You are currently browsing the category archive for the ‘HIPHOP’ category.

Itt nem a disznófejé a főszerep

Készítette: Hajnal Ádám

Ide kattintva meghallgathatod a tesók Uzsidobozát

Na, és akkor most már tényleg rezareksan.

Bankos – Passzról Passzra (közreműködik: Dj Kool Kasko és Sonnykraft)

Videoklip: Kiégő Izzók, e357 és Bankos

A Zéessó & Bigmek duó első klipje. Egyétek. A végéhez BTW: az ORTT már nem létezik, helyette a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsa diszponál médiaügyekben. Igaz, arra nem jött volna ki olyan jól a rím…

INTERJÚ SAIIDAL ÉS ÚJONCCAL

„Régóta várt lemez” – ha valamire, hát az Akkezdet Phiai második nagylemezére, a Kottazűrre hatványozottan igaz ez a zsurnálközhely. 2004-ben jelent meg a duó első dobása, amelyet különben tekintélyes demóláz előzött meg. Vannak, akik ma is a zajkoszos, magnókazis Tartsd meg a távotra vagy Kettőfélre esküsznek. Ami tény: az Akkezdet című korong az egyik legnépszerűbb magyar hiphop-bandává avatta a phiúkat, akik immár hat éve ígérgetik a második eresztést. Hát, most itt van. Saiiddal és Újonccal beszélgettünk. Rapről, költészetről, zsidóságról – mindenféléről.

Mi a pék faszáért kellett hat évet várni az új lemezre?

Saiid: Számos oka van. Amikor elkészült az első lemez, egy videós interjúban – eléggé elhamarkodottan – bejelentettük, hogy jövőre új album! Akkor tényleg úgy gondoltuk, elkészülünk. Aztán a többiek lemezét kezdtük el készíteni, Krome-ét például, meg úgy volt, hogy AZÁ-nak is alakul valami – a Wacuummal foglalkoztunk tehát. Később aztán a Peti szólójával szöszöltünk, ami egyébként egy adatmentés után másodszor is elszállt. Elég sok energia, kedv, idő ment el rá…

Tényleg elszállt, vagy ez csak valami fedőszöveg a kedvtelenségre?

Saiid: Tényleg elszállt. Másodszorra még hülyébbek voltunk, mert az adatmentés után egy vinyón volt a cucc, és megint nem készült biztonsági másolat róla. Megvan az anyag nyolcvan százaléka körülbelül, de kikeverhetetlen állapotban. Sokáig vacilláltunk, hogy mi legyen vele, Petinek ez kedvét szegte… És hát azért is csúszott a lemez, mert folyamatosan hívtak minket fellépni – ha nem hívnak minket még öt-hat év elteltével is ugyanazzal az anyaggal, akkor valószínűleg láttuk volna, hogy ennyi, ez lejárt. De nem így volt. Az új lemez tényleges munkálatai tavaly évelején kezdődtek. Én úgy látom egyébként, hogy jó, hogy ennyi idő telt el. A visszajelzések is ezt mutatják. Mondjuk, visszamenőleg nehezen megítélhető, milyen lett volna egy lemez félúton. Ezt már nem tudjuk meg. Az eltelt idő viszont mindenképpen új dolgokat hozott a számunkra, már csak ezért sem bánom.

Újonc: Elég erős szövegi átalakulások voltak ezalatt a hat év alatt. Az első lemez világa 17-18 éves korunkig nyúlik vissza, amikor elkezdtünk szövegeket írni. Aztán jött a Parkoló C. Gyulás szövegvilág (a meg nem jelent Újonc-szóló címe – a szerző megjegyzése), ami talán még inkább rímközpontú volt. Amikor elszállt az a cucc, azt gondoltam, ez biztos valami égi jel. Rám egyébként is jellemző, hogy nem tudok nagyon sokáig ugyanazzal a dologgal azonosulni. Egy-két év elteltével nem érzem már aktuálisnak az anyagot – így volt ez a Parkoló C. esetében is. A Kottazűrre, úgy érzem, megint egy új dolog forrta ki magát.

Azt olvastam, a Parkoló C.-ből megmaradt dalokat elérhetővé teszitek online…

Újonc: Nagyon rég nem hallottam már azokat a számokat. Valahol megvan nekem is, ilyen mixtape-szerűen, egy fájlban az egész. Aminek persze biztosan van valamiféle varázsa. Meghallgatjuk, aztán meglátjuk, mit kezdhetünk vele. Mi az, ami még ma is vállalható belőle.

Amikor elkezdtétek a melót, lehetett sejteni, hogy duplakorong, s hogy tematikailag is kettős tagoltságú anyag lesz belőle?

Újonc: Az eredeti koncepció szerint is duplát csináltunk volna, igen. Egyrészt nagyon sok idő telt el az Akkezdet óta, másrészt meg nagyon sok ötletünk, felhalmozott instrumentálunk is volt. Aztán elbizonytalanodtunk a „duplaságot” illetően. Időben és pénzben is sokat felemésztő dolog ez. Végül aztán a konkrét gyártás előtt tíz nappal dőlt el, hogy mégis duplalemez lesz a Kottazűr.

