You are currently browsing the category archive for the ‘KÖZ’ category.

Nyelvtörvényellenes hiphopfesztivál Komáromban

fuck_uPénteken a határ túloldalán anyaországi és szlovákiai magyar MC-k, DJ-k, graffitisek és breaktáncosok a hiphop eszközeivel emeltek szót a korlátozó jogszabály ellen.

– Mi fő itt? – kérdi a tudósító a húst és zöldséget aprító fiataloktól. – Gulyás, ötvenfős, de csak estére, a fellépőknek – válaszolja egyikük. – Ha marad, ti is kaphattok belőle.

Hát nem nagyon marad. A szakácsok egyébként kitesznek magukért, nyilván tudják, hogy lényegében a gulyás ma a gázsi. A Csemadok, a Via Nova nevű ifjúsági szervezet és a hiphopfelvidek.org weboldal munkatársai által szervezett Száll a hír fesztiválon fellépő anyaországi és szlovákiai magyar rapperek, DJ-k ingyen, vagy ha úgy tetszik: egy tál ételért, némi repisörért, Kofoláért és kólás jégkrémért koncerteznek a helyi jégpályán. Az apropó: együtt tiltakoznak a szlovák nyelvtörvény ellen. S hogy miért épp a rap?

Határozottabban

A felvidéki magyar hiphopkedvelő fiatalok nemzeti érzelműek – mondja Petheő Attila. A Csemadok Komáromi Területi Választmányának elnöke úgy véli, ezt az egyáltalán nem kis létszámú csoportot eddig nem tudta megszólítani a szervezett magyar közösség. Mikor azonban a Via Nova nevű ifjúsági szervezettel együttműködésben felvették a kapcsolatot a szlovákiai magyar hiphop központi figuráival, ők is azonnal csatlakoztak az ötlethez: magyar nyelvű rapkoncertet, fesztivált szervezni Szlovákiában a nyelvtörvény elleni tiltakozásul. Így vonva be a fiatalokat a Kárpát-medencei magyarság sorskérdéseibe. Hiszen felnövekvőben van egy olyan generáció, amely az ilyen természetű kiállást határozottabban képzeli el, mint korábban. Nemcsak kérni szeretnének jogokat immár, hanem követelni – például Petheő szerint az EU-s normákkal otrombán szembemenő nyelvtörvény elleni tiltakozás formájában.

Két hónapja szervezik tehát közösen a pénteki hepeninget, az anyaországból és szlovákiai városokból érkező rapelőadókat a hiphopfelvidek.org weboldal szerkesztői hívták meg, hiszen nekik van kiterjedt kapcsolatrendszerük ebben a szubkultúrában. Pénteken José, MC Gőz, Deniz, Attilah és Jakuza, a Hősök, a Rapartoar, a Micro Tenors és sokan mások nyilvánítottak véleményt a színpadról. Az öszszefogás egyértelműen sikertörténet: két kivétellel az összes meghívott fellépő ingyen és örömmel vállalta, hogy fellép a nemes magyar ügy érdekében.

A kérdésre, hogy miért nem hívtak meg szlovák rapelőadókat is, a tiltakozást erősítendő, Petheő Attila úgy felel: elsősorban ez egy magyar rendezvény, a magyar fiatalokat próbálja megszólítani, közösséggé formálni. Azt szeretnék, hogy az ottani magyar nyelvű, undergroundnak tekinthető szubkultúra is kifejezze, zenében méghozzá: a nyelvtörvénynek nincs semmi értelme. – Ez a jogszabály egyenlő a felvidéki magyar nemzetrész alapvető emberi jogainak sárba tiprásával – így Petheő.

Mikor megkérdezem, miképp vélekedik arról, hogy az egyik nyíltan nyilas, náci szellemiségű magyar weboldal a minap hosszú cikkben támadta az anyaországból érkező fellépőket és a szervezőket, valamint a szokásosnak mondható jelzők kíséretében vonta kétségbe azok magyarságteljesítményét, Petheő csak annyit mond: – Aki eljön, és fellép, annak megköszönjük, hogy a felvidéki magyar nemzetrészt szolgálja – fogalmaz a Csemadok komáromi választmányának elnöke.

Nonszensz

– Nonszensz – fogalmaz meg sommás véleményt a szlovák nyelvtörvénnyel kapcsolatban Baranyai Dániel, vagyis Eckü, az egyik legnépszerűbb magyarországi rapcsapat, a Hősök nevű formáció frontembere. A szlovákiában élő magyarokat nyelvileg kisemmiző, a kisebbségi jogokat ilyen mértékben korlátozó jogszabály egyszerűen megengedhetetlen szerinte. Ráadásul az együttesével jó néhányszor megfordult már a Felvidéken, mindig nagy szeretettel fogadták őket, ebből is látszik, hogy szükség van a magyar szóra, érkezzen az a helyiek vagy épp az anyaországiak szájából. A rapelőadóknak már csak azért is kötelességük kiállni egy ilyen ügy mellett, hiszen a szó náluk alapértelmezett médium, és ha a nyelvhasználat korlátokba ütközik, az alapvetően kritikus hangvételű hiphop is ellehetetlenülhet.

Jakuza nemcsak fellépőként, hanem szervezőként is részt vesz a Száll a hír fesztiválon, ő a hiphopfelvidek.org weboldal főszerkesztője. – Mint itt élő polgár, és mint MC, úgy látom, hogy a nyelvtörvény sérti a kisebbségi jogokat, ráadásul a demokrácia szabályaival is ellentétes – indokolja a kiállást. Azt mondja, a szlovákiai magyar hiphop már nyelvhasználatát, szókészletét tekintve is különbözik kissé az anyaországitól, s az ilyen helyi ízek is elveszhetnek, ha a nyelvtörvénynek érvényt szerez a szlovák kormányzat, és ezt nem akadályozza meg senki. – Előfordulhat – mondja Jakuza -, hogy nem állhatok majd ki a sajátjaim elé rappelni az anyanyelvemen. És ezt nagyon nem szeretném. Mert mint minden MC, én is ragaszkodom a szóhoz.

A cikk a Népszabadságban

Nincs még egy rendes Elfriede Jelinekünk sem

akié a labda.A legtöbb magyar főiskolás/egyetemista szélsőjobboldali, és sokat kefél – a prűd vulgárkommancs jegyzetíró nyilván ezt a következtetést vonná le abból a tényből, hogy a nemrég véget ért EFOTT-on az óvszerosztó, valamint a Jobbik-sátor volt a legnépszerűbb.

Ebben az egy apró momentumban érzékenyen megragadható a jelenvaló egyik kulcsproblémája, amely, vulgárkommancsok most figyeljenek máshová: mégsem az volna, hogy a srácok szeretnek dugni és nácik, ennyire azért nem pars pro toto a világ. Mert persze, szeretnek dugni. De a bölcsészlány valószínűleg nem kezd hangos zsidófarkincázásba, miután esetleg elolvas egy xeroxolt, nyögvenyelős Morvai-publicisztikát, és Vona Gábor sem csinál varázsütésre nácit senkiből, még egy kissé labilis műegyetemistából sem. De én a magyarországi pártok helyében azért beszarnék egy kicsit. Mert mi újság van?

