You are currently browsing the category archive for the ‘offlineMAG’ category.

5palca_okfeherhatter1Mi az 5PÁLCA? Az 5PÁLCA egy bevallottan szubjektív évértékelő, a Céllövölde blog szerzőjének saját alapítású, semmilyen konkrét anyagi juttatással nem járó “zenei díja”. Vagyis: én találtam ki. Milyen kategóriákban kaphatott valaki 5PÁLCÁT?  A tavalyi év legjobb lemeze, legjobb klipje, legjobb DJ-je/producere, legígéretesetbb pre-order cucca, és 2008 5PÁLCÁS bohóca kategóriában osztottam ki az elismerést. Miért éppen 5PÁLCA? Egyrészt, harmonizál a blog címével – aki lőtt már vurstliban, tudhatja, hogy az öt pálcás nyeremények nem épp Samantha Fox-kulcstartók, vagy nyakba akasztható pénztárcák, hanem igazi vidámparki trófeák. Teszem azt: plüssmackók. Olykor kilyuggatott plüssmackók – a nagy nyeremények általában többször is keresztüllövetnek, mire végre hazaviszi őket valaki. Szóval, egyáltalán nem hibátlan nagyvadak – de azt hiszem, a tökéletes, hibátlan dolgok egyszerűen élvezhetetlenek. Miért nem 6PÁLCA? Mert, noha nyilván akad az öt pálcás ajándéktárgynál értékesebb, több pontos lövés után hazavihető motyó is a céllövöldékben, az ötös az egyik legszebb szám. És mert a 6PÁLCA hülyén hangzik. Miért van szükség az 5PÁLCÁRA? Nincs szükség az 5PÁLCÁRA. Globális, illetve nemzet- és zenestratégiai szempontok legalábbis egyáltalán nem indokolják a “díj” életre hívását. A személyes érdeklődés és a grafománia viszont annál inkább.

 

5PÁLCÁS Lemez

Vanis & Crain – Mekvart Szleng

mekvart2uc2Azért valahogy mindig bebizonyosodik, hogy nem érdemes temetni a lézer- és egyéb lemezeket, kiderül, hogy a netről leszipkázott mp3-ak nem helyettesíthetik a szépen betrekkelt cédét, a gyönyörűen barázdált feketelemezt – vagy ha mégis, legfeljebb csak a bírvágytól fűtött hallgatók esetében. Akiknek jóformán mindegy, milyen formában, csak a birtokukban legyen az a zene. Vanis és Crain 2007-2008 fordulóján megjelent produceri anyaga, a Mekvart Szleng előtt számos netes kiadványt adott közre, beatlemezeket, amelyeken akadtak súlyos és súlytalan, remekül sikerült és kissé félresiklott darabok is, mindenesetre azt már akkor is lehetett tudni, sejteni, spekulálni rá, hogy a két bítkovácsot a legjobb fából faragták, már ami a hiphopot illeti.

De az igazi „révbe érés” a Mekvart Szlenggel következett be, amelyet (hazabeszéd) az s*10 adott ki előzékenyen, digipakkban, szandokánosra, indiaira, tudja az ég, milyenre fazonírozva. És persze nem kevés hibával. A tökéletes lemez viszont hallgathatatlan, úgyhogy.

A Mekvart nagyon is hallgatható, és el is mondom gyorsan, miért ez az év lemeze nálam.

Nem azért, mert jómagam is közel állnék az s10 minilabelhez. És nem is azért, mert a Mekvart Szleng tavasszal megjelent második kiadásán lévő öt bónusztrekk egyikében Azurral szóöltve magam is Libikókáztam kicsinyég. (Vegyük most csak az első kiadást, amelyhez egyáltalán nem volt tevőleges közöm.) És még csak nem is azért, mert a szűkebb és tágabb ismeretségi körömből jó néhányan részt vettek a lemez készítésében.

Hanem mert minden esetlegessége ellenére, ez az egyetlen cucc idén, amely lerobbanthatatlan a lejátszómról, szolidan megbújik az ábécé szerint legutolsó mappában, hiszen hát V & C. Ez pörgött a legtöbbször, s még ha olykor léptettem is a kevésbé jól összerakott szöveges részeket, lényegesen több rajta az élvezhető, mint az élvezhetetlen. Most például Bankos Vándorára, az Akkezdet Phiai Szülinapjára, az NKS Garázsmenetére (utóbbiért Zenk és Nosh Chez nemrég vehette át Az Év Dala elismerést a hhhu zenedíj-átadón.) gondolok, de jó hallgatni az FL cuccát is, miképp Ponza Falodája, Korsód fel!-je is tök okés, és jólesik megtudni, mikor jó a kedve Vanisnak és BalekMC-nek.

És hát az úgynevezett kaliforniai-detroiti vonal is közel áll a szívhez, márpedig tagadhatatlan, hogy Crainék ezt képviselik magyar színekben, magyarul, magyar észjárással, magyar ízt adva az egésznek, na pláne magyar MC-k társaságában. Nem Cali, nem Motown – hanem Mekvart Szlengben.

