, enervált, rissz-rossz reppekbe botlom a neten, és épp kezd elszivárogni belőlem az utolsó csepp életkedv is, valamint kezdem azt gondolni, sőt néha hangosan is megkérdezem a pszeudóreppesre beállított fotókon pózoló nettó hülyegyerektől, hogy “bazmeg, nincs füled vagy mi a jóég van?”, na, akkor eszembe jut, hogy nem kell olyan nagyon félni 2009-ben sem, mert akad, aki nemcsak a dót meg a rét tudja, de nagyon jó úton halad, hogy nemsokára az egész skála ott legyen a zsebében. És ez azért megnyugtató. A Céllövölde lejátszójában mint Heti Fav Exkluzív: Káva & AKR – Karib

 

5PÁLCÁS Bohóc

FankaDeli

myspace.com/fankadeliRoppant szűk körben (1 fő) végzett közvélemény-kutatás eredményeként FankaDeli részesül a Céllövölde 5PÁLCÁS Bohóc díjában. Félreértések elkerülése végett: nem az elmúlt hónapok zenei termékei miatt nyerte el a megtisztelő címet, hiszen úgynevezett nemzeti hiphop dalaiban sok olyan problémát is érint, szóvá tesz, amelyet érinteni muszáj, s amelyben olykor még egy olyan megveszekedett nemzetrontó zsidóbérenc liberálbolsevik zughírlapíró is igazat tud adni neki, mint én. Az írásos és/vagy közéleti tevékenység az, ami sokszor tragikomikus hatást kelt.

Kár tagadni: az eredményhez az is hozzájárult, hogy nevezett előadóművész nagy nyilvánosság előtt becsületsértést és rágalmazást követett el, mikor e blog szerzőjét a drogok mellett érvelő emberként, s az Offline Magazin munkatársait úgyszintén drogosokként aposztrofálta. A purparlé egy, a magazin hasábjain megjelenő lemezrecenzió kapcsán „robbant ki”, és F. részéről hosszú passzusokban kulminálódott. Persze, részemről is hosszas passzusok voltak olvashatók az ügy kapcsán a hiphop.hu-n és az Offline weboldalán – előbbiről „nem tesz jót az oldalnak” hivatkozással, utóbbiról úgynevezett balhécsendesítési szándékból végül is lekerült a cikk. (Ide kattintva letölthető A kritikáról és más démonokról című, meglehetősen bő lére eresztett publi, F. oldalán pedig elolvasható az ő verziója.)

De a hazugság, a rágalmazás, a becsületsértés még nem tesz valakit 5PÁLCÁS Bohóccá, ahhoz azért még Magyarországon is több kell.

Nem árt például, ha valaki módszeresen figyelmezteti a fórumozókat a magyar nyelvtan tiszteletben tartására, miközben ő maga módszeresen és nagy ívben tesz a központozásra és az egyéb finom grammatikai, stilisztikai szabályszerűségekre. Továbbá módszeresen törli a szalonképtelennek, a Salátamagazin háziirendjével ellentétesnek ítélt hozzászólásokat és némely felhasználók komplett regisztrációját, de közben szemet huny a legalpáribb, legaljasabb, legmocskosabb ócska náci beszédet napi praxisként űző weboldalt és egyéb jobbszél portálokat nyíltan vagy bújtatottan reklámozó hozzászólások felett, hogy akkor már a Szálasi-féle magyarság-útmutatót ajánlgató egyik fórumozói komment érintetlenül hagyásáról ne is beszéljünk.

Ám ha valaki igazi 5PÁLCÁS Bohóc akar lenni, úgy juthat legközelebb a célhoz, ha a reggeli sajtos omlettbe a trappista mellé reszel egy kis Star Warst, no meg nem is olyan csipetnyit a Cion bölcseinek jegyzőkönyvéből és egyéb obskúrus, szennyirodalmi termésekből, mindezt leheletnyi paranoiával is megszórja, hogy aztán szépen elkezdjen „sötét oldalról” meg „titkolt szövetségről” handabandázni, hozzá még zsidózni is kicsinyég (nem az Izrael-kritikára gondolok). Ez lett a púder az arcon.