Az van, hogy a Jobbikon kívül egyetlen pártnak, a Nemzeti Fecsegő Tipegő koalíció egyetlen erejének sem jutott eszébe, hogy kitelepüljön a kifejezetten a felsőoktatásban részt vevőknek szóló fesztiválra, ahol, mint látható, a szervezők szívesen fogadják a politikai szervezeteket is, és hát miért ne tennék. És éppen abban a pillanatban nem jutott ez senkinek eszébe, mikor a Fideszen és a Jobbikon kívül az összes párt legyalázódott az EP-választáson. Nem kell ezen olyan nagyon meglepődni egyébként, ha figyeltünk az elmúlt hónapokban-években, látható volt, hogy a többi pártnak hosszú ideje nem jut eszébe semmi, az apparatcsikok mással vannak elfoglalva.

Legalábbis érdekes, hogy például a hagyományosan liberális alapokon nyugvó újmédiát, az internetet és mondjuk a politikai gerillamarketinget a szélsőkonzervatívok uralják, s az sem mindennapi, hogy a szabadságjogok egy részének ellenségeiből a szélsőséges és a hagyományos média szabadságharcost faragjon. Igaz, ehhez azért kellettek a keresztül-kasul értetlen, és kissé hülye állami szervek is.

Szóval, míg megy a szélsőjobb agitprop, és a TV2 szavazásaiból szinte naponta kijön, hogy milyen egy népszerű fiú ez a Vona Gábor, az úgynevezett baloldalnak nem futja másra, mint vicces tüntetésre a Deák téren, a templom előtt, ahol a “szónok beszél, megtapsoljuk, nem kérünk a szélsőségekből” az uralkodó hangulat. Néha egy-egy MTI közlemény. Egy-egy aláírásgyűjtés. Nincs még egy rendes Elfriede Jelinekünk sem, aki méltó módon ragadná meg a szemét eszmék terjedésének veszélyeit, mondjuk.

A nagy kapkodásban nem is nagyon tűnik fel, hogy nincs fiatal liberális vagy milyen progresszió. Mert éppen azok nem használhatók semmire, akiktől pedig lehetne várni – épp a modernizmust hirdetők azok, akik nem foglalkoznak az új médiumokkal, nem találják a csatornákat a fiatalokhoz. És épp a konzervatívok azok, akik ezeket az új eszközöket kezelni tudják, ami ellentmondás, de attól még tény. Nincs válasz, még ma sincs válasz a Jobbikra. És ez baj.

Annyira nincs, és nem is volt válasz, de semmire, úgy értem: semmi ideológiaira és bőrön érezhetőre, hogy a kölyöknek eszébe sem jut már azt kérdezni egy fesztiválon (és egyáltalán), hogy mit üzen a liberál, meg hogy hé!, hol vannak a beígért “kurva (update: kibaszott) jó könyvek a (update: modern) magyar baloldalról.” Fontosabb, hogy csókolom, van-e még koton, meg hogy amúgy mikor gyön a Vona Gábor?

A jegyzet a NOL-on is olvasható

kiborult a lavór - Jókai tér, BudapestÍme Magyarország új miniszterelnöke – mutat Magyarország jelenlegi miniszterelnöke a haverjára. Azért nem mindennapi előttem az utódom helyzet ez, mondhatnánk, betetőzése, csúcspontja egy legalábbis rendhagyó és sajnos brutálisan szánalmas kabarénak. Ha függöny után szépen hazatakarodna mind, (megengedem: felmarkolva a jó kis gázsit), említést sem érdemelne az egész. De nem takarodik.

A Céllövölde szerzője, azon túl, hogy roppant ostoba módon e/3-ban beszél saját magáról, tudatosan távol tartja a blogot az aktuálpolitikától, mert hisz abban, hogy az aktuálpolitikánál, bocsánat: a magyar aktuálpolitikánál kevés gyomorforgatóbb, nevetségesebb és szánalmasabb fenomén van manapság, márpedig a gyomorforgató, nevetséges és szánalmas dolgoknak nincs sok helye egy ilyen magas szakmai színvonalú felületen, a kiválóan író és szerfölött sármos blogger efféle szemetet nem enged magához, és nem is nyilatkozik meg efféle témában, elkerülendő, hogy maga is gyomorforgatóvá, nevetségessé, szánalmassá váljék. Ámugyanakkor létezik az a csekpojnt, amelyen áthaladva már nem tudja magát teljes mértékben elhatárolni a napi történésektől, s az ezeket érintő megnyilatkozástól. Merthogy öklendezni kezd.

És ilyenkor a skribláris Daedalon segít csak.

 

Aki, az sem

A milliárdos és a rendőr alapból gyanús, nekem. Pedig egyetlen milliárdost sem ismerek, és a rendőrökkel kapcsolatban is csak egészen kevés személyes negatív tapasztalatom akad, nem voltam titkos ellenzéki, nem voltam városi gerilla, terrorista; anarchista sem túl sokáig, fanzine-ok és röplapok kisvárosi terjesztéséért pedig már a kilencvenes években sem járt fegyház, illetve hát fiatalkorúak börtöne. Néha gyorsan hajtok, az igaz, meg ideje volna már izzót cserélni hátul, és ittam már közterületen, bűnlajstromom tehát akad éppen, ha nem is túl hosszú. Nem eszem rendőrt, mert a rendőr, az, na, igen. Engem se egyen rendőr, mert én meg bélszín vagyok Sztroganoff mód, és a nyomorúságos belügyi fizuból arra úgysem telnék. Hagyjuk egymást békén.

A milliárdokról meg… Nevezzen feleslegesen gyanakvónak, aki akar, meg rosszindulatúnak, meg keserűnek, úgy gondolom, ezermillió forintokat tisztességesen összeszedni nem lehet. A tisztesség fogalmán számomra kívül esik például az egykori állami (állampárti) tulajdon fillérekért való megszerzése, emberek közvetett vagy közvetlen kisemmizése, a kapitalizmus félreértelmezése is. Mert hiszem, hogy a rendszerváltás (-változás) utáni privatizációs folyamatok például nem a szabad verseny alapján nyugodtak, s ma sincs szabad verseny, nem mindenki indul(t) egyenlő esélyekkel, magyarán: nem egyenrangú egyének versengenek itt egymással, hanem a tőke versenyez a fogyasztóval, és hát az eredmény sejthető. 1:0 – egyes.

De hogy baloldaliság címén azt kell néznem a tévében (mindegyik adón), hogy két milliárdos ide-oda pöcköli egymásnak a labdát, mint a rugós fociban, attól a belem kifordul. Persze a beleim nem kifejezetten a vagyonos emberek látványától kezdenek exitálni, hanem hogy van itt ez a két csávó, a Gyurcsány és a Bajnai, és vigyorognak egymásra, és úgy tesz mindkettő, mintha ezzel, mármint a cikk elején idézett mondattal most akkor meg lenne mentve a haza üdve, és az MSZP pártszékházban külön telefonügyeletet és idegenvezetői divíziót kéne létrehozni prontó, hogy a baloldaliságukban, szocdemségükben immár újra megnyugodott kisnyugdíjasok hálazarándoklatait valahogy összehangolják logisztikailag. 

Drága miniszterelnök urunk a drága miniszterelnök urunkba helyezé bizalmát.

Semmiképp sem csatlakoznék a véresszájúak népes táborához, akik szerint Bajnai Gordon konkrétan gyilkos, embereket kergetett a halálba a hírhedt Hajdú-Bét ügylet kapcsán. Fogalmam sincs mi az igazság. Fogalmam sincs, mit csinált Bajnai Gordon, és fogalmam sincs, mit fog csinálni a jövőben mint miniszterelnök, csak annyit tudok, azt is tőle, hogy fájni fog. Meg hogy szereti a hazáját. Egyikben sem kételkedem.

