You are currently browsing the category archive for the ‘feszt’ category.

Nyelvtörvényellenes hiphopfesztivál Komáromban

fuck_uPénteken a határ túloldalán anyaországi és szlovákiai magyar MC-k, DJ-k, graffitisek és breaktáncosok a hiphop eszközeivel emeltek szót a korlátozó jogszabály ellen.

– Mi fő itt? – kérdi a tudósító a húst és zöldséget aprító fiataloktól. – Gulyás, ötvenfős, de csak estére, a fellépőknek – válaszolja egyikük. – Ha marad, ti is kaphattok belőle.

Hát nem nagyon marad. A szakácsok egyébként kitesznek magukért, nyilván tudják, hogy lényegében a gulyás ma a gázsi. A Csemadok, a Via Nova nevű ifjúsági szervezet és a hiphopfelvidek.org weboldal munkatársai által szervezett Száll a hír fesztiválon fellépő anyaországi és szlovákiai magyar rapperek, DJ-k ingyen, vagy ha úgy tetszik: egy tál ételért, némi repisörért, Kofoláért és kólás jégkrémért koncerteznek a helyi jégpályán. Az apropó: együtt tiltakoznak a szlovák nyelvtörvény ellen. S hogy miért épp a rap?

Határozottabban

A felvidéki magyar hiphopkedvelő fiatalok nemzeti érzelműek – mondja Petheő Attila. A Csemadok Komáromi Területi Választmányának elnöke úgy véli, ezt az egyáltalán nem kis létszámú csoportot eddig nem tudta megszólítani a szervezett magyar közösség. Mikor azonban a Via Nova nevű ifjúsági szervezettel együttműködésben felvették a kapcsolatot a szlovákiai magyar hiphop központi figuráival, ők is azonnal csatlakoztak az ötlethez: magyar nyelvű rapkoncertet, fesztivált szervezni Szlovákiában a nyelvtörvény elleni tiltakozásul. Így vonva be a fiatalokat a Kárpát-medencei magyarság sorskérdéseibe. Hiszen felnövekvőben van egy olyan generáció, amely az ilyen természetű kiállást határozottabban képzeli el, mint korábban. Nemcsak kérni szeretnének jogokat immár, hanem követelni – például Petheő szerint az EU-s normákkal otrombán szembemenő nyelvtörvény elleni tiltakozás formájában.

Két hónapja szervezik tehát közösen a pénteki hepeninget, az anyaországból és szlovákiai városokból érkező rapelőadókat a hiphopfelvidek.org weboldal szerkesztői hívták meg, hiszen nekik van kiterjedt kapcsolatrendszerük ebben a szubkultúrában. Pénteken José, MC Gőz, Deniz, Attilah és Jakuza, a Hősök, a Rapartoar, a Micro Tenors és sokan mások nyilvánítottak véleményt a színpadról. Az öszszefogás egyértelműen sikertörténet: két kivétellel az összes meghívott fellépő ingyen és örömmel vállalta, hogy fellép a nemes magyar ügy érdekében.

A kérdésre, hogy miért nem hívtak meg szlovák rapelőadókat is, a tiltakozást erősítendő, Petheő Attila úgy felel: elsősorban ez egy magyar rendezvény, a magyar fiatalokat próbálja megszólítani, közösséggé formálni. Azt szeretnék, hogy az ottani magyar nyelvű, undergroundnak tekinthető szubkultúra is kifejezze, zenében méghozzá: a nyelvtörvénynek nincs semmi értelme. – Ez a jogszabály egyenlő a felvidéki magyar nemzetrész alapvető emberi jogainak sárba tiprásával – így Petheő.

Mikor megkérdezem, miképp vélekedik arról, hogy az egyik nyíltan nyilas, náci szellemiségű magyar weboldal a minap hosszú cikkben támadta az anyaországból érkező fellépőket és a szervezőket, valamint a szokásosnak mondható jelzők kíséretében vonta kétségbe azok magyarságteljesítményét, Petheő csak annyit mond: – Aki eljön, és fellép, annak megköszönjük, hogy a felvidéki magyar nemzetrészt szolgálja – fogalmaz a Csemadok komáromi választmányának elnöke.