 

5PÁLCÁS Videó

Bankos – ABC

myspace.com/bankosÉvek óta ülök a gép előtt, és nézem a rosszabbnál rosszabb magyar rapvideókat, közben meg arra gondolok, hogy vajon akiket én a magyar hiphop legjobbjainak gondolok, na, azok vajon miért nem készítenek már valamit? Valami jó kis valamit. Ne nagyzoljunk: nem klipet, csak videócskát, filmecskét, jó dalokhoz jó mozgót. És nem tudok rájönni a hiány okára. Talán Kornait kéne megkérdezni, de fájdalom, ő nem ül a szomszéd szobában. És hát azt talán még ő sem tudná megmondani, miért ilyen szegényes a magyar hiphopvideó-termés.  

Aki az anyagi nehézségeket emlegeti, legszívesebben szájon vágnám – persze, nem teszem, nem szoktam.

Mert amely videó konkrétan szabadnak tűnő költségvetéssel készül, esetleg milliókból, még az is nézhetetlenül rossz, de legalábbis gagyi, minden invenció és kreativitás nélküli. Ahhoz például nem kellenek a sleppben üldögélő éceszgéberek, hogy teee, hívjuk már meg Koós Jánost, mert az milyen brahi. Persze, van néhány videó, amelyik szépen van fényképezve, amelyben jók a képek, a hangulatok – csak azoknál meg sajnos az a helyzet, hogy a film felett hangzó zene hagy nem kevés kívánnivalót maga után hiphopilag, és az sem éppen üdvös dolog.

Az egyik csapat, amellyel kapcsolatban hosszú évek óta értetlenkedem a videók hiányán, éppen a Kriminal, amely nem tartozik ugyan a minden hónapban lemezeket szóró társaságok közé, mégis, azért jó néhány fontos kiadvány jelent meg náluk az elmúlt esztendőkben. Vártam videót a Rapmotelről, vártam az *****-ról, vártam az MLKK-ról, vártam a Hanyag eleganciáról, vártam az FL cuccokról. És, persze, vártam a B-Oldalról is.

Decemberben, a Rapmotel Replay és az ABC EP kapcsán készült el az első kriminalos videó, jelesül az ABC című trekkből. A Bankos és barátai, Szurdi András, Bazer, Tish, Blik és Nikon által minimális pénzből, kalákában készített animáció, úgy érzem, percek alatt hazavágta az eddigi magyar hiphopvideó-termést.  A legfőbb bírálat, amely az ABC-t érte: kevés benne az élőkép. Hovatovább nincs is. De bele lehet gondolni: milyen antré lett volna egy utcaklip, ahol széles mozdulatok kíséretében van jól megmondva a tuti – és mennyivel jobb egy ilyen belépő, az egymásba fűzött fiktív újságrészletekkel, az ország legjobb firkászainak munkáival, a budapesti házrészletekkel, a régi tízforintosokkal, a magasról fotózott Szabadság-szoborral – és a megannyi, első, második nézésre akár fel sem tűnő, itt-ott vicces momentummal.

Személyesre sikerült az ABC, és talán ez a legnagyobb előnye. Egyetlen gyenge pont: néhol némi üresjárat érzésem van, mikor a „kamera” másodpercekig pásztáz sima pesti ablakokat – ezt is meg lehet ideologizálni, én mégsem akarom. A lényeg: nemhogy az elmúlt év, vagyis 2008 legjobb rapvideójával van dolgunk, de alighanem a legjobb magyar rapvideóval.

 

5PÁLCÁS DJ-Producer

Cadik

myspace.com/cadikofmembran„Worth listening the Central European Dilla” – idézte egy virtuális ismerősöm az általa Cadikról olvasottakat. A Céllövöldén már szépen megemlékeztünk a DJ-producer érdemeiről (itt a lemezkritika, itt meg az interjú), aki Séfel Pál alteregójaként küldi tele a budapesti és vidéki klubokat a legfinomabb hiphop zenékkel, s aki Basic címmel tavaly ősszel jelentette meg első szóló produceri anyagát az All Soundznál. Noha a Membran formáció egyik tagjaként már 2007 végén is kellemes útravalóval látta el a hallgatókat, a Basic tekinthető igazán a produceri debütnek: itt minden beat az övé.

No és persze a közreműködőké, akiket bátran nevezek az amerikai underground krémjének – noha biztos vagyok benne, hogy ez a rész csak a Nagy Elit egy kis szelete. Egy kétszáztudjaajóéghánymilliós országban a crème de la crème kifejezés is egész más értelmet nyer, mint mondjuk hazánkban.

A cucc külföldi blogokon is felbukkant mint letölthető csomagocska, az anyag bekerülési költségeit tekintve ez talán kár, a lehetséges ismertséget és elismertséget azonban mindenképp előreviheti Az Ismeretlen Blogger, mikor megosztja a Basic-et.

