You are currently browsing the category archive for the ‘kül’ category.

Nyelvtörvényellenes hiphopfesztivál Komáromban

fuck_uPénteken a határ túloldalán anyaországi és szlovákiai magyar MC-k, DJ-k, graffitisek és breaktáncosok a hiphop eszközeivel emeltek szót a korlátozó jogszabály ellen.

– Mi fő itt? – kérdi a tudósító a húst és zöldséget aprító fiataloktól. – Gulyás, ötvenfős, de csak estére, a fellépőknek – válaszolja egyikük. – Ha marad, ti is kaphattok belőle.

Hát nem nagyon marad. A szakácsok egyébként kitesznek magukért, nyilván tudják, hogy lényegében a gulyás ma a gázsi. A Csemadok, a Via Nova nevű ifjúsági szervezet és a hiphopfelvidek.org weboldal munkatársai által szervezett Száll a hír fesztiválon fellépő anyaországi és szlovákiai magyar rapperek, DJ-k ingyen, vagy ha úgy tetszik: egy tál ételért, némi repisörért, Kofoláért és kólás jégkrémért koncerteznek a helyi jégpályán. Az apropó: együtt tiltakoznak a szlovák nyelvtörvény ellen. S hogy miért épp a rap?

Határozottabban

A felvidéki magyar hiphopkedvelő fiatalok nemzeti érzelműek – mondja Petheő Attila. A Csemadok Komáromi Területi Választmányának elnöke úgy véli, ezt az egyáltalán nem kis létszámú csoportot eddig nem tudta megszólítani a szervezett magyar közösség. Mikor azonban a Via Nova nevű ifjúsági szervezettel együttműködésben felvették a kapcsolatot a szlovákiai magyar hiphop központi figuráival, ők is azonnal csatlakoztak az ötlethez: magyar nyelvű rapkoncertet, fesztivált szervezni Szlovákiában a nyelvtörvény elleni tiltakozásul. Így vonva be a fiatalokat a Kárpát-medencei magyarság sorskérdéseibe. Hiszen felnövekvőben van egy olyan generáció, amely az ilyen természetű kiállást határozottabban képzeli el, mint korábban. Nemcsak kérni szeretnének jogokat immár, hanem követelni – például Petheő szerint az EU-s normákkal otrombán szembemenő nyelvtörvény elleni tiltakozás formájában.

Két hónapja szervezik tehát közösen a pénteki hepeninget, az anyaországból és szlovákiai városokból érkező rapelőadókat a hiphopfelvidek.org weboldal szerkesztői hívták meg, hiszen nekik van kiterjedt kapcsolatrendszerük ebben a szubkultúrában. Pénteken José, MC Gőz, Deniz, Attilah és Jakuza, a Hősök, a Rapartoar, a Micro Tenors és sokan mások nyilvánítottak véleményt a színpadról. Az öszszefogás egyértelműen sikertörténet: két kivétellel az összes meghívott fellépő ingyen és örömmel vállalta, hogy fellép a nemes magyar ügy érdekében.

A kérdésre, hogy miért nem hívtak meg szlovák rapelőadókat is, a tiltakozást erősítendő, Petheő Attila úgy felel: elsősorban ez egy magyar rendezvény, a magyar fiatalokat próbálja megszólítani, közösséggé formálni. Azt szeretnék, hogy az ottani magyar nyelvű, undergroundnak tekinthető szubkultúra is kifejezze, zenében méghozzá: a nyelvtörvénynek nincs semmi értelme. – Ez a jogszabály egyenlő a felvidéki magyar nemzetrész alapvető emberi jogainak sárba tiprásával – így Petheő.

Mikor megkérdezem, miképp vélekedik arról, hogy az egyik nyíltan nyilas, náci szellemiségű magyar weboldal a minap hosszú cikkben támadta az anyaországból érkező fellépőket és a szervezőket, valamint a szokásosnak mondható jelzők kíséretében vonta kétségbe azok magyarságteljesítményét, Petheő csak annyit mond: – Aki eljön, és fellép, annak megköszönjük, hogy a felvidéki magyar nemzetrészt szolgálja – fogalmaz a Csemadok komáromi választmányának elnöke.