Saiid: Kicsit korábban úgy volt, hogy szépen leválogatjuk a nem annyira erősnek gondolt zenéket, és besűrítjük egy lemezre az egészet. Kiderült, hogy lehetőségünk van 90 perces cd-ben gondolkodni – de arról meg azért tettünk le, mert a sokszorosító nem tudta garantálni, hogy minden lejátszó rendesen viszi majd. Ezt nem lehetett bevállalni. Aztán 80 percre akartuk megvágni. Akkor meg ki kellett volna tenni trekkeket. Arra is gondoltunk, hogy a Zenebuddhizmust nem tesszük rá, hiszen az már egyéves dal. De az nem lett volna jó. Úgyhogy visszatértünk az eredeti ötlethez, így mindaz, amit a szimpla lemez esetében kénytelenek lettünk volna levenni, maradhatott.

Szóval, technikai okok miatt lett végül mégis dupla a cucc.

Saiid: Technikai okok miatt – is. Meg mert nem akartunk kidobni olyan zenéket, amiket szeretünk.

Újonc: Az eredeti koncepció egyébként megállta a helyét. Tényleg erősen ketté lehet szedni az anyagot. Amikor a szimpla mint lehetőség felvetődött, gondoltunk arra is, hogy abszolút vegyítjük a számokat, eklektikusabbra csináljuk. Most meg azt gondolom, hogy végül minden szám a helyére került. Jó az elrendezés, van benne logika.

Az Egyes lemez – raplemez. A Kettes meg arthiphop. Voltak parázs viták, hogy melyik szám melyik korongra kerüljön?

Saiid: Egyetlen dalnál dilemmáztunk, a Nyugat 100-nál. Szövegileg egyértelműen a második lemezen lett volna a helye, zeneileg viszont, mivel „ollózott”, az elsőn. A kettesre került rá végül. Így ki is jött szépen a 15-15-ös felosztás.

Ti szerkesztettétek a Kottazűrt?

Saiid: Mi csináltuk, mert nagyon fontos, mi, miért és hogyan következik egymás után. Ezt egy külsős ember nem biztos, hogy átlátta volna. Lehet, hogy az ő esetleges felosztása is működött volna, de mi így láttuk jónak.

Néhány héttel a lemez megjelenése után már a komplett dupla letölthető volt az oldalatokról (azaz innen). Ezt miért csináltátok?

Saiid: Én már eredetileg is azt szerettem volna, ha hamar letölthetővé válik. Mindannyian tudjuk, hogyan működik mostanában a zeneipar, mindenki töltöget. Azt szerettem volna, ha a megjelenés után, mondjuk, egy hónappal válik ingyenessé, hogy azért meglegyen a lemez exkluzivitása. Már csak azért is szerettük volna, ha hivatalosan válik letölthetővé, hogy legyen rálátásunk, hányan szedik le. De a megjelenés másnapján már fenn volt egy oldalon, két nap múlva hat másikon is. Hát, ezért.

Újonc: Az a vicces, hogy csak azoknak volt meg a lemez akkor, akik eljöttek a Toldiba, akikről azt gondoltuk volna, nem töltik fel. De így alakult.

Mennyit kell eladni egy lemezből, hogy egyből a MAHASZ-lista második helyére ugorjon az ember? Sokan értetlenkedtek, mikor egyik héten még a második helyezett volt a Kottazűr, a következőn meg már nem is szerepelt a lajstromban.

Saiid: A lemezmegjelenés napján 550 darab fogyott belőle. Ez elég volt a második helyre. A lényeg: a MAHASZ-hoz be kell vinni a nyugtákat, amelyekkel igazolható, mennyi fogyott a lemezből, és ott kiderül, ez mire elég. Kicsit elsápadtak odabenn, hogy kik vagyunk mi egyáltalán, és hogy merészelünk négy óra alatt eladni 550 lemezt, mikor pedig olyanok, akik össze-vissza ugrálnak a tévében és sztárnak nevezik őket, na, ők fele ennyit sem adnak el. Egyszer jó mókának tűnt. A következő fogyásokat már nem jelentjük be. Jó kis fricska volt, ennyi. Nem ezek a lényeges dolgok. Egyébként úgy volt, országosan lesz terjesztve a Kottazűr, de máshogy döntöttünk: csak a turné után visszük terjesztőhöz, addig meg inkább mi áruljuk. Ez mindenkinek, a vevőnek és nekünk is jobb.

Elégedettek vagytok?