Mindegy: a lényeg, hogy csupa nagyon jó tengerentúli (és persze magyar) MC helyezte szövegeit a szombathelyi származású, huzamosabb ideje azonban Budapesten élő Cadik tényleg házrengető zenéire. Az exkluzív, túlnyomórészt Budapesten készült felvételeken hallható Invincible, Medaphoar, eLZhi, Phat Kat, One Be Lo, Finale, Blu – a magyar vonalat Dizko Stu, Judie Jay, Sena és MC Zeek viszi, faszán. A házi zenerendszerem ezer sebből vérzik, de szerencsére alkalmam nyílt Cadik saját stúdiójában meghallgatni a teljes anyagot még megjelenés előtt, ahol ritka tapasztalat kerített hatalmába: valóban érezni véltem a hangfalakból áramló lágy szelet, ami tényleg a kanapéhoz szögezett egy háromnegyedórára.

És noha nem kiköpött turntablista, DJ-ként is ő nekem a tavalyi év 5PÁLCÁSA, amennyiben szerdánként fixen megőrjíti például a Rewind – hiphop idején még talán csekély – közönségét, s alkalmanként máshol is megcsillantja a friss bakeliteket (-okat), személyét tekintve szerényen és csendesen, sildje alól csak néha felpillantva regisztrálja, hogy okés a hangulat. Mert rendszerint nagyon is okés a hangulat.

 

5PÁLCÁS Pre-order

Káva – 1.0

kavakep„Honnan tudnád, mi a ré, ha azt se vágod, mi a dó?” Az egyik (ha nem a) legaktuálisabb kérdés a mai magyar hiphopban. Annyira súlyos, hogy már kérdőjel sem kéne a mondat végére. Általában nem is magának teszi fel az ember – általában senki sem teszi fel senkinek, épp azért olyan húsbavágó. Nem spanyolviasz, persze, évezredek óta elég jó pr-je van az önvizsgálatnak, alkalmazni mégis kevesen szeretik. Ezért néha hála tölti el a szívet, ha valaki a fülhallgatós magányban felhánytorgatja a témát, mintegy reflexszerűen, mert akkor reflexszerű tud lenni a válasz is, nincs terelés, egyenesség van.

Aki még ilyenkor is hazudik magának, az meg is érdemli.

A Káváról mindenképp érdemes tudni (ez a mondat itt be is fejeződhetne akár, de nem fog), hogy nem sramli, továbbá, hogy az 1.0 című, nemsokára megjelenő anyag az év egyik legsúlyosabbjának ígérkezik.

Nekem szerencsére már 2008 legjobb cuccai közé is bevadászta magát: ha el tudna rongyolódni az mp3, vadnyugati lenne a kis Creative-om. Minden együtt van: nagyon korrekt, finom beatek, pontos és jó szövegek, jó közreműködők, valamint három egészen különböző építkezési, alkotói módszer és végeredmény: flow. EFueRa és Szimat nem ma kezdték, El Magicóról nem is beszélve, ugye, mégis: az 1.0 debütlemeznek számít, és akárhogy is: ez a debüt több mint bemutatkozás: belesül a névjegy az asztalba. Nem tudni még, milyen hosszú, mindenesetre hízelgő bejegyzés a tébányai lemez a hazai hiphop naplójába, mert azt történelemkönyvnek azért mégsem lehet egyelőre nevezni. Vagy lehet éppen, csak az már szerénytelenség volna.

Nekem tehát egyértelműen a Káva számít az év felfedezettjének. És mikor mondjuk újabbnál újabb magyar nyelvű, enervált, rissz-rossz reppekbe botlom a neten, és épp kezd elszivárogni belőlem az utolsó csepp életkedv is, valamint kezdem azt gondolni, sőt néha hangosan is megkérdezem a pszeudóreppesre beállított fotókon pózoló nettó hülyegyerektől, hogy “bazmeg, nincs füled vagy mi a jóég van?”, na, akkor eszembe jut, hogy nem kell olyan nagyon félni 2009-ben sem, mert akad, aki nemcsak a dót meg a rét tudja, de nagyon jó úton halad, hogy nemsokára az egész skála ott legyen a zsebében. És ez azért megnyugtató. A Céllövölde lejátszójában mint Heti Fav Exkluzív: Káva & AKR – Karib

 

5PÁLCÁS Bohóc

FankaDeli

myspace.com/fankadeliRoppant szűk körben (1 fő) végzett közvélemény-kutatás eredményeként FankaDeli részesül a Céllövölde 5PÁLCÁS Bohóc díjában. Félreértések elkerülése végett: nem az elmúlt hónapok zenei termékei miatt nyerte el a megtisztelő címet, hiszen úgynevezett nemzeti hiphop dalaiban sok olyan problémát is érint, szóvá tesz, amelyet érinteni muszáj, s amelyben olykor még egy olyan megveszekedett nemzetrontó zsidóbérenc liberálbolsevik zughírlapíró is igazat tud adni neki, mint én. Az írásos és/vagy közéleti tevékenység az, ami sokszor tragikomikus hatást kelt.