Nonszensz

– Nonszensz – fogalmaz meg sommás véleményt a szlovák nyelvtörvénnyel kapcsolatban Baranyai Dániel, vagyis Eckü, az egyik legnépszerűbb magyarországi rapcsapat, a Hősök nevű formáció frontembere. A szlovákiában élő magyarokat nyelvileg kisemmiző, a kisebbségi jogokat ilyen mértékben korlátozó jogszabály egyszerűen megengedhetetlen szerinte. Ráadásul az együttesével jó néhányszor megfordult már a Felvidéken, mindig nagy szeretettel fogadták őket, ebből is látszik, hogy szükség van a magyar szóra, érkezzen az a helyiek vagy épp az anyaországiak szájából. A rapelőadóknak már csak azért is kötelességük kiállni egy ilyen ügy mellett, hiszen a szó náluk alapértelmezett médium, és ha a nyelvhasználat korlátokba ütközik, az alapvetően kritikus hangvételű hiphop is ellehetetlenülhet.

Jakuza nemcsak fellépőként, hanem szervezőként is részt vesz a Száll a hír fesztiválon, ő a hiphopfelvidek.org weboldal főszerkesztője. – Mint itt élő polgár, és mint MC, úgy látom, hogy a nyelvtörvény sérti a kisebbségi jogokat, ráadásul a demokrácia szabályaival is ellentétes – indokolja a kiállást. Azt mondja, a szlovákiai magyar hiphop már nyelvhasználatát, szókészletét tekintve is különbözik kissé az anyaországitól, s az ilyen helyi ízek is elveszhetnek, ha a nyelvtörvénynek érvényt szerez a szlovák kormányzat, és ezt nem akadályozza meg senki. – Előfordulhat – mondja Jakuza -, hogy nem állhatok majd ki a sajátjaim elé rappelni az anyanyelvemen. És ezt nagyon nem szeretném. Mert mint minden MC, én is ragaszkodom a szóhoz.

A cikk a Népszabadságban

s10poszterbankito“A Marom, a Sirály és az S*10 szervezésében augusztus 6-án nyílik a háromnapos Bánki tó fesztivál. Lesz előadás, workshop, kerekasztal-beszélgetés, strand, kiállítás, színház, sok bringás és még több zene, sosem látott S*10 parádé.

A tó partjára három koncerthelyszín települ, privát terepet kapnak a bringások, és a helyi templomban is zajlik majd az élet. A Tó ill. a Csipáncsap színpadon többek között fellép Ágoston Béla és a Gabona, a Másfél, a Smárton Trió+1 és a Zuboly, az S*10 raklaptornyain pedig tematikus napokra bontjuk a kiadói keresztmetszetet.

A kerékpárosoknak kedvező első napon (aug. 6. csütörtök) Buppa mutatja be hosszú évek után tavasszal végre megjelent Royal Fixi Club c. nagylemezét a lehengerlő Tour De Funk zenekar kíséretében, majd Mr. Stu és Dizko Masters hasít az electrofunkba, és lesz még extra szkreccs show a Vinyl Warriorz előáadásában.

A Ritmikus Esten (aug. 7. péntek) a pompás Fixi 4 koncertezik Ponzával, Azúrral és Balek Mc-vel a színpadon, Takeshi Bankossal és Norbával mutatja meg a dolgok velejét; dj-zik még Johnny Drama.

A zárónap (aug. 8. szombat) egyértelműen a Mutáns Est. Bandázik a Faktorlabor, koncert, dj-zés, extra rap, debütál Sonny Mc.

Napközben FantomAZ, Dr. Analog, Placid és más titokzatos pofák dj-znek, beat mindig lesz.

Az S*10 helyszínen először vásárolható meg speciális nyári válogatásunk (feat. BUPPA, BALEK, PLANKTONE, VANIS, TAKESHI, DZSINDZSA, AMA, ÁGOSTON BÉLA, MR.STU+DIZKO MASTERS, QUALITONS, ASK, OZON, CRAIN+PONZA…) és hozzá a legújabb póló, de a készlet erejéig a korábbi megjelenésekből is viszünk egy adagot.”