Újonc: Amit ebből a lemezből ki tudtunk hozni, azt kihoztuk, illetve, amit bele tudtunk tenni, azt beletettük. A lay out nagyon tetszik nekem, jó kézbe venni a lemezt. Egyébként is azt gondolom, én rapből ennyit tudok. Az évek során olyan nagyon sokat azért nem változott a rapstílusunk. A sajátomat nem szerettem volna elvinni egy modern irányba, nem up-to-date akartam lenni. Azt csináljuk, amit mi megszerettünk „rappelés” címszó alatt. Azt gondolom, hogy nálam ez nagyon sokat nem fog változni már, nem is kísérletezem új ritmikákkal – inkább magát a szöveget próbálom úgy megformálni, hogy az vállalható legyen. Azt hiszem tehát, amit rapben tudok produkálni, azt én megmutattam ezen a lemezen. A slam poetrys, verses dolgok terén viszont csomó kiaknázatlan terület van még szerintem.

Ez azt jelenti, hogy lemegy ez a turné, el-eljártok fellépni, de te már nem nagyon szeretnél rappel foglalkozni a jövőben?

Újonc: Nekem a rap egyfajta önkifejezési forma – de nem az életem. Régen az volt, ma már kitágult a horizont. Ma már „csak” egy a sok kifejezési forma közül. A slam poetry, a költészet is ilyen. Szóval, nem a rappen belül kísérletezem, hanem úgy általában. Nem mondom, hogy nem fogok rappel foglalkozni, mert ha meghallok egy nagyon jó alapot, amivel kapcsolatban azt érzem, nagyon elférne rajta egy szöveg vagy egy vers, akkor ugyanúgy meg fogom csinálni. De nagyon nagy meglepetéseket a rap terén, azt hiszem, nem fogok okozni. Nem fogok pörgetni, mint Ludacris, nem fogok meg-megállósat csinálni, mint a Frank-N-Dank. Kialakult valami, amit én rappelésként tudok csinálni, és kész. Így érzem legalábbis.

Saiid: Rappelés mindig lesz. De persze mindenféle mást is csinálunk emellett. Engem egyébként, Petivel ellentétben, épp hogy jobban elkezdett érdekelni a dolog. Általában a hiphop. Nagyon jó kapcsolat alakult ki a breakesekkel, például. A Hisz sztori klipje is azért született meg, hogy valamiféle platformot teremtsen nekik a megmutatkozásra, mert nagyon fura, hogy egy csomóan 20-25 éve táncolnak már, és mégsem ismerik őket a srácok. Egyébként sem nagyon szeretünk szerepelni a klipekben, mert nem az arcmutogatás a fontos nekünk. Örülök, hogy megszületett az a klip. Így a mi hallgatóságunk is találkozhat a break műfajával. A lemezbemutatóra is jönnek majd a táncosok, és több turnéállomáson is ott lesznek.

Elég vegyes volt a fogadtatása a második klipnek…

Újonc: Nagyon érdekes, hogy míg a rapperek, a fórumozók egy részének nem tetszett, például újságírók, médiaszakemberek, szociológusok körében nagyon pozitív a visszhang. Van, aki emiatt írhat szakdogát a hiphopból. Zene, film, dokumentum – mindez megvan benne. De kinek a feladata, hogy gyűjtse az ilyesmit? És ez csak egy a felvetett kérdések közül…

A Kottazűrön ott vannak a naturalista utcaképek meg az obszcén megnyilvánulások, nem sokkal később meg, a Zenebuddhizmusban például, egy egyenes Petri György idézet, és „hivatkozva vannak” egyéb kortárs irodalmi szereplők, „magaskulturális” alakok is. Kültelki késdobáló a Parnasszus tövében? Hogy van ez?

Újonc: Folyik valamiféle vita, hogy ezek a dalszövegek mennyire képezik a kortárs költészet részét. Többféle verziót hallottam már, van, aki szerint nagyon is, mások meg úgy gondolják, egyáltalán nem. Nem tudom. Szerintem egyébként épp ez a kettősség az, ami miatt érdekli az embereket egy ilyen lemez. Csak késdobálós rap már volt, csak entellektüell is volt – ez viszont fúzió. Ezért nem is igazán lehet hová tenni. És ez szerencsés dolog. Engem nagyon érdekel az irodalmi visszhang. A decemberi Jelenkorban megjelent egy vers, a Nugát, amit utána fel is rappeltem – csak hogy lássam, ki mondja azt, hogy ez egy rapszöveg, ami versként lett eladva, illetve, hogy ez egy vers, ami fel lett rappelve. A legtöbben, ha meghallanak egy zenén egy szöveget, rávágják, hogy az rap. Pedig, ha megnézed, a Nugát jambusban van írva, egy szonettről van szó. Ezzel a kettősséggel lehet játszani.

Saiid: A Kiskece is versnek indult. Emlékszem, mikor írtam, eszembe jutott, hogy valaki számára talán öncélúnak tűnhet az „Elvis haján, bazmeg, én voltam a zselé” sor, mert amúgy tényleg egészen nyugodtan ki lehetett volna hagyni. Mégis szándékosan benne hagytam. Mert miért ne férne el benne? Ahogy a kokszos zacskóra való utalás is.