Kár tagadni: az eredményhez az is hozzájárult, hogy nevezett előadóművész nagy nyilvánosság előtt becsületsértést és rágalmazást követett el, mikor e blog szerzőjét a drogok mellett érvelő emberként, s az Offline Magazin munkatársait úgyszintén drogosokként aposztrofálta. A purparlé egy, a magazin hasábjain megjelenő lemezrecenzió kapcsán „robbant ki”, és F. részéről hosszú passzusokban kulminálódott. Persze, részemről is hosszas passzusok voltak olvashatók az ügy kapcsán a hiphop.hu-n és az Offline weboldalán – előbbiről „nem tesz jót az oldalnak” hivatkozással, utóbbiról úgynevezett balhécsendesítési szándékból végül is lekerült a cikk. (Ide kattintva letölthető A kritikáról és más démonokról című, meglehetősen bő lére eresztett publi, F. oldalán pedig elolvasható az ő verziója.)

De a hazugság, a rágalmazás, a becsületsértés még nem tesz valakit 5PÁLCÁS Bohóccá, ahhoz azért még Magyarországon is több kell.

Nem árt például, ha valaki módszeresen figyelmezteti a fórumozókat a magyar nyelvtan tiszteletben tartására, miközben ő maga módszeresen és nagy ívben tesz a központozásra és az egyéb finom grammatikai, stilisztikai szabályszerűségekre. Továbbá módszeresen törli a szalonképtelennek, a Salátamagazin háziirendjével ellentétesnek ítélt hozzászólásokat és némely felhasználók komplett regisztrációját, de közben szemet huny a legalpáribb, legaljasabb, legmocskosabb ócska náci beszédet napi praxisként űző weboldalt és egyéb jobbszél portálokat nyíltan vagy bújtatottan reklámozó hozzászólások felett, hogy akkor már a Szálasi-féle magyarság-útmutatót ajánlgató egyik fórumozói komment érintetlenül hagyásáról ne is beszéljünk.

Ám ha valaki igazi 5PÁLCÁS Bohóc akar lenni, úgy juthat legközelebb a célhoz, ha a reggeli sajtos omlettbe a trappista mellé reszel egy kis Star Warst, no meg nem is olyan csipetnyit a Cion bölcseinek jegyzőkönyvéből és egyéb obskúrus, szennyirodalmi termésekből, mindezt leheletnyi paranoiával is megszórja, hogy aztán szépen elkezdjen „sötét oldalról” meg „titkolt szövetségről” handabandázni, hozzá még zsidózni is kicsinyég (nem az Izrael-kritikára gondolok). Ez lett a púder az arcon.

cadik-basic1A Basic programnyelv 2008-ban olyan, mint mikor a sűrű erdőben biztosan tudható, melyik fa mögött van a checkpoint – és mégis végig megmarad az izgalom, hogy tényleg ott lesz-e végül. Aztán mindig találni a zsebben egy öngyújtót, gyufát, esetleg valaki másét. Ezek lángja mellett szükség esetén mindig megtalálható a kulcslyuk.

Cadik már tavaly megvillantotta produceri énjét – a Membran formáció tagjaként a trió Closed című bemutatkozó lemezén szereplő hiphop-közeli dalok az ő műhelyéből kerültek ki. Hogy ráhangolódjunk a stílre, elég csak a Dudley Perkinsszel közös I Want the Worldre vagy mondjuk az MC Dynamite-tal súlyosbított One Wayre gondolni. Már akkor világos lett, hogy Cadik nem népben-nemzetben, de még csak nem is alanyban-állítmányban, hanem lábdobban-pergőben gondolkodik. A tiszta nála nem steril, az egyszerű nem buta, az érdekes nem csúnya. Ahogy az egy komoly DJ-producertől el is várható.

De ha megfeledkeztünk volna a Closedről, a Basic című szóló produceri debütanyag Beats From Budapest című, akár a biztonsági öv becsatolására való felhívásként is értelmezhető intrója már első körben korrekten hazavág. A következő mintegy negyven perc pedig arról szól, hogy Cadik hogyan és mit szívott magába a kortárs zenékből, mindezt hogyan strukturálta újra a saját ízlése szerint, s hazai kollégák mellett hogyan tud együtt dolgozni az amerikai undeground hiphop kaliforniai és michigani ikonjaival.

A Phat Kattel rögzített Do It alig fojtott, bizsergető agresszióját Invincible és Finale Don’t Look Backjének kellemes, hajnali világmegváltó bölcsességgel nyakon öntött hazaséta-hangulata követi. Ez hasít, mint az első hajnali villamos. És a tempótartással sincs gond: One Be Lo apró kockára vág a One For You-ban, aztán eLZhi és Phat Kat kicsit átfestik a róluk kialakult képet a nagyon korrekt, de kicsit talán visszafogott Keep It Reallel. Sena és Dizko Stu szívszorítóan szép Big Mountainje a lemez közepén úgy andalít, mint afféle konyakban ázott chilei cseresznye, esetleg majdnem ötperces habpatron. Hogy aztán M.E.D. aka Medaphoar levezényelje a Basic szerintem legdurvább osztását – és a beattel karöltve bebizonyítsa, OX és Budapest nincs is olyan nagyon messze egymástól. És tulajdonképpen Los Angeles is itt van a szomszédban, a Blu által telebeszélt Hard Times tanúsága szerint legalábbis. Zeek kétszer is villan, nem akármilyet, és hát Judie Jay Zoska Beatje is újrajátszást követel.