s*10 @ bánkitó videó: http://www.youtube.com/watch?v=Nxwubnj8VIQ

jegyvásárlás kedvezményes, elővételi áron: http://hanyagelegancia.hu/

részletes programok, minden további infó: http://www.tekerjatora.hu/

s*10 kontakt: http://www.myspace.com/s10rec

pulcinellaAz még csak érthető valahogy, hogy a nálunk kvázi ismeretlen, ránézésre huszonévesekből álló francia Pulcinella nevű dzsesszformáció szerdai koncertjén nincs abszolút telt ház az egyetemi hangversenyteremként működő egykori zsinagógában, hiába a korrektnél sokkal jobb, lírai tangóba ojtott ipari zúzás. De hogy az élő legenda, a 82 esztendősen is fürgének mondható szaxofonos Lee Konitz, akit többek között Benny Goodman, Miles Davis, Glenn Miller bandájából is lehet ismerni, valamint a vele koncertező Minsarah trió csütörtöki akciója sem vonz nagyságrendekkel több érdeklődőt, kissé fura.

Panaszra persze nincs ok, olyan nagyon sok hely azért nem marad szabadon, és Konitz sem esik kétségbe, tartja a kapcsolatot a közönséggel, tréfásan rendreutasítja a darabok között felálldogáló, esetenként mutogató nézőket, sőt a közreműködésünket is kéri, egy kitartott, kollektív normál zenei A formájában, amolyan alapzöngeként a soron következő darabhoz. És játszik, és játszanak. Az “ahogy kell”-nél persze sokkal jobban.

A Mediawave aznapi második szenzációja, a basszusgitáros Jamalaaden Tacuma Coltrane Configurations című projektje alatt viszont már egy tűt sem lehet leejteni. Hogy a koncerteket megelőző dzseszszistás beszélgetéseket azonban nem kísérte túl nagy érdeklődés, és Tolnai Szabolcs Fövenyóra című moziját is mindössze öten ha néztük, valamint egyéb tapasztalatok birtokában is kijelenthető: a magyar fesztiválok általában kiszámíthatatlanok.

A Mediawave amúgy sem egy pontosan körülhatárolható irányt visz, a Fényírók fesztiválja egyáltalán nem csak filmfesztivál, animációkkal, dokukkal, kis- és nagyjátékfilmekkel, de komoly zenei és képzőművészeti kínálattal, komoly szakmai zsűrivel jön minden évben, idén például a szexuális forradalom témája köré szerveződő programsorozattal, erotikus vetítésekkel, kiállítással, valamint Thanks Jimi Fesztivállal, amelynek keretében május 1-jén délután a Megyeház előtti téren több tucat gitáros játszotta Hendrix Hey Joe-ját, és elég jó bandák is tisztelegtek az emléke előtt. Sokan voltak.

Mégsem ritka, hogy gondok támadnak a rendezésfinanszírozás körül.

– Az ilyen kulturális, vagyis inkább közszolgálati fesztiváloknak annyira bizonytalan a hátterük, hogy bárki, bármikor belebukhat a szervezésbe. Mikor vasárnap éjjel befejezzük, másnap a nulláról kell kezdeni mindent – mondja Hartyándy Jenő, a Mediawave főszervezője, aki szerint egy ekkora melót igénylő fesztivál esetében a csapat is viszonylag nagy, mindenkinek megvan a saját terepe. Kérdésre elmondja: azért aggódásfelelőst még nem alkalmaztak, azt együtt csinálják. Eddig minden évben megoldódtak a pénz- és helygondok valahogy. A kis sillabuszban egyébként a komplett csapat felkínálja szolgáltatásait, rögtön meg is lehet tekinteni a referenciát: magát a Mediawave-et. Hartyándy úgy véli, a jövőben még nehezebb lesz, egy civil szervezetet fönntartani, működtetni, ezért az önhirdetés.

lee_konitz_szoloS hogy mindez kit érdekel Győrben? A szakma és a sajtó helyi, és ide érkezett képviselőin kívül leginkább a lokál értelmiségi réteg egy részét, akiket nem riaszt a kavalkád. A köztéri vetítéseken, koncerteken kicsit nagyobb az érdeklődés, de a súlyosabb programokért kevesebben nyúlnak a pénztárcájuk mélyére. A pékbolti eladónak például, noha zseniális pozsonyi kiflit ad, fogalma sincs, mi zajlik a városban egy héten keresztül, s így van ezzel a biciklis lány, az aktatáskás úr, na meg a téren sétáló kutyák is, akik nagyokat ásítanak, és mintha kacsáznának kicsit, nyilván beálltak a kipufogógáztól.