Csakhogy a hazaszeretet mint legitimációs erő – kicsit sovány. Pláne nem értem, hogy mikor azt szajkózza az összes tévépolitológus, az összes okoskodó, akiket kicsi, közepes, valamint nagy, politikai, közjogi, valamint gazdasági válságocskák alkalmával előhúznak a kalapból a szerkesztők, szóval, hogy ha ők azt mondják: Magyarország kvázi túléléséhez arra van szükség, hogy visszaálljon a nemzetközi befektetők meg tudja a jó ég, kik bizalma hazánkban – amely bizalom elvesztésében a kudarcos miniszterelnöknek és suttyó pénzügyminiszterének, meg az egész hóbelevancnak igen hatékony szerepe volt –, miért épp a kudarcos miniszterelnök egyik miniszterét, bizalmasát, haverját, barátját, sörivó és focipartnerét stb. találják meg az eléggé el nem ítélhető módon majdnem csak a belvár kutyaszarkupac  népszerűségével versenyző, teljesen erodálódott respektű miniszterelnöki pozíció betöltésére.

Mert nem vállalta senki, azért. Aki meg vállalta volna, na, az sem vállalta volna.

 

Nincs közük semmihez

Pillanatnyilag még mindig van olyan réteg Magyarországon, amely csont nélkül beszopja, hogy bármi és bárki jobb, mint Orbán Viktor, illetve hogy „nem szabad visszaengedni ezeket a hatalomba”, mármint a Fideszt, „mert akkor itt királyság lesz”. Ami baromság. A kétharmados jobboldali többségtől való félelem már jogosabb, hiszen kis túlzással (mert azért akadnak jogi fékek): egy ilyen többségű alakulat lényegében azt csinál a parlamentben meg az alkotmánnyal, amit akar. És az nem jó. Ilyen jogosítványt egyetlen politikai erő sem érdemel, egy ilyen jogosítvány szerintem kimondottan veszélyes. Bárki kezében van is.

A közhelypuffogtatás nem szép, ám hasznos dolog: az őszödi beszédnél sokkal kevesebbért is mondtak már le miniszterelnökök, húztak el a francba komplett kormányok, és noha azelőtt sem voltak illúzióm a polelit tisztessége és igazmondása kapcsán, magyarán: kristálytisztán lehet tudni, hogy ha érdekei úgy kívánják, úgy hazudik mind, mintha könyvből olvasná, nos, 2006 szeptembere óta már az irracionális ősremény morzsáit is felcsipegették lelkem szelíd galambjai. Az erkölcs sokak szerint nem politikai kategória. Szerintem meg az. Is. Persze, játszhatunk szembekötősdit, azaz gondolhatjuk, hogy “hazudnak, hazudnak, de míg ki nem derül, nincs komoly baj”, és ugyanez a lopással. Megjegyzem: hiba úgy tennünk, mintha a más színű alakulatok nem hazudnák tele a lapokat, nem hazudnák tele az arcunkat, hogy túléljék a hétfőt , a keddet, a szerdát, a vasár- és ünnepnapokat. Ha komolyan vennénk a politikai morált, felesleges lenne választásokat kiírni, elmenni szavazni, hiszen hát tudható, hogy – néhány szürke eminenciást, helyi politikust, és nagyon néhány középvezetőt kivéve – azt sem szabad elhinni ezeknek, amit kérdeznek. Még fel sem állna az új kormány, már mehetne is.

“…ameddig az MSZP (sőt: az SZDSZ-MDF) testesíti meg Magyarországon a baloldalt, addig Magyarországon baloldalinak lenni: szégyen”. Ez áll a Zöld Baloldal nyilatkozatában, amelyet Tamás Gáspár Miklós jegyez. Az, szégyen. A bal behelyettesíthető a jobbal, az MSZP-SZDSZ-MDF meg a Fidesz-KDNP-vel, vagy akár a Jobbikkal. Hiába akadnak becsületes, a közért tenni akaró és tevő tisztviselők, a pártok renoméját nem ők fényezik vagy vágják haza egy perc alatt, hanem a hatalmat görcsösen megragadók vagy megragadni kívánók, legyenek jobb vagy baloldaliak, illetve: mondják magukat jobb vagy baloldalinak. Mert egyikhez sincs közük, nincs közük liberalizmushoz, konzervativizmushoz, szocializmushoz. Nincs közük semmihez.

A rendszerváltó pártok közös erővel elérték azt, amit nagyon nem kellett volna: hogy még a politika iránt némi affintitást érzők is undorral forduljanak el, ha felbukkan valamelyik, magát már vagy tizenötször lejárató kretén a képernyőn, s hogy az amorális karrierista kis senkiken kívül (akiknek ugyan mindegy, melyik párt színeiben, csak szakítsanak végre)  nem nagyon akad olyan fiatal, aki a közéletben képzeli el a jövőjét. S ami nagyobb felelősség, elérték azt is, hogy rengetegen keresik a politikai hátországot az új radikálisoknál, akik szókimondásnak álcázzák a prosztóságot, az amúgy nagyon gáz politikai korrektséggel való szembeszegülésnek maszkírozzák a legaljasabb náci beszédet. Ez van, itt tartunk – és ez az egész a mai magyar politikai elitnek köszönhető.

Nincs bennem gyűlölet irántuk. Undor, az igen, kicsi. Csalódottság is akad. Abban az egy sajtótájékoztatóban benne van húsz év tragédiája. Persze, sok ilyen sajtótájékoztató volt már. Ami nagyobb baj: sok ilyen sajtótájékoztató lesz még. Ami helyes: rendesen kipicsázzák majd a mostani kormánypártot a választásokon (hogy jövőre vagy hamarabb, kérdéses). Ami nem helyes: jön egy (régi-)új garnítúra, (régi-)új klientúra, jön az újrafelosztás. Ha belépek a patikába, már tudják, valami erős kell hányás ellen.  Íme Magyarország új miniszterelnöke – mutat Magyarország jelenlegi miniszterelnöke a haverjára. Azért nem mindennapi előttem az utódom helyzet ez, mondhatnánk, betetőzése, csúcspontja egy legalábbis rendhagyó és sajnos brutálisan szánalmas kabarénak.  Ha függöny után szépen hazatakarodna mind (megengedem: felmarkolva a jó kis gázsit), említést sem érdemelne az egész. De nem takarodik. Nem is fog.