Ahogy egyre beljebb kerül az ember a rengetegbe, úgy válik egyre világosabbá, hogy itt most elméleti és gyakorlati alaplecke van elővezetve, zenei értelemben mármint, másfelől meg, hogy a legjobb MC-k is megfoghatók, ha – ahogy Cadik mondja – beüt a beat. Akkor csak a hiphop számít – és ez végül is szívderítő. Ez a lemez közvetve arról is mesél, hogy egyáltalán nem kötelező részt venni az egyre inkább csak egy kopott bohóctréfának tűnő magyar hiphop közéletben ahhoz, hogy az ember nevét gyakran emlegessék.

Hogy egy producer esetében beatkészítő iparosról vagy művészemberről van-e szó, az gyakran csak akkor derül ki, mikor a hallgató hozzájut néhány meztelen, acapella nélküli beathez – ha megmarad a varázs, vagyis ha nemcsak a szavak tesznek teljesen élvezhetővé egy alapot, akkor az alkotó különösebb túlzás nélkül nevezhető zeneszerzőnek. Itt ez a probléma, nem kis részben a lemez szerkezetébe simuló pihenőbeateknek köszönhetően fel sem vetődik: a Basic olyan, mint a víz alatt még levegőt is kapni.

offlineMAG 95

offlinephotospecial1offline91

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szolgálati közlemény: tegnap este Mattheus, Jürgen és Stephan, vagyis az Offline Magazin szerkesztői jól elmentek a Művész Kávéházba, hogy ott jól átvegyék a Kreatív Csoport által kiírt, Magazin Mánia (MAGMA) elnevezésű, Első Magyar Magazinversenyként aposztrofált – szóismétlés: – verseny egyik I. díját. A Pálfi György (Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, docens), Vargha Balázs (Stalker Stúdió, vezető), Fodor Gergő (Laboratory, művészeti vezető), Havasi Gábor (McCann Erickson, kreatívigazgató) és Szabó Bence (Kreatív, művészeti vezető) nevével fémjelzett zsűri úgy találta, hogy az időszaki kiadványok, azon belül is a sport- és életmód tematikájú lapok közül az Offline a: legjobb.

Annyi.

Medaphoar, One Be Lo, Phat Kat, Elzhi, Finale, Invincible, Blu, Sena, Zeek, Dizko Stu, Judie Jay. Az All Soundz kiadó gondozásában november elején jelent meg az eddig leginkább DJ-ként ismert Cadik első önálló produceri lemeze Basic címmel, amelyen az amerikai undeground hiphop kiválóságainak exkluzív verzéi mellett néhány magyar MC-t, előadót is hallhatunk. A lábdob-pergő szerelmese mindig azt kutatja, milyen új utakon jár épp a hiphop, egyfolytában tanul a zenétől – és arra törekszik, hogy visszaadja mindazt az örömet a hiphopnak, amit ő kapott a műfajtól. Cadikkal beszélgettünk. Az olvasó pedig meghallgathatja az album cutot, ha ide kattint.

cadik - e357 fotója

Mennyibe’ van neked ez az egész? Az amerikai MC-k nyilván nem puszira jöttek rappelni a lemezedre. Hogyan működik ez?

Igaz, hogy pénzbe került a szövegek legnagyobb része, de az árfolyamokat többek közt a beat dönti el. Szerencsém volt, hogy az MC-k szerették az alapokat, amiket csináltam, így minden esetben nagyon baráti árakon dolgoztunk. Ráadásul az esetek 80 százalékában kértek tőlem beatet a következő anyagukra is. A lényeg, hogy az ember valahogy belekerüljön ebbe a körforgásba. Amiért nekem fontos volt ennek az egésznek a megvalósítása: hogy tanuljak. Márpedig csak úgy lehet tanulni, ha minden folyamat itt történik a stúdióban, az MC-kkel együtt.

Szóval, nem az történt, hogy küldtél egy felkérést meg néhány beatet, ők odakinn felvették, te utaltad a pénzt, és egyszer csak megérkezett az akapella.

Egy kivételével az összes számot itt vettük fel a stúdiónkban, a budapesti koncertek előtt vagy után. Egyedül a detroiti női MC, Invincible közreműködésével készült szám szöveges felvételei zajlottak odakinn, amit végül is nem bánok, mert így társa, Finale is rákerülhetett az albumra. Ez egyébként egy ki nem mondott álmom volt. Az egész úgy történt, hogy Invincible lemondta a budapesti Rewind-koncertet, és emiatt nem tudtuk itthon elkészíteni a felvételt. Ha nem mondja le, és eljön Budapestre, nagyon valószínű, hogy csak ő lett volna rajta a Basicen.

Bár a tavaly év végén megjelent Membran cucc, a Closed dalai közül is jó párat te jegyzel, mondhatjuk, hogy ez a Cadik debütlemez?

Mondhatjuk. Ez a lemez az én személyes történetem a hiphoppal. Megpróbálok visszaadni valamit a hiphopnak abból, amit én kaptam tőle. Ráadásul, míg a Closed úgymond a gyermekkorunkat mutatta be, tíz évet foglal magában, a Basic az elmúlt két évben készült.