Hartyándy szerint az ilyen jellegű fesztiválok nem nagyon jellemzők Európában, ahol általában műfajspecifikus rendezvényeket tartanak. Az összművészeti fesztiválok között pláne ritka, hogy nemcsak vetítések, koncertek, de versenyek is vannak, sőt Passport Control címmel, immár negyedszer, nemzetközi alkotóműhely is működik, valamint hogy hazai és külföldi zenekarok összehozásán is fáradoznak a szervezők. Ezért nem könnyű az összehasonlítás. A kínálatot tekintve azonban egész Európában jegyzik a Mediawave-et mint dzsesszfestet, és aki képben van, a filmkínálatot böngészve is tudja, miféle nívót nyújt a mezőny.

Amit meg a nem strikten szakmai közönség lát, érez, tapasztal, az az együttlét öröme, a sokszínűség vagy mi; ezért vannak a fesztiválok. A Grencsóékkal koncertező költő-szaxofonos Lewis Jordan ugyanazt szereti a dzsesszben, mint a nyitott szemmel járó ember a Mediawave-ben: hogy összehozza az embereket. Már akkor jók vagyunk, ha csak egy normál zenei A erejéig.

A cikk a Népszabadságban

jozsef_attilák„Kurva hideg van. A végén / sírba dönt a tüdőgyulladás. / Unom már ezeket a búcsúztatókat. / Még jó, hogy minden hulla: más.” Milyen jó elmerülni a Sajó László sorai nyomán belém bújó dekadenciában, verőfényes szombat délután, egy amerikai gyorsbüfében, amerikai mód derűs polgártársak között akciós junk foodot majszolva a halálról olvasni, mormogni vagy csak szomorkodni némán.

Irodalmi sétára és költészeti fesztiválra indulás előtt kell az alaphang.

A külső belvárosban, nagy fekete merdzsóból viszont a Leon, a profi főtémája mellett bősz telefonba káromkodás hallatszik. A Gát utcai József Attila-emlékhely udvarán vegetáló tujába meg kólásdoboz szervült, az egyemeletes önk. bérház korlátjain lepedők, könnyű, fehér ruha és gyereksírás szárad.

Az összesen körülbelül húsz érdeklődő türelmesen várja, hogy kezdődjön a József Attila egykori lakhelyeit érintő irodalmi séta. Losonczy Attilával, az emlékhely igazgatójával indulunk bejárni a IX. kerület egy kis részét. Születésétől 1920 elejéig igencsak szoros a kapcsolat a költő és a kerület között. A legtöbb helyen csak nagyon rövid ideig élt József Attila, már ha élésnek lehet nevezni a zsúfolt és férges szoba-konyhákban létezést. Gát utca, (egykori) Gyep utca, Tűzoltó utca, Ferenc tér, Bokréta utca – nincs idő végigjárni az összes lakhelyet, tán több mint két tucat is van belőlük.

Losonczy mindenesetre minden megállónál böcsülettel elmondja, mikor élt ott a költő, s idéz néhány jellemző momentumot, forrásmunkát a körülményekkel kapcsolatban. Mire a Kálvin térre érünk, a csapat a felére olvad, a templomba, ahol József Attilát, na, oda momentán nem tudunk bejutni.

A Ráday Képesházba viszont csont nélkül. Délszláv irodalmi keresztmetszet vázolódik felfelé, a Radics Viktória és Balázs Attila által moderált beszélgetés címe: Cinóber – kvartett a tiszta költészetről. Orbán György, a fesztiválnak otthont adó Ráday Könyvesház igazgatója, az április 15-19-ig tartó hepening főszervezője elmondja: a hetedik alkalommal megrendezett Europoetica néhány éve szisztematikusan igyekszik felderíteni, mi történik a poézis terén tőlünk délre.

Szombat délután például a beszélgetés címét adó verskötet szerzője, Marija Simokovic szabadkai költőnő, valamint Ervin Jahic zágrábi poéta, Ljubeta Labovic montenegrói költő és Mihajlo Pantic szerb prózista a Ráday vendége, a szerzők rövid anyanyelvi felolvasásait Nagypál Gábor magyar interpretációja teszi érthetővé a szerbül és horvátul, esetleg montenegróiul nem beszélő jelen lévők számára, akik amúgy meglepően kevesen lehetnek: a legtöbben már Radics Viktória tolmácsolása előtt is értik a poénokat, a riporter ettől kicsit kínban van, mert ő meg nem. Ha rögtön nem is érti, érezni azért nem rest a gyönyörű szláv ritmust, úgyhogy ettől megnyugszik kicsit.