5palca_okfeherhatter1Mi az 5PÁLCA? Az 5PÁLCA egy bevallottan szubjektív évértékelő, a Céllövölde blog szerzőjének saját alapítású, semmilyen konkrét anyagi juttatással nem járó “zenei díja”. Vagyis: én találtam ki. Milyen kategóriákban kaphatott valaki 5PÁLCÁT?  A tavalyi év legjobb lemeze, legjobb klipje, legjobb DJ-je/producere, legígéretesetbb pre-order cucca, és 2008 5PÁLCÁS bohóca kategóriában osztottam ki az elismerést. Miért éppen 5PÁLCA? Egyrészt, harmonizál a blog címével – aki lőtt már vurstliban, tudhatja, hogy az öt pálcás nyeremények nem épp Samantha Fox-kulcstartók, vagy nyakba akasztható pénztárcák, hanem igazi vidámparki trófeák. Teszem azt: plüssmackók. Olykor kilyuggatott plüssmackók – a nagy nyeremények általában többször is keresztüllövetnek, mire végre hazaviszi őket valaki. Szóval, egyáltalán nem hibátlan nagyvadak – de azt hiszem, a tökéletes, hibátlan dolgok egyszerűen élvezhetetlenek. Miért nem 6PÁLCA? Mert, noha nyilván akad az öt pálcás ajándéktárgynál értékesebb, több pontos lövés után hazavihető motyó is a céllövöldékben, az ötös az egyik legszebb szám. És mert a 6PÁLCA hülyén hangzik. Miért van szükség az 5PÁLCÁRA? Nincs szükség az 5PÁLCÁRA. Globális, illetve nemzet- és zenestratégiai szempontok legalábbis egyáltalán nem indokolják a “díj” életre hívását. A személyes érdeklődés és a grafománia viszont annál inkább.

 

5PÁLCÁS Lemez

Vanis & Crain – Mekvart Szleng

mekvart2uc2Azért valahogy mindig bebizonyosodik, hogy nem érdemes temetni a lézer- és egyéb lemezeket, kiderül, hogy a netről leszipkázott mp3-ak nem helyettesíthetik a szépen betrekkelt cédét, a gyönyörűen barázdált feketelemezt – vagy ha mégis, legfeljebb csak a bírvágytól fűtött hallgatók esetében. Akiknek jóformán mindegy, milyen formában, csak a birtokukban legyen az a zene. Vanis és Crain 2007-2008 fordulóján megjelent produceri anyaga, a Mekvart Szleng előtt számos netes kiadványt adott közre, beatlemezeket, amelyeken akadtak súlyos és súlytalan, remekül sikerült és kissé félresiklott darabok is, mindenesetre azt már akkor is lehetett tudni, sejteni, spekulálni rá, hogy a két bítkovácsot a legjobb fából faragták, már ami a hiphopot illeti.

De az igazi „révbe érés” a Mekvart Szlenggel következett be, amelyet (hazabeszéd) az s*10 adott ki előzékenyen, digipakkban, szandokánosra, indiaira, tudja az ég, milyenre fazonírozva. És persze nem kevés hibával. A tökéletes lemez viszont hallgathatatlan, úgyhogy.

A Mekvart nagyon is hallgatható, és el is mondom gyorsan, miért ez az év lemeze nálam.

Nem azért, mert jómagam is közel állnék az s10 minilabelhez. És nem is azért, mert a Mekvart Szleng tavasszal megjelent második kiadásán lévő öt bónusztrekk egyikében Azurral szóöltve magam is Libikókáztam kicsinyég. (Vegyük most csak az első kiadást, amelyhez egyáltalán nem volt tevőleges közöm.) És még csak nem is azért, mert a szűkebb és tágabb ismeretségi körömből jó néhányan részt vettek a lemez készítésében.

Hanem mert minden esetlegessége ellenére, ez az egyetlen cucc idén, amely lerobbanthatatlan a lejátszómról, szolidan megbújik az ábécé szerint legutolsó mappában, hiszen hát V & C. Ez pörgött a legtöbbször, s még ha olykor léptettem is a kevésbé jól összerakott szöveges részeket, lényegesen több rajta az élvezhető, mint az élvezhetetlen. Most például Bankos Vándorára, az Akkezdet Phiai Szülinapjára, az NKS Garázsmenetére (utóbbiért Zenk és Nosh Chez nemrég vehette át Az Év Dala elismerést a hhhu zenedíj-átadón.) gondolok, de jó hallgatni az FL cuccát is, miképp Ponza Falodája, Korsód fel!-je is tök okés, és jólesik megtudni, mikor jó a kedve Vanisnak és BalekMC-nek.

És hát az úgynevezett kaliforniai-detroiti vonal is közel áll a szívhez, márpedig tagadhatatlan, hogy Crainék ezt képviselik magyar színekben, magyarul, magyar észjárással, magyar ízt adva az egésznek, na pláne magyar MC-k társaságában. Nem Cali, nem Motown – hanem Mekvart Szlengben.

 

5PÁLCÁS Videó

Bankos – ABC

myspace.com/bankosÉvek óta ülök a gép előtt, és nézem a rosszabbnál rosszabb magyar rapvideókat, közben meg arra gondolok, hogy vajon akiket én a magyar hiphop legjobbjainak gondolok, na, azok vajon miért nem készítenek már valamit? Valami jó kis valamit. Ne nagyzoljunk: nem klipet, csak videócskát, filmecskét, jó dalokhoz jó mozgót. És nem tudok rájönni a hiány okára. Talán Kornait kéne megkérdezni, de fájdalom, ő nem ül a szomszéd szobában. És hát azt talán még ő sem tudná megmondani, miért ilyen szegényes a magyar hiphopvideó-termés.  

Aki az anyagi nehézségeket emlegeti, legszívesebben szájon vágnám – persze, nem teszem, nem szoktam.

Mert amely videó konkrétan szabadnak tűnő költségvetéssel készül, esetleg milliókból, még az is nézhetetlenül rossz, de legalábbis gagyi, minden invenció és kreativitás nélküli. Ahhoz például nem kellenek a sleppben üldögélő éceszgéberek, hogy teee, hívjuk már meg Koós Jánost, mert az milyen brahi. Persze, van néhány videó, amelyik szépen van fényképezve, amelyben jók a képek, a hangulatok – csak azoknál meg sajnos az a helyzet, hogy a film felett hangzó zene hagy nem kevés kívánnivalót maga után hiphopilag, és az sem éppen üdvös dolog.

Az egyik csapat, amellyel kapcsolatban hosszú évek óta értetlenkedem a videók hiányán, éppen a Kriminal, amely nem tartozik ugyan a minden hónapban lemezeket szóró társaságok közé, mégis, azért jó néhány fontos kiadvány jelent meg náluk az elmúlt esztendőkben. Vártam videót a Rapmotelről, vártam az *****-ról, vártam az MLKK-ról, vártam a Hanyag eleganciáról, vártam az FL cuccokról. És, persze, vártam a B-Oldalról is.

Decemberben, a Rapmotel Replay és az ABC EP kapcsán készült el az első kriminalos videó, jelesül az ABC című trekkből. A Bankos és barátai, Szurdi András, Bazer, Tish, Blik és Nikon által minimális pénzből, kalákában készített animáció, úgy érzem, percek alatt hazavágta az eddigi magyar hiphopvideó-termést.  A legfőbb bírálat, amely az ABC-t érte: kevés benne az élőkép. Hovatovább nincs is. De bele lehet gondolni: milyen antré lett volna egy utcaklip, ahol széles mozdulatok kíséretében van jól megmondva a tuti – és mennyivel jobb egy ilyen belépő, az egymásba fűzött fiktív újságrészletekkel, az ország legjobb firkászainak munkáival, a budapesti házrészletekkel, a régi tízforintosokkal, a magasról fotózott Szabadság-szoborral – és a megannyi, első, második nézésre akár fel sem tűnő, itt-ott vicces momentummal.

Személyesre sikerült az ABC, és talán ez a legnagyobb előnye. Egyetlen gyenge pont: néhol némi üresjárat érzésem van, mikor a „kamera” másodpercekig pásztáz sima pesti ablakokat – ezt is meg lehet ideologizálni, én mégsem akarom. A lényeg: nemhogy az elmúlt év, vagyis 2008 legjobb rapvideójával van dolgunk, de alighanem a legjobb magyar rapvideóval.