Újonc: Szándékos stilisztikai keverés van. A rap aztán tényleg az a műfaj, amelyben azt csinálhatunk, amit akarunk. Hatalmas szabadság. Olyan lehet az ember, amilyen valójában. Az ember néha szépeket mond, mert rámosolyog az Isten, máskor meg szitkozódik, mert kurva nagy dugó van. A rap simán lehet ennek a kettősségnek a fóruma. Hogy megmutathassuk, milyen a mai nyelv, hogyan beszélnek manapság az emberek. Tény, az irodalmi nyelv egyre inkább közelít a köznyelvhez, de azért mégis, van egy nyelvi sztenderd, ami alá az irodalomban nem szoktak menni. Ilyen az öncélú káromkodás, például. Amit nem merek vagy nem szeretnék leírni versben, azt megcsinálom rapben és fordítva. Néha pedig keverednek az elemek. A rap a játszószoba, a költészet meg a könyvtárszoba.

A Nekem te ne! versnek vagy rapnek indult? Erőteljes limerick-ritmust vélek felfedezni.

Újonc: Láttunk egyszer egy Rashan-videót. Ő egy szuperflegma csávó. Kvázi limerick prozódiában írt valamit. Ez volt az egyik, ami miatt elkezdett érdekelni a dolog, akkoriban én is sokat próbálkoztam limerick-írással. A másik meg, hogy hihetetlenül pofátlan volt a tag. A limerick egyébként általában erotikus témájú – az első lemez Van egy gádzsi-ja is kicsit erre hajazott… Csak akkor verstanilag nem úgy álltak össze a szövegek. Most jobban figyeltünk erre. Ez sem tökéletes limerick-forma ugyan, de olyasmi. Kipróbáltuk, milyen lenne, ha szuperflegma stricik akarnánk lenni, amilyenek amúgy nem vagyunk. Így jött ez az egész.

Az új logótokba sokan sok mindent belelátnak. Érdekelne, mi köze az AKPH-emblémának a Dávid-csillaghoz, illetve hogy ennek mi a célja, ha van egyáltalán.

Saiid: A logót én csináltam. Mindenféle dizájnerekkel terveztettünk logót, mert a robotokat el akartuk hagyni végre. De egyik terv sem nagyon tetszett nekünk. Elkezdtem játszani azzal, hogy ezt a négy betűt zanzásítsam. De minél egyszerűbben, tisztábban. Ennek a logónak is volt egy bonyolultabb verziója, amibe nem lehetett volna belelátni a Dávid-csillagot, ami egyébként hexagram, és a legtöbb kultúrában megtalálható ikon. Mindenhol mást jelent, persze. Megrajzoltam gyorsan, elküldtem pár embernek, hogy akkor legyen ez az alap, ezt mutálják valahogy. Visszaküldték, hogy ez így, ahogy van: rendben van. Megállja a helyét. Szóval, az nem egy Dávid-csillag. Egy hexagram persze lefedi a logónkat, de legalább ennyire fontos, mi hiányzik ahhoz, hogy egy teljes Dávid-csillag legyen. Legyünk pontosak: egyharmad hexagramról beszélünk. A hiányzó rész tehát legalább olyan fontos, mint az ott lévő. De a hiányzó résszel senki nem foglalkozik érdekes módon. Zsidó származásúak vagyunk, de nem kaptunk vallásos neveltetést – itt máris megjelenik a hiány, ami a logóból visszaköszön. Például. Tudtuk persze, hogy ez provokatív lehet. De mégsem provokálni akartunk vele. Nekünk ez, mármint a zsidóság: adottság. Ahogy a vallásnélküliség is. A rosszakarók úgy közelítenek efelé, mintha mi amolyan zászlóvivői volnánk a magyar zsidóságnak. Pedig a hiány, ami sokkal fontosabb. Nem büszkeségből ragadtunk ki egy részt a szimbólumból. Nincs mire büszkének lennünk – ez egy élettény, mint az, hogy két fülünk van. Mint az, hogy cívis vagyok Debrecenben, tirpák vagyok Nyíregyházán. De nem is letagadnivaló dolog. Ott is van, meg nincs is ott. Azzal kevesebben foglalkoznak szintén, hogy elég jól ott van benne az A, a K, a P meg a H is…

Újonc: Először egyébként én sem vettem észre a hexagramot. Aztán meg úgy éreztem, nyilván dolgozott a tudatalatti, hogy ez sok lesz. Nem kéne. Nem lehet elvonatkoztatni a szimbólumtól, mármint attól, hogy Magyarországon ez mit jelent. Tudtam azt is, hogy az első interjúk egyikében fel lesz téve ez a kérdés. Úgyhogy még te is kiszámítható vagy… Azért fogadtam el, mert nagyon jól néz ki. Szép. És nem vagyunk cionisták.