Szó esik a tiszta költészet mibenlétéről (a konszenzus szerint csak ilyen létezik), az álmodott világ megírásáról, a poétika PR-járól, helyekről, emberekről, versolvasási szokásokról, a fantasztikusan gazdag kínálatot bemutató, vastag, és fantasztikus grafikai külsővel megjelenő horvát költészeti folyóiratról, a Poezijáról, valamint a múlt héten Bolíviában lelőtt Rózsa-Flores Eduardo kapcsán arról is, dolga-e a költőnek, hogy diktátorokat döntsön meg. Pantic szerint aligha lehet szonettekkel likvidálni egy diktatúrát, bár a maga részéről nem bánná, ha ez kicsit másként volna.

A beszélgetés után horvát borok kóstolhatók, a Grasevina nevű fehérrel még elvagyunk, bár nem értünk a borokhoz (szomszédunk szerint ha ízlik, akkor tényleg nem), a Dingac viszont tintaízű. Próbáljuk kólával turbózni, de úgy meg a kóla lesz tintaízű – mindenesetre a két kis pohárnyi bor épp elég, hogy hazafelé a buszon, immár újra Sajóval, röhögni tudjunk kicsit a halálon, költőileg.

A cikk a Népszabadságban

uj-mutans21-copy1Egy kis reklám, megint.

Váratlanul térnek vissza első országos találkozójuk színhelyére a mutánsok. A sebtében tervezett összejövetel tárgya a PocketRocket 2 deluxe kiadása és a Dillage.
A Mezőtúr és Szarvas közötti járatrendszerből ismét felszínre tör a kiszámíthatatlan M.T.R.SZ.1. (Ágoston Béla, Ernőminimal Mr. Masters, Dj Snare), Vanis&Crain Mekvart Szlengjét ezúttal Újonc, Balek MC, Busa, Ponza és Orizatriznyák tolmácsolja, bevetésre kész Ozon is, Bobakrome, az Aludnifogtál egyik elkövetője pedig különleges cameo szerepre készül. A kirakós a Faktorlaborral lesz teljes, akik Funktasztikussal nyomnak extra műsort.

Az előtérben a napokban megjelent 82828 szerzője, Takeshi, Kanada Káosz és Johnny Drama társasozik, míg az arctalan vagy inkább ezerarcú FantomAZ bárhol feltűnhet.

A magyar hiphop legújabb generációjának is fertőzött a génkészlete. A tatabányai Káva, és a Sopron-Kapuvár tengelyen mozgó BeatMarket bizonyítja, hogy akad még szufla a sokszor elsiratott hazai rapben. Előbbi alakulat a nemsokára megjelenő, a megfejtős hiphopot és a fake-ek melegebb éghajlatra küldését mesterien vegyítő 1.0 című lemezéből ad ízelítőt. Essemm és a szír származású, arab nyelven is szövegelő Ra, vagyis a BeatMarket tagjai a csupasz, nyers, keresetlen utcarapben gazdag, Krekk című debütlemezüket promózzák.

Dillage – ez a címe a Céllövölde szervezésében, az S*10 kiadó segítségével megjelenő emlékválogatásnak, amelyen a három éve elhunyt producer-MC, hiphop úttörő J Dilla beatjeire magyar MC-k, producerek és DJ-k pakolják hangjukat, mintáikat, karcaikat. A közreműködők listája, a teljesség igénye nélkül: AKR, Balek MC, Bankos, Bobakrome, Eckü, Essemm, Fura, Kool Kasko, Mr. Pastell, Norba, Orizatriznyák, Ponza, Takeshi, Vanis, Zomblaze, Zsola. A tribute-lemezből mindösszesen 100 sorszámozott darab készül – a gyűjtők örömére, a későn érkezők bánatára.

A belépő 700 forint, Takeshi ill. PocketRocket 2 CD-vel 1500 forint. Az első száz érkező ajándékba kapja a Dillage lemezt, és lesznek második szériás S*10 trikók is.