Akkor tehát ezek az MC-k a te személyes kedvenceid?

Jó ideje figyelem az MC-ket – és természetesen tudatos döntés volt, kit milyen beatre kérek fel. Azokat kerestem meg, akiket szeretek, akik inspirálnak. Nemcsak ők a kedvenceim persze, de ők mindenképp azok.

És a producerekkel mi a helyzet?

Ha bármilyen beszélgetésben előkerül a hiphop, mindenképpen meg kell említeni Jay Dee aka J Dilla nevét – egyrészt, mert sokan nem ismerik, másrészt mert nagyon sokat köszönhet neki a hiphop. Személyesen én is. Folyamatosan kutatom, milyen új utakon jár a hiphop, és ezeknek az új utaknak a megalapozója J Dilla volt. Talán túlzás nélkül mondhatom, hogy a mai hiphop miatta lett az, ami. Egy olyan irányt mutatott producereknek, MC-knek, ami mentén meg tudott újulni a kilencvenes években már letett zenei stílus. A legnagyobb mai producerek hálás szívvel gondolnak vissza rá.

A te neved sokak fejében nem feltétlenül a hiphoppal fonódik össze. Most meg jössz egy hiphop lemezzel. Hogy van ez?

Hát, a Basic-kel most legalább letisztázom ezt a kérdést. Mert lehet, hogy a mai klublátogatók ezt nem tudják, de az én szívemben mindig is ott volt a hiphop. Gyerekkorom óta gyűjtöm a hiphop lemezeket, és ezeket a zenéket játszottam 15 éves koromtól. Ez az a stílus, ami mindig is jelen volt az életemben. Bármilyen egyéb műfajok kúsznak be közben, a hiphophoz folyamatosan visszatérek, folyamatosan kapok, és újra csak kapok tőle. A hiphopon belül persze mind az elektronika, mind az absztrakt, de a glitch is nagyon foglalkoztat. A Rewind bulikon szerdánként hiphoppal kezdek, a Tiloson a Totoya Klubban is a hiphopé a főszerep. Sokszor játszom Budapesten koncertező külföldi MC-k előtt is, úgyhogy ha valaki utánanéz, tudhatja, hogy mi a helyzet velem. Azt az esszenciát, amit a műfajilag sokszínű zenékből próbálok kivonni a magam számára, a hiphopba szeretném belesimítani, elkeverni.

Volt, aki nemet mondott a felkérésedre? Volt-e olyan, aki, bár nagyon szeretted volna, hogy rappeljen a lemezen, elérhetetlennek bizonyult?

Egyedül a Bahamadia mondott nemet – bár nekik is nagyon tetszett a beat, de “turnéban” voltak, nem szoktak stúdiózni közben. De ez nem baj, mert minden úgy alakul, ahogy alakulnia kell. A következő lemez egy része már elő van készítve, beatek szintjén mindenképpen. Hogy kikkel dolgozom majd együtt, azt még nem tudom. Vannak persze MC-k, akikre már gondoltam, de ezen a téren még nincsenek konkrétumok. Már annak is nagyon örülök, ami eddig megtörtént, abból is nagyon sokat tanultam – például azt, hogy nagyon sokat kell még tanulnom.

Bátran kijelenthető, hogy az amerikai underground kiválóságait ilyen számban reprezentáló, mégis magyar kötődésű lemez eddig nem készült. Ráadásul említetted, hogy a legtöbben kértek is tőled beatet a következő lemezükre. Jelentheti ez azt, hogy ezentúl a magyar beatmakerek hangsúlyosabban lesznek jelen a nemzetközi hiphopban? Akad benned némi küldetéstudat?

A küldetéstudat talán erős kifejezés. Nagyon sok mindent köszönhetek ennek a zenének, és csak ismételni tudom: vissza szeretném valahogy adni a hiphopnak azt a sok örömet, amit nekem szerzett eddig. A zenékkel aztán az történik, aminek történnie kell, és ha ezáltal elő lehet segíteni, hogy a fiatalabb magyar zenekészítőknek csak egy kicsivel is könnyebb legyen, akkor az nagyon jó. De ami a lényeg: ezt szeretem csinálni és kész.

Nagyon kevés magyar producert ismerek, aki külföldi MC-k alá készít zenét, pláne nagyok alá, pláne hosszú távon. És ők is csak az utóbbi időben kezdtek el nemzetközi vizekre evezni.