Saiid: Sok helyen az Ég meg a Föld kapcsolatát jelképezi a két egybeérő háromszög, például. Az a furcsa, hogy nincs is megengedve nekünk, hogy a sintoista jelentésével azonosuljunk. Vicces dolog ez. A világméretű zsidó összeesküvéstől egyébként rengeteg pénzt kaptam ezért… Arról nem beszélve, hogy szabadkőművesek építették a házamat… (nevet)

És te szerkeszted a következő jegyzőkönyvet… Na jó: hat év telt el az Akkezdet óta – hány fog eltelni a következő lemezig?

Saiid: Nem tudjuk. Ha lenyomtuk a turnét, egy kis pihi után nekiállunk egy valószínűleg slames vonalú lemeznek, élőzenével. Ez van most a fejünkben. De az utóbbi hat évből tanulva: hogy mi van a fejünkben, semmit nem jelent.

Újonc: Szerencsére a lehetőségeink megvannak már. Rendelkezésre áll egy stúdió, nagyon sok kiváló zenészt megismertünk az évek során, szövegek folyamatosan születnek…

Saiid: Nehezen emészthetőnek érezzük a Kottazűrt. Várunk. Arra vagyunk kíváncsiak, mit szólnak hozzá majd az emberek, ha leülepedett az egész. Biztos, hogy lesznek olyanok, akiknek most még tetszik, aztán rájönnek, hogy mégsem. És olyanok is, akik most szarozzák, később mégis megszeretik. Hagyni kell, hogy megérjen ez a lemez is.

Kapcsolódó linkek:

Ofisöl AKPH oldal

Lemezkritika a Quarton

Závada Péter versei a Jelenkorban

A blogger kedvence a Kottazűrről

DAY VS MIL: FEKETÉN-FEHÉREN

SHOT & CUT: E357

KEREKASZTAL – AIU&FL&EMSHOW

A ROYAL DAMAGE BEFEJEZŐ KÉPSORAI

Ponza, Azur, Bankos, Zenk, Nos Chez, Faktor, Zsola, BalekMC, OrizaTriz, Norba. Hidden track a Minden Lében Két Kanál c. B-N lemezen. Beat: Mr. Pastell.

A hiphop.hu fórumán kialakult ghostwriter és médiavita kapcsán jutott eszembe, hogy.

Teljesen mindegy, hogy hol mi az elfogadott, mi a helyzet külföldön az előadóművészekkel stb. – itthon a hiphopban szerintem gáz, ha valaki nem magának írja a szöveget. Akkor is gáz, ha máshol bevett dolog. Mert attól, hogy bevett dolog valami, még nyugodtan lehet gáz. Talán nem ideillő példa, de teljesen bevett dolog a fostalicska kerrádiókra ébredni és azokon lógni egész nap Magyarországon (és mindenütt), azzal együtt, hogy ezen kerrádióknak igen nagy a felelősségük abban, hogy a könnyűzene itthon ma egy hazabaszott, aztán kitömött jegesmedve vitalitásával tud csak vetekedni.

Szóval, aki ghostwritert alkalmaz a rapben, az – lehet bár jó az előadásmódja – mégiscsak hiteltelen. Számomra. Ez, mármint a hiphop, a rap tipikusan olyan műfaj, amely a szövegelő személyiségét hivatott előtérbe helyezni. És akkor is így van ez, ha szerep-rap jön ki az emberből, mert akkor meg az a lényeg, hogyan tudja valaki megoldani, hogy legalább egy pillanatra elhiggyem, amit mond. Önerőből, plusz a producer és a DJ, ugye, meg az MC-társak segítségével.

Ez nem indie rock, ez nem metál. Persze, mindenki olyan szöveget mond, amilyet akar, mindenkinek arról szól a rap, amit éppen belegondol. De minden azon múlik, “amit te belerakol”, hogy egy élő klasszikust idézzek. Ha pedig valaki csak a hangját, a flow-ját rakja bele a produkcióba, az nekem kevés. Sajnálom. Persze viszonylag kevesen utaznak az én tetszésemre, úgyhogy ennyi.