 

5PÁLCÁS DJ-Producer

Cadik

myspace.com/cadikofmembran„Worth listening the Central European Dilla” – idézte egy virtuális ismerősöm az általa Cadikról olvasottakat. A Céllövöldén már szépen megemlékeztünk a DJ-producer érdemeiről (itt a lemezkritika, itt meg az interjú), aki Séfel Pál alteregójaként küldi tele a budapesti és vidéki klubokat a legfinomabb hiphop zenékkel, s aki Basic címmel tavaly ősszel jelentette meg első szóló produceri anyagát az All Soundznál. Noha a Membran formáció egyik tagjaként már 2007 végén is kellemes útravalóval látta el a hallgatókat, a Basic tekinthető igazán a produceri debütnek: itt minden beat az övé.

No és persze a közreműködőké, akiket bátran nevezek az amerikai underground krémjének – noha biztos vagyok benne, hogy ez a rész csak a Nagy Elit egy kis szelete. Egy kétszáztudjaajóéghánymilliós országban a crème de la crème kifejezés is egész más értelmet nyer, mint mondjuk hazánkban.

A cucc külföldi blogokon is felbukkant mint letölthető csomagocska, az anyag bekerülési költségeit tekintve ez talán kár, a lehetséges ismertséget és elismertséget azonban mindenképp előreviheti Az Ismeretlen Blogger, mikor megosztja a Basic-et.

Mindegy: a lényeg, hogy csupa nagyon jó tengerentúli (és persze magyar) MC helyezte szövegeit a szombathelyi származású, huzamosabb ideje azonban Budapesten élő Cadik tényleg házrengető zenéire. Az exkluzív, túlnyomórészt Budapesten készült felvételeken hallható Invincible, Medaphoar, eLZhi, Phat Kat, One Be Lo, Finale, Blu – a magyar vonalat Dizko Stu, Judie Jay, Sena és MC Zeek viszi, faszán. A házi zenerendszerem ezer sebből vérzik, de szerencsére alkalmam nyílt Cadik saját stúdiójában meghallgatni a teljes anyagot még megjelenés előtt, ahol ritka tapasztalat kerített hatalmába: valóban érezni véltem a hangfalakból áramló lágy szelet, ami tényleg a kanapéhoz szögezett egy háromnegyedórára.

És noha nem kiköpött turntablista, DJ-ként is ő nekem a tavalyi év 5PÁLCÁSA, amennyiben szerdánként fixen megőrjíti például a Rewind – hiphop idején még talán csekély – közönségét, s alkalmanként máshol is megcsillantja a friss bakeliteket (-okat), személyét tekintve szerényen és csendesen, sildje alól csak néha felpillantva regisztrálja, hogy okés a hangulat. Mert rendszerint nagyon is okés a hangulat.

 

5PÁLCÁS Pre-order

Káva – 1.0

kavakep„Honnan tudnád, mi a ré, ha azt se vágod, mi a dó?” Az egyik (ha nem a) legaktuálisabb kérdés a mai magyar hiphopban. Annyira súlyos, hogy már kérdőjel sem kéne a mondat végére. Általában nem is magának teszi fel az ember – általában senki sem teszi fel senkinek, épp azért olyan húsbavágó. Nem spanyolviasz, persze, évezredek óta elég jó pr-je van az önvizsgálatnak, alkalmazni mégis kevesen szeretik. Ezért néha hála tölti el a szívet, ha valaki a fülhallgatós magányban felhánytorgatja a témát, mintegy reflexszerűen, mert akkor reflexszerű tud lenni a válasz is, nincs terelés, egyenesség van.

Aki még ilyenkor is hazudik magának, az meg is érdemli.

A Káváról mindenképp érdemes tudni (ez a mondat itt be is fejeződhetne akár, de nem fog), hogy nem sramli, továbbá, hogy az 1.0 című, nemsokára megjelenő anyag az év egyik legsúlyosabbjának ígérkezik.

Nekem szerencsére már 2008 legjobb cuccai közé is bevadászta magát: ha el tudna rongyolódni az mp3, vadnyugati lenne a kis Creative-om. Minden együtt van: nagyon korrekt, finom beatek, pontos és jó szövegek, jó közreműködők, valamint három egészen különböző építkezési, alkotói módszer és végeredmény: flow. EFueRa és Szimat nem ma kezdték, El Magicóról nem is beszélve, ugye, mégis: az 1.0 debütlemeznek számít, és akárhogy is: ez a debüt több mint bemutatkozás: belesül a névjegy az asztalba. Nem tudni még, milyen hosszú, mindenesetre hízelgő bejegyzés a tébányai lemez a hazai hiphop naplójába, mert azt történelemkönyvnek azért mégsem lehet egyelőre nevezni. Vagy lehet éppen, csak az már szerénytelenség volna.

Nekem tehát egyértelműen a Káva számít az év felfedezettjének. És mikor mondjuk újabbnál újabb magyar nyelvű, enervált, rissz-rossz reppekbe botlom a neten, és épp kezd elszivárogni belőlem az utolsó csepp életkedv is, valamint kezdem azt gondolni, sőt néha hangosan is megkérdezem a pszeudóreppesre beállított fotókon pózoló nettó hülyegyerektől, hogy “bazmeg, nincs füled vagy mi a jóég van?”, na, akkor eszembe jut, hogy nem kell olyan nagyon félni 2009-ben sem, mert akad, aki nemcsak a dót meg a rét tudja, de nagyon jó úton halad, hogy nemsokára az egész skála ott legyen a zsebében. És ez azért megnyugtató. A Céllövölde lejátszójában mint Heti Fav Exkluzív: Káva & AKR – Karib

 

5PÁLCÁS Bohóc

FankaDeli

myspace.com/fankadeliRoppant szűk körben (1 fő) végzett közvélemény-kutatás eredményeként FankaDeli részesül a Céllövölde 5PÁLCÁS Bohóc díjában. Félreértések elkerülése végett: nem az elmúlt hónapok zenei termékei miatt nyerte el a megtisztelő címet, hiszen úgynevezett nemzeti hiphop dalaiban sok olyan problémát is érint, szóvá tesz, amelyet érinteni muszáj, s amelyben olykor még egy olyan megveszekedett nemzetrontó zsidóbérenc liberálbolsevik zughírlapíró is igazat tud adni neki, mint én. Az írásos és/vagy közéleti tevékenység az, ami sokszor tragikomikus hatást kelt.

Kár tagadni: az eredményhez az is hozzájárult, hogy nevezett előadóművész nagy nyilvánosság előtt becsületsértést és rágalmazást követett el, mikor e blog szerzőjét a drogok mellett érvelő emberként, s az Offline Magazin munkatársait úgyszintén drogosokként aposztrofálta. A purparlé egy, a magazin hasábjain megjelenő lemezrecenzió kapcsán „robbant ki”, és F. részéről hosszú passzusokban kulminálódott. Persze, részemről is hosszas passzusok voltak olvashatók az ügy kapcsán a hiphop.hu-n és az Offline weboldalán – előbbiről „nem tesz jót az oldalnak” hivatkozással, utóbbiról úgynevezett balhécsendesítési szándékból végül is lekerült a cikk. (Ide kattintva letölthető A kritikáról és más démonokról című, meglehetősen bő lére eresztett publi, F. oldalán pedig elolvasható az ő verziója.)