Azt hiszem, a hiphop egy olyan kultúra, amelytől, ha őszintén adsz neki, kamatostul kapsz vissza mindent. Nagyon sok fiatal beatkészítő van, aki szívből nyomja – nyilván lesz ennek eredménye, ha nem a zenéjükben, az életükben mindenképp. Miközben ezekkel az MC-kkel dolgoztam, kijártam egy külön iskolát. Ez volt a legfontosabb: a személyes együttműködés. Erre pedig kétféleképpen nyílhat módod: vagy odautazol, ahol ők élnek, vagy megpróbálod őket behúzni, mikor Budapesten járnak. És hát csak a legutóbbi időkben kezdtek el viszonylag gyakrabban járni errefelé…
Többnyire egyébként a Magyarországi koncertek előtt elküldtem az előadóknak a zenét – a kapcsolatfelvételben és minden egyébben is sokat segített Kürti Kristóf, vagyis Suhaid. Szóval, mikor Budapestre érkeztek, néhányan már vázlatokkal a kézben jöttek a stúdióba, ahol aztán kidolgozták a szövegeket. Mivel csak egy vagy két napig vannak ilyenkor Budapestem, kevés időnk van a felvételt elkészíteni. De nagyon jó érzés a közös munka, komoly inspirációkat nyerek belőle. Mikor mp3-ban kiküldi az ember az alapot, hogy hallja az MC, nagyjából milyen a zene, akkor már lehet tudni, tetszik-e neki vagy sem – de igazán csak itt a stúdióban, nagy hangerőn üt be a beat. Olyannyira, hogy ekkor egészül ki a vázlat, ekkor kezdődik el a szövegírás. Nagyon érdekes figyelni ilyenkor az MC-ket. Mindenki különböző stílusban rakja, építi fel a szövegeket, sávokat. Ahány MC, annyiféle módszer. Ezt csak az ilyen, koncentrált közös munka során tudod meglesni, máshogy nem.

És reggel mindenki kellemes szájízzel távozik, mindenki zsebében ott az új dal.

Remélem, így van. Az utóbbi években azt figyeltem meg, hogy egyre több lesz az amerikai-európai közös munka, ennek pedig nagy hozadéka lehet, hiszen nemcsak egy partiélménnyel lesznek gazdagabbak az MC-k, hanem születhet egy maradandó zene is. Persze, hogy maradandó-e valami, azt majd az idő dönti el. Mindenesetre ezekben a dalokban, azt hiszem, benne van, milyen érzés eltölteni egy napot Budapesten.

offlineMAG 95

illa-j-yancey boysA nagy ember kisöccsének sosem könnyű – az ember önkéntelenül is a nagyobb nevet szerzett rokonhoz hasonlítja őt, na pláne, ha mindketten ugyanabban a műfajban utaznak/utaztak. Illa J-ről ugyanis nemcsak azt érdemes tudni, hogy a két és fél éve elhunyt J Dilla huszonegy éves tesója, hanem hogy a nemrég a Delicious Vinyl kiadó jóvoltából a boltokban landolt, Yancey Boys című debütlemeze is teljesen rendben van. Ami persze nemcsak az öcs remek, egyesek szerint a Dilláéra hajazó flow-jának és finom szövegeinek köszönhető, a sikerben legalább ugyanakkora szerepe van a zseniális báty zseniális beatjeinek. A Yancey Boys ugyanis Illa és Dilla közös munkája – kár, hogy „kedvenc producereid kedvenc producere” sajnos nem érhette meg, hogy dupla dicsfényben ragyogjon a Yancey név.

A beatek az 1995-98 közötti időszakból származnak, mikor Jay Dee a Mike Ross vezette Delicious Vinylnél melózgatott, s a főnök emlékei szerint egyfolytában gyártotta az alapokat. Amelyek közül jó párat sosem használtak fel. Így Ross tavaly szépen Illa kezébe nyomott egy lemezt, amelyen kizárólag meg nem jelent régi Dilla-zenék szerepeltek. James Yancey már a múlt évezred végén is úgy nyomkodta a kütyüket, ahogyan mások sosem fogják. Szerencsére csak nagyon néhány gyenge eresztés található az Illa J debütön, de azok sem késztetnek rögtön szkippelésre. A Guilty Simpsonnal közös R U Listenin’, az Affion Crockettel felvett DFTF vagy a Strugglin’ viszont igencsak bólogatásra méltó cucc, amint az Air Signs és a Souds Like Love is bizsergető, ebben nyilván Debi Nova keze, illetve hangja is benne van. A nagy ember kisöccse odapirít rendesen.

offlineMAG 95

A képen Stephan, Mattheus és Jürgen látható, abban a szent pillanatban (legalábbis körülbelül), amikor leadódott az egyébként épp most megjelent offlineMAG, jelesül a 94. lapszám. Az ellenfény az álmosságot hivatott ellensúlyozni. Dorbéznak helye nem volt. Ellenben.

Mashkulture.net, e357 fotóblogja

Ilyen befejezésről álmodik minden, magát egy kicsit is komolyan vevő sorozat, legyen az Denise füzetes lányregény vagy éppen harsogó bestseller, milliárdos szuperprodukció, szimpatikus szappanopera. A Barely Breaking Even kiadó Beat Generation című sorozata az utolsó állomásához érkezett. Nem papírfedeles beatversek kiadója a BBE, sokkal inkább Jazzy Jeff, DJ Spinna, King Britt melóival foglalkozik, és Marley Marl és Will.I.Am. is közreadott ezt-azt a Beat Generationben, J Dilla Welcome to Detroitjáról nem is beszélve. A befejező rész Madlib konyhájából került ki – ha látatlanban, visszakézből dobtam volna a Michelin-csillagot, nem bántam volna meg. (Egy korábbi Céllövölde-postban már szó esett erről.)