Nonszensz

– Nonszensz – fogalmaz meg sommás véleményt a szlovák nyelvtörvénnyel kapcsolatban Baranyai Dániel, vagyis Eckü, az egyik legnépszerűbb magyarországi rapcsapat, a Hősök nevű formáció frontembere. A szlovákiában élő magyarokat nyelvileg kisemmiző, a kisebbségi jogokat ilyen mértékben korlátozó jogszabály egyszerűen megengedhetetlen szerinte. Ráadásul az együttesével jó néhányszor megfordult már a Felvidéken, mindig nagy szeretettel fogadták őket, ebből is látszik, hogy szükség van a magyar szóra, érkezzen az a helyiek vagy épp az anyaországiak szájából. A rapelőadóknak már csak azért is kötelességük kiállni egy ilyen ügy mellett, hiszen a szó náluk alapértelmezett médium, és ha a nyelvhasználat korlátokba ütközik, az alapvetően kritikus hangvételű hiphop is ellehetetlenülhet.

Jakuza nemcsak fellépőként, hanem szervezőként is részt vesz a Száll a hír fesztiválon, ő a hiphopfelvidek.org weboldal főszerkesztője. – Mint itt élő polgár, és mint MC, úgy látom, hogy a nyelvtörvény sérti a kisebbségi jogokat, ráadásul a demokrácia szabályaival is ellentétes – indokolja a kiállást. Azt mondja, a szlovákiai magyar hiphop már nyelvhasználatát, szókészletét tekintve is különbözik kissé az anyaországitól, s az ilyen helyi ízek is elveszhetnek, ha a nyelvtörvénynek érvényt szerez a szlovák kormányzat, és ezt nem akadályozza meg senki. – Előfordulhat – mondja Jakuza -, hogy nem állhatok majd ki a sajátjaim elé rappelni az anyanyelvemen. És ezt nagyon nem szeretném. Mert mint minden MC, én is ragaszkodom a szóhoz.

A cikk a Népszabadságban

Reklámok

rap-lieshiphop2-1nagyobbHa vérre menő vitákat akarsz folytatni a barátoddal, azt tanácsolom, kezdjetek bele a „szerinted mi az igazi rap?”, esetleg: „mitől igazi rap az igazi rap?” – disputába. Olyan téma ez, mint a foci, meg a nők: mindenki ért hozzá, hozzájuk. De soha senkinek nincs igazán igaza.

Ki a nagyobb futballista, Lionel Messi vagy Eto’o?

Azt azért nagyjából látni, ki a real rapper és, ki az, aki eladta magát a mainstreamnek, minden szava hazugság, és már arra aranylemezt kap, hogy azt mondja: engem az utca nevelt. A határesetekkel vagy a kellemes imidzsű előadókkal lehet a legnagyobb baj.

A legjobb barátod azt mondja, vannak olyan rapperek a mainstreamben, akik sok pénzt keresnek, sok lemezt adnak el, sok helyen lépnek fel, és Mikulás napján virgáccsal verik a seggüket a szőke műsorvezetők a délutáni beszélgetős műsorokban. Ettől még lehet, hogy tényleg a saját életükből hoznak példákat, és tényleg az utcán nőttek fel. Azért lesz valaki fake, mert arra kér, hogy „Ítélet helyett” próbáld elképzelni te is, ahogy a nyolcban vagy a tizenháromban felnőnek a srácok? És közben jó pénzt keres ezzel?

Kézenfekvő kurvulás

Ránézel a haverodra, csalódott vagy. Le is teszed a söröspoharat a pultra, hogy ne zavarjon a gesztikulálásban. „Ide figyelj – kezded a magyarázatot –, ez hülyeség. Akik pénzt tudnak keresni azzal, hogy a hiphop meg a rap címkét ragasztják a lemezükre, már régen nem real arcok. Tudod, mik ők? Ribancok! Rüfkék! Ringyócskák! Fizetsz, ők meg írják a szövegeket az utcáról, sírva rappelnek a túladagolásban meghalt anyjukról, aki amúgy a Tekerőpatak utca 46-ban köt nekik sálat télire. Vagy főzi a tojásos nokedlit, és éppen pattintja az uborkásüveg tetejét. A kölykök meg velük sírnak a koncerten, villogtatják a mobiljukat, mert ők már ráadásul azzal integetnek a szomorú számoknál öngyújtó helyett. Másnap megy a Space-re a kép, a YouTube-ra a felvétel.”