De a hazugság, a rágalmazás, a becsületsértés még nem tesz valakit 5PÁLCÁS Bohóccá, ahhoz azért még Magyarországon is több kell.

Nem árt például, ha valaki módszeresen figyelmezteti a fórumozókat a magyar nyelvtan tiszteletben tartására, miközben ő maga módszeresen és nagy ívben tesz a központozásra és az egyéb finom grammatikai, stilisztikai szabályszerűségekre. Továbbá módszeresen törli a szalonképtelennek, a Salátamagazin háziirendjével ellentétesnek ítélt hozzászólásokat és némely felhasználók komplett regisztrációját, de közben szemet huny a legalpáribb, legaljasabb, legmocskosabb ócska náci beszédet napi praxisként űző weboldalt és egyéb jobbszél portálokat nyíltan vagy bújtatottan reklámozó hozzászólások felett, hogy akkor már a Szálasi-féle magyarság-útmutatót ajánlgató egyik fórumozói komment érintetlenül hagyásáról ne is beszéljünk.

Ám ha valaki igazi 5PÁLCÁS Bohóc akar lenni, úgy juthat legközelebb a célhoz, ha a reggeli sajtos omlettbe a trappista mellé reszel egy kis Star Warst, no meg nem is olyan csipetnyit a Cion bölcseinek jegyzőkönyvéből és egyéb obskúrus, szennyirodalmi termésekből, mindezt leheletnyi paranoiával is megszórja, hogy aztán szépen elkezdjen „sötét oldalról” meg „titkolt szövetségről” handabandázni, hozzá még zsidózni is kicsinyég (nem az Izrael-kritikára gondolok). Ez lett a púder az arcon.

Szinpadon - Kovacs Bence fotója, Népszabadság“Fiatalos csapatba munkaerőt keresünk” – szól az álláshirdetés. Mindannyian tudjuk, mit jelent ez: negyven felettiek ne is próbálkozzanak. A kereskedelmi televíziózás korában még nagyítóval sem találunk bizonyos kor feletti műsorvezetőket, riportereket a képernyőn. A reklámokban pedig csak a reuma elleni szereket, az életjáradékot és a műfogsorrögzítőt népszerűsítő spotokban találkozni idősekkel. A reklámspotok úgynevezett briefek alapján készülnek, vagyis a reklámozók az ügynökségek tudomására hozzák, kik tartoznak a célcsoportba. Ezek az eligazítások legtöbbször a 18 és 45 közötti korcsoport tagjait jelölik meg elsősorban, ők rendelkeznek a legnagyobb vásárlóerővel. Az 50 év feletti korosztály a legtöbb terméknél nem célcsoport. Már a reklámok hangvételének meghatározásánál sem számolnak a középkorúakkal, idősekkel. Akiknek a vásárlóereje nyilván kisebb, ugyanakkor például a legnézettebb tévéműsorok 30-as, korcsoportonként összeállított listáját böngészve az derül ki, hogy míg a kereskedelmi szempontból legfontosabb csoport, vagyis a 18 és 49 év közötti nézők közül a legnépszerűbb műsort átlagosan 900 ezren nézik, a teljes népesség körében végzett nézettségi kutatások kétmillió tévézőt említenek ugyanezen programok kapcsán. A különbséget a gyerekek és fiatalkorúak, valamint az 50 évnél idősebbek teszik ki – egymillió-kétszázezer emberről van szó. Azaz: 49 felett is van élet, bármit sugall is a kereskedelmi média. Interjú Békés Itala színművésszel és Füleki Bettina reklámszakemberrel, az Akció ügynökség vezető szövegírójával az idős emberek médiabeli megjelenéséről a Népszabadság Hétvége mellékletében.  Ide kattintva online is olvasható.

Tegnap egy jó karban lévő negyvenes nőt láttam a 60-as buszon. Bár a csizmákért nem vagyok oda különösebben, neki jól állt a majdnem térdig érő. Finom nadrág volta rajta, szép fémcsatos bőröv, derékig érő kis dzseki, kigombolva. Szűk farmer – számára nem éppen előnytelen viselet. Hosszú fekete haj, tényleg sukár volt; aligrúzs az ajkain. Koromfekete napszemüveg az orrán, nagylencsés. De nem elég nagy, hogy eltakarja a jócskán kilógó monoklit.

Kevésbé jó karban lévő hatvanas nőt is láttam már teljesen szezonidegen szemüvegben, szintén monoklival. Huszonévest nyáron, dögletes melegben, hosszú ujjúban, de még úgy is látszó zúzódásokkal. Takargatta. A szüleinek nyilván azt hazudta, beverte valahová. A jó karban lévő negyvenes a munkahelyén biztosan azt mondja, leestem a lépcsőn. Ha legközelebb sántítva megy dolgozni, akkor meg azt, nekimentem a konyhaasztalnak. Elestem hólapátolás közben.

Nem olyan könnyű kimondani: bántalmaznak. Ütnek, rúgnak, néha csak azért, mert öt perccel később megyek haza, vagy mert a buszon, a 60-ason, mondjuk, rám mosolyog egy férfi. Elsózom az ételt. A gyerek egyest hoz haza. Vagy mert a hétvégén kikapott a DVSC. A nyerőgép elvitte a fél fizut. Mert holnap sztrájk lesz. Mert esik az eső.

Csak úgy.

A családon belüli erőszakot úgy kezeli a társadalom, mint a családi költségvetést: nem avatkozik bele. Mindenki úgy osztja be a konyhapénzt, ahogy akarja. Mindenki úgy veri a feleségét, a gyerekét, ritkábban: a férjét, ahogy jólesik. A gyerekeket ugyan elvileg védi az állam, akár ki is emelheti a családból, de a rutinos gyerek- és feleségverők pontosan tudják, hogy kell ütni, rúgni, hogy ne nagyon legyen külsérelmi nyoma az erőszaknak. S hogy a lelki terror milyen módjait kell alkalmazni, hogy a bántalmazottak csendben maradjanak, sőt még ők kérjenek elnézést, amiért nem megfelelően tartották oda másik orcájukat is. Bár a zaklatás tavaly december óta bűncselekmény, normális távoltartási törvény tudtommal nem létezik, és még ma is dívik a „majd ha vér folyik” kezdetű ócska és aljas rendőrduma. És akkor egy ilyet olvasok a keddi MTI-hírek között:

Újabb férfit tartóztattak le szendviccsel elkövetett testi sértés miatt egy floridai kisvárosban. Szűk egy hónap alatt ez már a második kenyérfegyveres támadás az alig 90 ezer lakosú Port St. Lucie-ben.

A rendőrség közleménye szerint a tettes egy autóbiztosítás körüli vita hevében vágta barátnője arcába szendvicsét, majd ököllel fejbe is verte. A 20 éves férfi elismerte a szendvicsattakot, de az ökölcsapást tagadta – áll a helyi idő szerint hétfőn kiadott közleményben. A támadót pénteken vették őrizetbe testi sértés címén.

Novemberben egy másik pár autózás közben veszett össze, és a férfi annyira dühös lett, hogy a kezében lévő szendviccsel csépelni kezdte szerelmét és leverte a szemüvegét. Emiatt aztán a nő nem látta rendesen az utat, ami veszélyeztette a közlekedést. A 19 éves ifjút családon belüli erőszak jogcímén vették őrizetbe, és 7500 dollár – 1,6 millió forint – óvadék fejében engedték szabadon.