Subicz Gábor - Kurucz Árpád fotója / NépszabadságHárom nap alatt tizenkét fiatal együttes lépett a MüPa színpadára a Jazz Showcase tehetségbörze keretében, este pedig a hazai dzsessz nagy öregjeié volt a Fesztiválszínház. Pénteken Koós-Hutás Áron kvintettje, a Fábián Juli Jazz Riff, a Santa Diver formáció mellett Subicz Gábor dzsesszötöse, az SG5 lépett fel, este pedig Binder Károly adott szólókoncertet – két versenyzongorán.

– A “showcase” fogalma a zenében olyan koncertet jelöl, amelyen a közönség egy része szakmai szempontok alapján figyeli, ami a színpadon történik – mondja Retkes Attila, a Művészetek Palotája munkatársa, a Jazz Showcase programszervezője. A háromnapos tehetségbörzét holland minta alapján kezdeményezte Kiss Imre, a MüPa vezérigazgatója. A háromnapos rendezvénysorozat fő célja, hogy a magyar dzsessz legfiatalabb generációja, döntően a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem dzsessz tanszakos hallgatói, illetve a néhány éve diplomázottak bemutatkozhassanak. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne volnának az étlapon autodidakta, illetve magukat más, külföldi intézményekben képző zenészek is. A Jazz Showcase keretében professzionális hang- és fénytechnikai körülmények között, negyvenöt perces koncerteken mutathatják meg magukat a fiatal dzsesszisták – nem csak a rajongóknak, barátoknak.

– A lehető legszélesebb magyar szakmai közönség mellett számos vendéget hívtunk külföldről, szakírókat, impresszáriókat, rádiósokat, klubtulajdonosokat, fesztiválszervezőket, akik nemcsak a hazai dzsessz hírét tudják elvinni a világba, hanem konkrét segítséget is tudnak nyújtani az együtteseknek – így Retkes Attila. A szervezők nem kergetnek hiú ábrándokat: a tehetségbörze eredménye nem abban látszik majd meg, hogy néhány hónapon belül magyar produkcióktól lesz hangos az európai dzsessz-szcéna – közép- és hosszú távon viszont ez teljesen reális cél lehet. A tavaly megrendezett börze résztvevői közül többeknek, például Harcsa Veronikának, a Dés András Triónak, Oláh Szabolcsnak, a Transform Quintetnek már szépen megindult a karrierje – ebben talán a Jazz Showcase-nek is szerepe lehetett.

Nem csak koncertek kaptak helyet a kínálatban – szakmai panelbeszélgetéseken is részt vehettek a meghívott vendégek és az együttesek. Az idei eszmecserén azt boncolgatták, hogyan tud megjelenni a nemzeti identitás a dzsesszben. A tapasztalat szerint az amerikai sztenderdek jó alapok ugyan, de a bevált darabok önmagukban már kevésnek bizonyulnak az érvényesüléshez. Mindenki az egyéni hangját keresi, amihez sokszor remek adalék a nemzeti karakter.

– Egyelőre nehéz lemérni, ki mit profitálhat a börzéből – én azt szeretem a leginkább, hogy az ilyen alkalmakkor meghallgathatjuk egymást – véli Subicz Gábor dzsessztrombitás, az SG5 vezetője. Mindenesetre sok pozitív viszszajelzést kaptak a péntek délutáni koncert nyomán. És hogy hogyan nyilvánul meg a magyar dzsesszben, konkrétan az SG5 zenéjében a magyar identitás? Subicz szerint a dzsessz attól dzsessz, hogy a színpadon, az előadás közben egyfajta, a környezetre adott reflexió érezhető.

– Hogy épp mi a helyzet, mi újság van, ez tükröződik a zenében, hiszen a műfaj sajátossága az improvizáció. Számít, hogy éppen péntek este van, éppen a MüPában, éppen Magyarországon vagyunk. Ez mind befolyásolja, hogyan és mit játszunk – mondja Subicz Gábor, majd hozzáteszi: tudatosan nem irányítható, hogyan jön át a zenéjükön a magyarság mint olyan. Hatással van rá a magyar komolyzene, a magyar könnyűzene, a népzene, a dzsessz – de direkt módon nem építi bele a magyar fenomént a kompozícióiba.

A riporter péntek délután, az SG5 – zömmel saját darabokból álló – koncertje közben valóban nem mindig tudta eldönteni, mit hall éppen: breakbeatet, jazzhopot, esetleg iszonyúan behúzó rajzfilmgrooveokat, netán féktelen dzsessz-punkkal van-e dolga. A sodró lendületű háromnegyed órára kontrasztos válasz volt Binder Károly esti nagykoncertje.