A média-ügyhoz meg: a nyilvánosság felelőssége megkerülhetetlen. Csakhogy: a média nem dzsinn, ami előbújik a koszlott lámpából, ha megdörzsöli az MC. A média nem azért van, hogy kiszolgálja a zenészeket, hanem (más fontos funkciói mellett) hogy érdekes és fontos anyagokkal lássa el a nagyrabecsült közvéleményt, s adott esetben ízlést, illetve véleményt formáljon. Ennek megvannak a megfelelő technikái. Csakhogy amíg a magyar hiphop respublika egyszerűen képtelen kezelni a nyilvánosságot, addig nem sok jót lehet várni. A jó menedzsment és a kiváló tehetség csak nagyon ritkán jár együtt, sajnos. Másfelől viszont: ma már nem elég a zenében tehetségesnek lenni, azt is tudni kell, hogyan juttathatja el valaki a cuccát a szélesebb közönséghez. Amíg ez a zenében igazán átütő tehetségeknek nem megy, addig a kutyaütő fake-eké a valóban nagy nyilvánosság. Ők mennek a tévékbe, róluk ír a tényleg mainstream sajtó. Ezzel nem is volna különösebben nagy baj amúgy, ha volna úgynevezett underground sajtó, amely nem attól volna underground, hogy harminc gyerekhez jut el fénymásolva, fanzine formájában, mondjuk – hanem attól, hogy nem a fősodorba tartozó popbandákkal foglalkozik, hanem a (szerkesztő által értékesnek gondolt) valódi produkciókkal. Voltak jobb-rosszabb próbálkozások, de mind meghalt. És szerintem jórészt azért halt meg, mert hiába nagy a réteg, amely így vagy úgy, de hiphop befogadó: a többezer kölök nagyon nagy többsége nem lemezt vesz, meg magazint vesz, hanem (most leszek demagóg) bigmekmenüt. Vagy mittudoménmit. Amit három perc alatt befal. Egy közösség nyilvánossága nem barbatrükkök sorozatával alakul ki, hanem szívós melóval. És ezt a szívós melót a magyar hiphopot hallgatók nagyon nagy többsége (a legtöbb előadó is) megspórolná.

Sőt meg is spórolta.

Húsz év alatt rengeteg minden történt itthon, csakhogy még a duplája is kevés lenne. Még mindig azon vinnyogunk, hogy kiket láthatunk a tévékben, kiket hallhatunk a rádiókban, pedig baszottul nem ez a lényeg. Nem csak a VIVA meg az MTV meg a BLIKK tud felemelni egy előadót. Az előadó tudja felemelni saját magát. Mondjuk úgy (hazabeszéd), hogy a frissen megjelent lemezéből gyorsan küld pár tiszteletpéldányt néhány szerkesztőségbe. Vagy mondjuk értelmes válaszokat képes adni egy riporteri kérdésre, ha interjúra kerül a sor. Ehhez persze kellenek értelmes riporteri kérdések is, nem elég a “mit gondolsz a magyar hiphopról?”, “mikorra várható új lemezed?” vonal. Hát ez az, ami hiányzik, szerintem.

Nagyon.

Ben Sharpa, Oddateee és Bleubird az A38-on

ben sharpa - forrás: www.myspace.com/bensharpaA csütörtöki meteorológiai borút este ipari mennyiségű düh, nagypofájúság és mi tagadás: némi gyűlölet is követte. Utóbbiak a színpadról érkeztek, nem a szvetterünk ázott tehát, hanem szívünk-lelkünk impregnálódott.

Ha új partisorozat indul a fővárosban, pláne, ha hiphop vonatkozású, még az olyan megveszekedett hívők is szkepszist táplálnak a dolog iránt, mint a tudósító, aki túl sok karón látott már túl sok varjút ahhoz, hogy csont nélkül elhiggye: már megint valami nagyszabásúval, egyedülállóval, még soha nem volttal áll szemben. Gyanúja rendszerint beigazolódik, az elsőre pofásnak tűnő varjúról kiderül, hogy cafatokban hullik a tolla, és egyébként sem károg, legfeljebb csiripel.

És akkor itt a Real Your Nature, amely havonta jelentkezik az A38 Hajón, valamelyik csütörtökön, és amely a célkitűzés szerint helyzetképet kíván adni az elektronikus zene valódi jelenéről és jövőjéről. Bár nem hiszünk abban, hogy Budapest végletesen el volna maradva, ami a kortárs zenék ismertségét és kedveltségét illeti, mindig jól tud esni a népművelés. Az első alkalomra három, valóban rendkívüli MC-vel készült az A38 Hajó és a programsorozat ötletgazdája, DJ Cadik: az Egyesült Államokból Bleubird és Oddateee érkezett, Fokvárost pedig Ben Sharpa képviselte a kulturális párbeszéd jegyében. Három nagyon különböző modor, stílus, beszéd- és előadásmód garantálta a miniszivárványt a pesti éjszakában. Halálos zsánermixbe csomagolt kortárs hiphop.

A floridai Bleubird elsőre enerváltnak tűnt, és ezen nem sokat segített, hogy egyedül létezett a színpadon, saját magának csavargatta és nyomogatta olykor a komputert, némi hangeffekteket előidézendő. Bevallható: eltartott néhány percig, míg kievickéltünk az “ez meg mi a franc?” érzetből. De aztán megvett a srác. Hogy nem a szokásos floridai nyugdíjas tempóval van itt dolgunk, akkor vált teljesen nyilvánvalóvá, mikor rohangálni kezdett a színpadon, és közben cseppet sem csökkent a szövegdinamika. Vagy mikor a földre dobta saját magát. “Egy kis Pink Floyd, és egy kis Sonic Youth – ez a hiphop.” A nagy katarzisban mintha valami ilyesmi hagyta volna el Bleubird száját, ha jól emlékszünk – ezután pedig már alig volt meglepő, hogy leugrott a közönség soraiba, és Iggy Popot mímelt vadul.