A rendőrség egyik esetben sem közölte, hogy milyen szendviccsel verekedtek.

Kurvára nem kell szeretni Amerikát, felnézni rá, satöbbi. De úgy megnézném egyszer, hogy valakit egy egy vélt ökölcsapás és néhány, füstölt tarjás bagettel véghezvitt ütés után bekasztliznak, azt’ lehet pergetni a válságforintot.

Úgy 2048-ra várom az első ilyen témájú bűnügyi tudósítást. 

Nagy Béla fotója - Magyar Nemzet Online– De hiszen ugyanazt csinálják, ami ellen tüntetnek – szólal meg Ági szerda este, kicsivel nyolc előtt a Stefánián. Ági kiskabátot és finom kötött pulóvert, szép keretes szemüveget és sugárzó okosságot visel magabiztosan. Először úgy volt, hogy moziba megyünk, igazi randevúgyilkos drámára, aztán ez lett belőle, valóságsó a szlovák nagykövetség előtt. Még nem volt ilyenen, azt mondta, mikor felvetettem az ötletet, aztán kisvártatva, hogy oké, menjünk.
Szerintem többé nem megyünk.

Minek? Ha abszurd élményt akarok, elhívom egy Ionescóra.

Mondjuk arra jó volt ez a szerda este, hogy a szkepszisben feltétel nélkül hívők is megbizonyosodjanak róla: ezek balhét akarnak, még ennél is nagyobbat, s hogy az egy hete Dunaszerdahelyen történt tényleg gyalázatos, a szlovák rendőrség által nyilvánvalóan, ám eddig nem bizonyíthatóan politikai megrendelésre elkövetett szurkolóverést konkrét casus bellinek tekintik. Az úgynevezett nemzeti radikálisok. Vagy kik.

Tényleg, kik?

Ha minden úgy van, ahogy mondják, vagyis hogy lényegében csak ők éreznek igazán aggodalmat a magyarság sorsáért – ezt abból sejtem, hogy mindenki mást kifütyülnek -, akkor a magyarság sorsa lassan elkezdhet aggódni. Mert mit lehet várni egy olyan társaságtól, amelyik egyszerűen nem gondol bele, hogy amit nap mint nap az írott szóval, társasházi pletyka során, a kisközértben, az újságosnál, és lényegében: a szlovák nagykövetség előtt is csinál, az legalább olyan ócska és sovén, mint ami ellen felemeli nem ritkán mocskos szavát.

Ha meg belegondol, de mégsem rest totálisan komolytalanná mázolni a legfontosabb problémát, akkor talán még rosszabb a helyzet. Mert a zászlóégetés, mocskoszsidózás, tótgyalázás, gyilkosgörényezés közepette valahogy elsikkad, hogy Európa majdnem közepén egy rendesen fasisztoid pártelnök folyamatosan, mintegy életvitelszerűen gyalázza a magyarokat. Elsikkad, mert elsikkasztják. Szegedi Csanád Jobbik-alelnök például azzal, hogy azt mondja: a szlovákok csak ideiglenes vendégek a Felvidéken. A gárda főkapitánya azzal, hogy a szlovák termékek bojkottjára szólít fel. A tömeg meg azzal, hogy hagyja magát Jobbik pártpropagandistává degradálni, s hogy jóvoltából hosszan tartó momentuma lehet egy ilyen rendezvénynek a Szlovákok nincsen hazátok! hangsor énekelgetése, a Guantanamera dallamára. Ami nemcsak zenei értelemben gáz.

Ma éjjel nem hat rájuk

Arra viszont remek, hogy Slotának és haverjainak legyen mivel tüzelni az ottani radikálisokat.
– Nincs hazád – az egyik
– Nem, neked nincs hazád – a másik.
– Nem igaz, mert neked nincs hazád.

És akkor így lesz ez most már mindig. Csak a határozott kiállás, de kulturált hangnem vezethetne eredményre, józanságnak azonban nem nagyon van nyoma egy-egy ilyen nagygyűlésen, tiltakozáson, akármin.

Még meghallgatjuk a Hungarica együttes Morvai Krisztinával közös, legújabb számának ősbemutatóját, beszerzünk néhány röplapot, megtudjuk, hogy a Jud Süss DVD-n négyezer, de színes fénymásolt borítós kalózpéldány is vehető feleannyiért ugyanattól az árustól, akinél amúgy Istóczy Győző reprint is akad – a Romantikus Erőszak koncertjét viszont már nem várjuk meg. A Magyar Gárda felsorakozott tagjai előtt elballagva arra gondolok, a kiskabátot, finom kötött pulóvert, szép keretes szemüveget és sugárzó okosságot magabiztosan viselő Ágit jövő héten inkább tényleg moziba viszem.

A publikiscica a Népszabadság.hu-n

Barack ObamaBár kissé hozsannázónak érzem Bede Márton Obamát ünneplő publiját, megállapításaival lényegében egyetértek. A mai nap – történelmi nap. Barack Obama ugyan jókora hátszelet kapott a gazdasági világválságtól, de nyilván nem csak emiatt nyomta le ezt az őszes hajú repbulikánus csávót. Ha nem is sokkal, de.

Bede kolléga azt írja, gazdasági válságok, válságszerű időszakok esetén az amerikaiak jobban bíznak a demokratákban, ráadásul McCain gazdpolja ezer sebbből vérzett amúgy is. Szóval, ez a krach vagy mi kifejezetten Obama malmára hajtotta a vizet. Jön majd persze (ahogy eddig is voltak már jelei) a jó kis kriptonáci összeesküvéselmélet, hogy lényegében az egész válságizét azért csinálták (!) a zsidók (!), hogy semlegesítsék valahogy a konzervatív arizonai szenátort, és egy feketét ültessenek az elnöki székbe, de hát a kriptonácik dolga ez: elméleteket gyártani, amivel igazolhatják önnön ostobaságukat. Úgyhogy ezzel kár foglalkozni.

Amivel viszont érdemes: a tegnapi nap a társadalmi mobilitásról beszélt. Egy első generációs értelmiségi, aki ráadásul fekete, elnök tudott lenni egy olyan országban, amely egyszerre a világ legigazságosabb és legigazságtalanabb államszövetsége. Ezt azért ki lehet tenni az ablakba, emberek. És hát Barack Obama mégsem egy Schwarzenegger (az évezred másik nagy politikai meglepetése Amerikában), akit nyilván a vásznon abszolvált sorozatos világmegmentések miatt választott meg Kalifornia népe kormányzónak. Vagy a jó ég tudja, miért.

Barack Obama a politikában csinálta meg magát.

A cinikusok (vagy realisták?) azt mondják: ő sem lesz különb, mint amilyen McCain lett volna, egyáltalán: mint bármelyik globális hatalommal rendelkező politikus. Nagyon-nagyon sok mindent kell ahhoz látni, nagyon sok mindenről kell tudni – és főleg: nagyon sok mindenről kell mélyen kussolni ahhoz, hogy valaki ilyen politikai magaslatra jusson. Nálunk ezt úgy mondják: ő se (lesz) jobb a deákné vásznánál.

Meglátjuk. Mindenesetre az Amerikai Egyesült Államok történelme során először kapott esélyt egy fekete polgár, hogy hazáját vezesse. Akárhogy is nézem, bizonyos szempontból most lett nagykorú a világ egyik vezető demokráciája. Hepibörzdéj.