Most akkor fiatal, szép szavakkal operáló költőújonc, vagy inkább koravén, oltós MC? Ez a dilemma kínozta a kritikust, amikor Rico első, Fantázia című albumát hallgatgatta itt-ott. És nem jutott dűlőre. A nagypofájú rap, ha jó, vigyázzba állít. De akkor legyen jó tényleg.

Nem mindig jó.

A zenei anyag épp csak többségét Illegalvoice hozta, de Artoscsaba, Déja Vu, Dolbeats, Diaz, Diferenc, Kreck, Rien és Tyler is elsüt párat a Fantázián. A beatek majdnem kivétel nélkül finomak, finomkák, de a többnyire egyenes flow, úgy érzem, talán több játékot igényelt volna a producerek részéről. Néhol olykor indokolatlanul is egypattern-érzésem támad, és nem mindig tudom eldönteni, jó-e az nekem. Talán emiatt lehet, hogy szerintem a kollabok a legerősebbek a lemezen: kevésbé engednek elkalandozni. És bár az Essemmel közös Szemtelen, a Mindennek ára van Redone-nal, vagy a Padtársak a Szószólókkal, valószínűleg nem kerül be a megfejtős hiphop aranykönyvébe, mégis jobban átjön a hangulat, a stílus, mint a szólóban tolt, verze-refrén-verze-refrén típusú trekkekből. A közreműködő MC-k – vagyis a már említetteken kívül Altare, Fankadeli, Filo, Muki, Niki, Tyler és Áde, Yugo – egyáltalán nem méltatlanok a lemez színvonalához (néha sőt), ahogy a karcokért felelős DJ50 sem.

Hallottam már sokkal jobb debütlemezt is. Igaz: jóval gyengébbekkel is összehozott már a sors. A következő anyagból minden kiderül.

(Rico: Fantázia – CK Records – offlineMAG 92)

CS.I.Z. / orizatré BLOGJA

Photobucket

címkék

1 5PÁLCA 7RÉTEG 990 abszurdi akph akr all soundz apropoh arabian prince azur az árral szemben b.i.g. babygrande balek mc bankos barack obama bbe beat generation beatmaker beat market beatpakk ben sharpa bigmek binder károly bleubird blue sky black death bobafett bobakrome bootsie budapest folyóirat báró kvázi cadik camera obscura carter revard cikkajánló ck records columbo crain cseh tamás cypress hill céllövölde day debüt delicious vinyl dillage dillázs dj slow dopeman dr dre e357 eckü emshow ep eric lau essemm faktor fankadeli fantomaz feszt film fotó funktasztikus fura furakor g.o.d. genius loci gárda gördeszka hazai heti fav HIPHOP holmi hősök ice cube illa j illegalvoice illtunes indiana interjú jacko j dilla jean_grae kanye west kiállítás kompany koncert kool kasko kotta kriminal kritika KULT KÖZ káva kékfény könyv kül le marietta lemez lp madlib magma masspro maszkura mediawave mega sound system mf doom mil mix mixtape mr masters mr pastell média n.w.a. nks norba népszabadság oddateee offlineMAG orizatriznyák paul mutant pilinszky pol ponza Prada pre-order punnany massif póker pörzse ra radio raf rahel rico romlott hazai rza s*10 saiid sean combs slam slam poetry snoop dogg stones throw subicz gábor suhov SZABADEDZÉS szalonnazsír szimat szolgálati szakasz takeshi tawiah televízió the glitch mob theshow tila tequila tribute tüntetés ubiquity usztics vanis videó volt válság woody allen writing XVI. Benedek zomblaze zsola zéessó

CellovoldePOD

Ide is

Photobucket

mostanában

Photobucket Photobucket

ARCHÍV