– Kár, hogy az előadások után nem lehet még egy kis időt eltölteni a teremben, már csak hogy az ember fel tudja dolgozni a hatást, amely alá kerül – mondta a gyönyörű, kék sapkás lány, aki mellettem ült a MüPá-ban péntek este. És hát tényleg: a ruhatár felé való sodródásban, pohárcsilingelés közepette valóban nem egyszerű feladat számot vetni ezzel a két órával, Binder egyszerre kőkemény, szívszorító, fájdalmas, szomorú, játékos – és kétségkívül virtuóz szóló zongorakoncertjével. Hogy akkor ez most mi volt tulajdonképpen, hogyan kerültünk egy ilyen légszomjképző hullám kellős közepébe, mikor mi csak dzsesszülgetni ültünk be a MüPa Fesztiválszínházába?

Még a villamosmegállóban is a csend volt az úr.

A cikk a Népszabadságban

Bár a kékek a bejárat előtt nyakig vannak a cigis dobozokban, a Cypress Hill koncertje mégis úszik az édeskés szagban. Amúgy meg aki a 85-ös Marlboro mellé rejti a dzsointot, az meg is érdemli, hogy lekapcsolják, azt hiszem.

B-Real, a Budaházy

Ideje volt már, hogy valaki gondoljon egy nem is olyan merészet, és elhívja a latin-hiphop kétségtelenül legnépszerűbb rapbandáját Magyarországra – igaz, annak is ideje lett volna, hogy olyan emberek üljenek a keverőpultba, akiknek van némi fogalmuk a keverés hogyanjáról és mikéntjéről, és nem tévesztik össze a Cypress Hillt a Petrőczi Kata Szidónia Gimnázium önképzőköri metálcsapatával. Na nem mintha a Petrőczi Kata Szidónia Gimnázium önképzőköri metálcsapatának olyan mindegy lenne, hogyan szól, mondjuk a dob, a gitár, csak hát ők mégis talán alacsonyabb gázsiért dobják fel a délutánt, és mégiscsak kicsit kevesebb ember várja minden mozdulatukat úgy, mintha személyesen a Jóisten ereszkedne alá a Volt Fesztivál nagyszínpadára.

Hernád Géza

Sen Dog - fotó: Hernád Géza

Mert borzalmasan szól a koncert, az a helyzet.

Olvass tovább »

CS.I.Z. / orizatré BLOGJA

Photobucket

címkék

1 5PÁLCA 7RÉTEG 990 abszurdi akph akr all soundz apropoh arabian prince azur az árral szemben b.i.g. babygrande balek mc bankos barack obama bbe beat generation beatmaker beat market beatpakk ben sharpa bigmek binder károly bleubird blue sky black death bobafett bobakrome bootsie budapest folyóirat báró kvázi cadik camera obscura carter revard cikkajánló ck records columbo crain cseh tamás cypress hill céllövölde day debüt delicious vinyl dillage dillázs dj slow dopeman dr dre e357 eckü emshow ep eric lau essemm faktor fankadeli fantomaz feszt film fotó funktasztikus fura furakor g.o.d. genius loci gárda gördeszka hazai heti fav HIPHOP holmi hősök ice cube illa j illegalvoice illtunes indiana interjú jacko j dilla jean_grae kanye west kiállítás kompany koncert kool kasko kotta kriminal kritika KULT KÖZ káva kékfény könyv kül le marietta lemez lp madlib magma masspro maszkura mediawave mega sound system mf doom mil mix mixtape mr masters mr pastell média n.w.a. nks norba népszabadság oddateee offlineMAG orizatriznyák paul mutant pilinszky pol ponza Prada pre-order punnany massif póker pörzse ra radio raf rahel rico romlott hazai rza s*10 saiid sean combs slam slam poetry snoop dogg stones throw subicz gábor suhov SZABADEDZÉS szalonnazsír szimat szolgálati szakasz takeshi tawiah televízió the glitch mob theshow tila tequila tribute tüntetés ubiquity usztics vanis videó volt válság woody allen writing XVI. Benedek zomblaze zsola zéessó

CellovoldePOD

Ide is

Photobucket

mostanában

Photobucket Photobucket

ARCHÍV