Jan SlotaAhogy nincs, nem lehet ok arra, hogy bármilyen nemzet zászlaját nyilvánosan vagy privátim elégessük, úgy nincs az a nagyméretű, a trianoni békediktátum előtti határokat ábrázoló transzparens sem, ami arra indíthat a jogszerűségre meg minden egyébre korrekten felesketett embereket, hogy cséplőgépként rohanjanak le egy stadionszektort, aztán válogatás nélkül ütlegelni kezdjék az ott tartózkodókat. Persze, az sem kifejezetten normális dolog, hogy széljobb izék tömegével szerveznek Fradi és egyéb szurkolókat, nemzeti érzelmű fiatalokat egy dunaszerdahelyi meccsre, afféle szlovák-magyar rangadót vizionálván, mert minek? Ám egy efféle politikai demonstrációszámba menő hepening sem indokolja egy komplett szektor szétverését. Pofont sem indokol.

Sőt, ha azt lehetett volna olvasni a transzparenseken, hogy a k..va anyád, szlovák rendőrség vagy a k..va anyád, Slovan Brastislava (még ez a csapat is szétverte a dunaszerdahelyieket szombaton), szóval, ha valami hasonló ocsmányságot lehetett volna olvasni a magyar szurkolók tábláin, a vipera helye akkor is ritkás erdőkben és a száraz, sziklás hegyoldalakon van.De nem voltak ilyen feliratok.

Az MTI híre: „Olyan amatőr videofelvételeket mutattak be kedden Dunaszerdahelyen a helyi futballcsapat vezetői és a város polgármestere, amelyeknek egyetlen jelenete sem igazolja a szlovák rendőrség állításait, ellenkezőleg: a képsorokon látható, hogy az egyik kommandós minden ok nélkül odalép egy békésen ácsorgó idősebb magyar szurkolóhoz és megüti”.

A szlovák rendőrség persze azt állítja, ellenkező tartalmú videofelvételek vannak a birtokában – a szépséghiba csak annyi, hogy azokat még senki nem látta, kivéve persze a szlovák rendőrséget. Ebben egyébként hasonlítanak ezek a felvételek az intézkedő szlovák rendőrök sisakjain található azonosító számokhoz. Sok esetben azokat sem látta senki. Állítólag le voltak ragasztva.

Amíg nem kerülnek elő a rendőrség által emlegetett felvételek, kénytelen vagyok azt gondolni, ez bizony nem csak szurkoló-rendőr konfliktus, hanem nemzetiségi villongás is volt. Nem nehéz logikai szálakat találni az egyik (illetve: egyik-másik) vezető szlovák politikus szavai, beszédei, fogalmazványai, rémlátomásai, ócska, züllött nyilatkozatai és mondjuk a szombati magyarverés között. Főleg, ha Jan Slota egyik korábbi megszólalását idézem fel, amely szerint a magyarok tulajdonképpen rákos sejtek a szlovákság testén, amelyeket késedelem nélkül el kéne távolítani.

És hát Slota nem a tragikusan avítt Csurka pandanja, vagy a sovén áhítatból ki sem látszó Hegedűs Lóránté, na pláne Budaházy vagy Toroczkai, de még csak nem is a helyi érdekű náci fröcsögvény, a „szlovák kuruc.info” szócsöve – hanem a szlovák kormány vezető politikusa. Más, komolyabb, veszélyesebb meccsben van, mint a lelátó népe. Ezt az emberek önmagukkal vívják. És ő vesztésre áll.

A jegyzet a Népszabadság.hu-n


(MTI) Magyar Gárda Kft. néven új céget jegyeztetett be Schön Péter, a Magyar Gárda Egyesület egyik alapítója – olvasható a csütörtöki Népszabadságban.
A napilap szerint a vállalkozás fő profilja a személybiztonsági tevékenység, de szakmai középfokú oktatást, sport és szabadidős vagy kulturális képzést is végezhet. A társaság a nyomozást, valamint a könyv és napilap kiadást is felvette tevékenységi körébe.

Hercule et Stanislavski

Pár hét, és naponta kétszer érkezik közvetlen ajánlat az Echo tévén, a tévésoptól átcsábított Leót az első héten kirúgják, mikor rájönnek, hogy Bernsteinről kapta a nevét, és nemcsak filoszemita, de még metroszexuális is, az meg már majdnem buzi. Akkor Pörzse Sándor veszi át a helyét, aki köztudottan egyik sem, de mindig hajlamos sámánködbe burkolózni, az aktuálpolitikát némi ezotériával megbolondítani, és alapból úgy néz ki, mint egy ősmagyar harcosba ojtott szombat délutáni Herkules a tévékettőn, csak kisebb a bicepsze. És persze rovásírással írja a bevásárlócetlit.

Jönnek a jó kis hirdetések a Demokratában, a keresztény szellemiségű társközvetítő iroda és a rendelésre bocskait! mellé: szerezzen OKJ-s bizonyítványt szakmai vagy kulturális területen, szociális assztisztensképzés, vezető mentor: Vona Gábor; a kommunikációs ismeretek és a színészmesterség oktatója pedig Usztics Mátyás (mv.), aki Liebe Attila ózdi fojtogató nyomán, kísérletezve a Sztanyiszlavszkij-módszerrel, padlóra fojtja az összes bűnöző cigány buzeránst, járulékos veszteségek.

Sándor, kérlek, ülj le közénk, és mondd el, miért jó a Gárdatej!?

Olvass tovább »

CS.I.Z. / orizatré BLOGJA

Photobucket

címkék

1 5PÁLCA 7RÉTEG 990 abszurdi akph akr all soundz apropoh arabian prince azur az árral szemben b.i.g. babygrande balek mc bankos barack obama bbe beat generation beatmaker beat market beatpakk ben sharpa bigmek binder károly bleubird blue sky black death bobafett bobakrome bootsie budapest folyóirat báró kvázi cadik camera obscura carter revard cikkajánló ck records columbo crain cseh tamás cypress hill céllövölde day debüt delicious vinyl dillage dillázs dj slow dopeman dr dre e357 eckü emshow ep eric lau essemm faktor fankadeli fantomaz feszt film fotó funktasztikus fura furakor g.o.d. genius loci gárda gördeszka hazai heti fav HIPHOP holmi hősök ice cube illa j illegalvoice illtunes indiana interjú jacko j dilla jean_grae kanye west kiállítás kompany koncert kool kasko kotta kriminal kritika KULT KÖZ káva kékfény könyv kül le marietta lemez lp madlib magma masspro maszkura mediawave mega sound system mf doom mil mix mixtape mr masters mr pastell média n.w.a. nks norba népszabadság oddateee offlineMAG orizatriznyák paul mutant pilinszky pol ponza Prada pre-order punnany massif póker pörzse ra radio raf rahel rico romlott hazai rza s*10 saiid sean combs slam slam poetry snoop dogg stones throw subicz gábor suhov SZABADEDZÉS szalonnazsír szimat szolgálati szakasz takeshi tawiah televízió the glitch mob theshow tila tequila tribute tüntetés ubiquity usztics vanis videó volt válság woody allen writing XVI. Benedek zomblaze zsola zéessó

CellovoldePOD

Ide is

Photobucket

mostanában

Photobucket Photobucket

ARCHÍV