Ez volna tehát a rock and roll.

Ben Sharpa, aki az apartheidet fő csapásirányként megjelölő rezsim elől Amerikába menekült, majd 1993-ban visszatért szülőhazájába, a fokvárosi gettók összes dühét, frusztráltságát, gyűlöletét és rendszerellenességét becsomagolta a turnékofferbe. A szétcsavart, műfajilag többé-kevésbé behatárolhatatlan, a technót, a dubot és a hiphopot érzékenyen keverő zenékre nyomott szövegekben a korrupt rendőröktől a multikon át a rasszistákig és az obskúrus establishmentig mindenki el van küldve erősen. Vastag, nyúlós, de kőkemény politikum. A Sharpa szeméből érkező villámok láttán még a dél-afrikai közügyekben tájékozatlanok sem hihetik, hogy a vezér kamuzik. Nincs mellébeszéd, nincs jópofi.

És akkor azt hinnénk, a drámaiság után jön a levezetőkör, de nem. Hogy a bronxi Oddateee is sokkolni tud, arra három remek oka is lehet. Egyrészt a szintén kegyetlen, testes és gúzsba kötő szövegvilág, másrészt a Dälek nevű producer zseniális zenéi, és aztán ott van A Gitáros, aki Oddateee mellett zúz, a nevét nem tudjuk. A tűpontos elektronika, a homályos, sejtelmes, gomolygó gitárfutamok és az emberi hang elegyének pszichedelikuma olyan, mintha a leghaladóbb mocskos szájúságot leöntötték volna a hatvanas évek LSD-mámorával, legalábbis ezt juttatta eszünkbe a koncert, pedig ott sem voltunk a hatvanas években.

Legalábbis nem emlékszünk.

A cikk a Népszabadságban

Nyelvtörvényellenes hiphopfesztivál Komáromban

fuck_uPénteken a határ túloldalán anyaországi és szlovákiai magyar MC-k, DJ-k, graffitisek és breaktáncosok a hiphop eszközeivel emeltek szót a korlátozó jogszabály ellen.

– Mi fő itt? – kérdi a tudósító a húst és zöldséget aprító fiataloktól. – Gulyás, ötvenfős, de csak estére, a fellépőknek – válaszolja egyikük. – Ha marad, ti is kaphattok belőle.

Hát nem nagyon marad. A szakácsok egyébként kitesznek magukért, nyilván tudják, hogy lényegében a gulyás ma a gázsi. A Csemadok, a Via Nova nevű ifjúsági szervezet és a hiphopfelvidek.org weboldal munkatársai által szervezett Száll a hír fesztiválon fellépő anyaországi és szlovákiai magyar rapperek, DJ-k ingyen, vagy ha úgy tetszik: egy tál ételért, némi repisörért, Kofoláért és kólás jégkrémért koncerteznek a helyi jégpályán. Az apropó: együtt tiltakoznak a szlovák nyelvtörvény ellen. S hogy miért épp a rap?

Határozottabban

A felvidéki magyar hiphopkedvelő fiatalok nemzeti érzelműek – mondja Petheő Attila. A Csemadok Komáromi Területi Választmányának elnöke úgy véli, ezt az egyáltalán nem kis létszámú csoportot eddig nem tudta megszólítani a szervezett magyar közösség. Mikor azonban a Via Nova nevű ifjúsági szervezettel együttműködésben felvették a kapcsolatot a szlovákiai magyar hiphop központi figuráival, ők is azonnal csatlakoztak az ötlethez: magyar nyelvű rapkoncertet, fesztivált szervezni Szlovákiában a nyelvtörvény elleni tiltakozásul. Így vonva be a fiatalokat a Kárpát-medencei magyarság sorskérdéseibe. Hiszen felnövekvőben van egy olyan generáció, amely az ilyen természetű kiállást határozottabban képzeli el, mint korábban. Nemcsak kérni szeretnének jogokat immár, hanem követelni – például Petheő szerint az EU-s normákkal otrombán szembemenő nyelvtörvény elleni tiltakozás formájában.

Két hónapja szervezik tehát közösen a pénteki hepeninget, az anyaországból és szlovákiai városokból érkező rapelőadókat a hiphopfelvidek.org weboldal szerkesztői hívták meg, hiszen nekik van kiterjedt kapcsolatrendszerük ebben a szubkultúrában. Pénteken José, MC Gőz, Deniz, Attilah és Jakuza, a Hősök, a Rapartoar, a Micro Tenors és sokan mások nyilvánítottak véleményt a színpadról. Az öszszefogás egyértelműen sikertörténet: két kivétellel az összes meghívott fellépő ingyen és örömmel vállalta, hogy fellép a nemes magyar ügy érdekében.