A Guilty Simpsonnal varázsolt keretes szerkezet máris eligazít a jövőt illetően. A The New Resident című intróféle, majd a Blow The Horns On ‘Em után aztán kiderül, hogyan játszik egymással a kortárs hiphop egyik legdurvább producere és egy jó nagy maréknyi a legjobb MC-kből. Georgia Anne Muldrow már az első öt percben beköltözik a vérkeringésbe. Szintén Pazar az a beat és rapszánka, amit J-Roccal tol, Blindfold Test #10 (He Don’t Play) címmel…

Madlib és J-Rocc: Blindfold Test #10 (He Don’t Play)

… ahogy a Talib Kwelival rögzített What It DO, a Roc ‘C’ és Oh NO közreműködésével készített Take That Money, vagy a Frank N Dank oldalán véghezvitt Drinks Up! sem hagy kívánnivalót maga után. Madlib viszont azért Madlib, mert különösebb konkrét verze nélkül is komoly rapzenét képes összehordani, mindig egyedi hangulatot teremtve az instrumentális trekkek köré, hiszen hát beat konducta ő, nem véletlenül, nyilván.

A mélypont, már ha ez a hely létezik a Madlib féle domborzati térképen, minden bizonnyal a Defari-féle Gamble On Ya Boy, ami konkrétan olyan unalmas, hogy fél perc után rendesen dolgozni kell az ébren maradásért. Aztán viszont insomnia, orrvérzésig.

offlineMAG 94

Zomblaze absz.a.trakciójáról Laurence Sterne klasszikus regényének címe jut eszünkbe. Érzelmes utazás. Az ember elhelyezi szépen a pléjliszten az ötvenháromperces mixet, hátradől, várja a kalandokat – és nem csalódik.

A Hősök DJ-je a stílusokat nagyszerűen vegyítő, pontosan összerakott majd’ egy órát prezentál Abs.a.traction címmel. Laza kis sétálós trekkek mellett neurotikus disztorzió, melankolikus bólogatás, jóféle bristoli triphop, kiadós magyar underground bootleg, minimál tánci-tánci, kőkemény hiphop, kicsit lágyabb jenki szupersztár hiphop, simogató jazzy, raggás őrület.

S hogy akkor a nevekről is egy kicsit: hallható a cuccon Bonobo, a Membran, DJ Krush , Vanis & Crain, valamint Kev Brownnal fűszerezett Kwikka beat, ma is friss Sena-dal, Jazzlib, Mr. Oizo, de Portishead, Flying Lotus és Danny Breaks, sőt Jay-Z is akad. Néhány pillanatra még a kis Vuk is felbukkan, így lesz nemzetközivé a világ. Szinten van tartva végig a szívritmus, csak hangsúlyeltolódások tapasztalhatók, de éppen attól él a mix. És a legjobb az egészben, hogy nem kell sorba állni jegyért, nincs okvetetlenkedő pénztáros-kisasszony, kicsinyes kalauz, aki a kedvezményre jogosító passzust kéri számon rajtunk, nem szakad le a felső vezeték, nincs vágányzár, buszpara, sztrájk, tudom is én.

A kötelező nyári stresszoldó Zomblaze szpészéről tölthető.

(Zomblaze: Abs.a.traction – offlineMAG 92)

CS.I.Z. / orizatré BLOGJA

Photobucket

címkék

1 5PÁLCA 7RÉTEG 990 abszurdi akph akr all soundz apropoh arabian prince azur az árral szemben b.i.g. babygrande balek mc bankos barack obama bbe beat generation beatmaker beat market beatpakk ben sharpa bigmek binder károly bleubird blue sky black death bobafett bobakrome bootsie budapest folyóirat báró kvázi cadik camera obscura carter revard cikkajánló ck records columbo crain cseh tamás cypress hill céllövölde day debüt delicious vinyl dillage dillázs dj slow dopeman dr dre e357 eckü emshow ep eric lau essemm faktor fankadeli fantomaz feszt film fotó funktasztikus fura furakor g.o.d. genius loci gárda gördeszka hazai heti fav HIPHOP holmi hősök ice cube illa j illegalvoice illtunes indiana interjú jacko j dilla jean_grae kanye west kiállítás kompany koncert kool kasko kotta kriminal kritika KULT KÖZ káva kékfény könyv kül le marietta lemez lp madlib magma masspro maszkura mediawave mega sound system mf doom mil mix mixtape mr masters mr pastell média n.w.a. nks norba népszabadság oddateee offlineMAG orizatriznyák paul mutant pilinszky pol ponza Prada pre-order punnany massif póker pörzse ra radio raf rahel rico romlott hazai rza s*10 saiid sean combs slam slam poetry snoop dogg stones throw subicz gábor suhov SZABADEDZÉS szalonnazsír szimat szolgálati szakasz takeshi tawiah televízió the glitch mob theshow tila tequila tribute tüntetés ubiquity usztics vanis videó volt válság woody allen writing XVI. Benedek zomblaze zsola zéessó

CellovoldePOD

Ide is

Photobucket

mostanában

Photobucket Photobucket

ARCHÍV