A kérdésre, hogy miért nem hívtak meg szlovák rapelőadókat is, a tiltakozást erősítendő, Petheő Attila úgy felel: elsősorban ez egy magyar rendezvény, a magyar fiatalokat próbálja megszólítani, közösséggé formálni. Azt szeretnék, hogy az ottani magyar nyelvű, undergroundnak tekinthető szubkultúra is kifejezze, zenében méghozzá: a nyelvtörvénynek nincs semmi értelme. – Ez a jogszabály egyenlő a felvidéki magyar nemzetrész alapvető emberi jogainak sárba tiprásával – így Petheő.

Mikor megkérdezem, miképp vélekedik arról, hogy az egyik nyíltan nyilas, náci szellemiségű magyar weboldal a minap hosszú cikkben támadta az anyaországból érkező fellépőket és a szervezőket, valamint a szokásosnak mondható jelzők kíséretében vonta kétségbe azok magyarságteljesítményét, Petheő csak annyit mond: – Aki eljön, és fellép, annak megköszönjük, hogy a felvidéki magyar nemzetrészt szolgálja – fogalmaz a Csemadok komáromi választmányának elnöke.

Nonszensz

– Nonszensz – fogalmaz meg sommás véleményt a szlovák nyelvtörvénnyel kapcsolatban Baranyai Dániel, vagyis Eckü, az egyik legnépszerűbb magyarországi rapcsapat, a Hősök nevű formáció frontembere. A szlovákiában élő magyarokat nyelvileg kisemmiző, a kisebbségi jogokat ilyen mértékben korlátozó jogszabály egyszerűen megengedhetetlen szerinte. Ráadásul az együttesével jó néhányszor megfordult már a Felvidéken, mindig nagy szeretettel fogadták őket, ebből is látszik, hogy szükség van a magyar szóra, érkezzen az a helyiek vagy épp az anyaországiak szájából. A rapelőadóknak már csak azért is kötelességük kiállni egy ilyen ügy mellett, hiszen a szó náluk alapértelmezett médium, és ha a nyelvhasználat korlátokba ütközik, az alapvetően kritikus hangvételű hiphop is ellehetetlenülhet.

Jakuza nemcsak fellépőként, hanem szervezőként is részt vesz a Száll a hír fesztiválon, ő a hiphopfelvidek.org weboldal főszerkesztője. – Mint itt élő polgár, és mint MC, úgy látom, hogy a nyelvtörvény sérti a kisebbségi jogokat, ráadásul a demokrácia szabályaival is ellentétes – indokolja a kiállást. Azt mondja, a szlovákiai magyar hiphop már nyelvhasználatát, szókészletét tekintve is különbözik kissé az anyaországitól, s az ilyen helyi ízek is elveszhetnek, ha a nyelvtörvénynek érvényt szerez a szlovák kormányzat, és ezt nem akadályozza meg senki. – Előfordulhat – mondja Jakuza -, hogy nem állhatok majd ki a sajátjaim elé rappelni az anyanyelvemen. És ezt nagyon nem szeretném. Mert mint minden MC, én is ragaszkodom a szóhoz.

A cikk a Népszabadságban

CS.I.Z. / orizatré BLOGJA

Photobucket

címkék

1 5PÁLCA 7RÉTEG 990 abszurdi akph akr all soundz apropoh arabian prince azur az árral szemben b.i.g. babygrande balek mc bankos barack obama bbe beat generation beatmaker beat market beatpakk ben sharpa bigmek binder károly bleubird blue sky black death bobafett bobakrome bootsie budapest folyóirat báró kvázi cadik camera obscura carter revard cikkajánló ck records columbo crain cseh tamás cypress hill céllövölde day debüt delicious vinyl dillage dillázs dj slow dopeman dr dre e357 eckü emshow ep eric lau essemm faktor fankadeli fantomaz feszt film fotó funktasztikus fura furakor g.o.d. genius loci gárda gördeszka hazai heti fav HIPHOP holmi hősök ice cube illa j illegalvoice illtunes indiana interjú jacko j dilla jean_grae kanye west kiállítás kompany koncert kool kasko kotta kriminal kritika KULT KÖZ káva kékfény könyv kül le marietta lemez lp madlib magma masspro maszkura mediawave mega sound system mf doom mil mix mixtape mr masters mr pastell média n.w.a. nks norba népszabadság oddateee offlineMAG orizatriznyák paul mutant pilinszky pol ponza Prada pre-order punnany massif póker pörzse ra radio raf rahel rico romlott hazai rza s*10 saiid sean combs slam slam poetry snoop dogg stones throw subicz gábor suhov SZABADEDZÉS szalonnazsír szimat szolgálati szakasz takeshi tawiah televízió the glitch mob theshow tila tequila tribute tüntetés ubiquity usztics vanis videó volt válság woody allen writing XVI. Benedek zomblaze zsola zéessó

CellovoldePOD

Ide is

Photobucket

mostanában

Photobucket Photobucket

ARCHÍV