A haverod remegő hangon arra kér, magyarázd meg, hogy olyan rapperek, mint KRS-One, Talib Kweli vagy Chuck D, akikről köztudott, hogy real arcok, továbbá a hiphop mozgalmi szintű vezetői, nos, hogyan nyomulhatnak ők is Red Bull, Cadillac meg Nike reklámokban? A pénz miatt! És mi lesz? Mostantól KRS- One többé nem a hiphop keresztapja, mert azt mondja, ha már a hiphopban nincs elég pénz, hogy képviselje az elveket, akkor muszáj elfogadni az ilyen ajánlatokat?

Erre nem nagyon tudsz mit mondani. És nem csak azért, mert noha megveszekedett liberális, már-már tekintélytagadó vagy, KRS-One-ra és a többi hasonló nagyságra gondolva mégis bepárásodik a szemüveged. Hanem mert lényegében igaza van. Ahogy igaza van KRS-One-nak is. Meg kell élni valamiből – és a digitális korban, a lemezeladások visszaszorulásával, a fájlcserélők győzelme után kézenfekvő döntésnek tűnik a kurvulás.

De eszedbe jut valami: nem feltétlenül muszáj a zenéből élni, az undergroundban (legalábbis Magyarországon) egyébként is minimál pénzekből készülnek a lemezek, minimális eladott példányszám érhető el, minimális a fellépési lehetőség is. Úgyhogy aki nem álmodozó, vagy akinek nincsenek bevált, bármikor mozgósítható kapcsolatai a kommersz médiában, egy idő után letesz arról, hogy megéljen a rapből. A zene megmarad hobbinak. Több mint hobbinak, persze. De a biztos egzisztencia kiépítése után is legfeljebb csak úri huncutság marad, ami inkább viszi a pénzt, nem pedig hozza. Ez a profizmus egyik legnagyobb ellensége. Legfeljebb a kiváltságosak tudnak némi zsét kivenni a hiphopból. Meg lehet nézni, a mai magyar underground élvonalába tartozók havi költségvetéséből mennyit fedez a rap.

Megtanulható

És mégis működik a dolog, mégis egyre jobbak a (magyar) lemezek, egyre jobbak az MC-k, egyre durvább a flow, egyre több jelentésréteg foglaltatik a verzékben. Annak ellenére, hogy nálunk kábé a „halálra van ítélve” kategóriába sorolják a hiphopból megélni akarók reményeit – tud működni a hiphop. Minden napra jut egy-egy új grupp, amit felfedezhetsz a MySpace-en, boldog-boldogtalan rappelni akar (és rappel is), ha kell, ha nem. A legelején sokan talán a lehetséges karrier miatt kezdenek rímelésbe, aztán mikor kiderül, hogy mégsem biztos az a karrier, sokan abba is hagyják. Akik nem adják fel, és ráadásul még jók is, na, azokból lesznek hosszú évek múlva Magyarország legjobbjai, a kis pannon KRS-One-ok, Talib Kwelicskék.

És nem félő, hogy egy idő után ők is felbukkannak majd mindenféle luxusreklámokban? – szól a barátod kérdése. Hiszen – folytatja – a tapasztalat azt mutatja, hogy bár kevesebb lemezt adnak el a rapperek, mint négy éve, a hiphopos, illetve a down tempós dolgok egyre inkább beszivárognak a köztudatba, a rádiókba, a reklámokba. Csak idő kérdése, mikor fedezi fel magának a „real” dolgokat, a komoly hiphopot is a „magyar világ”, és akkor majd az olyan hitetlenek, mint amilyen te is vagy, csak néznek nagyokat.

Bólintasz, kicsit meggyőződésből, kicsit azért, hogy vége legyen végre a vitának, és mehessen tovább a kellemes este a pultnál. Mert neked ugyan mindegy, ki mennyit keres és miből. A lényeg, hogy az ember – legalább magában – tudjon különbséget tenni hazugság és igazság, szerepjáték és valóság (előbbi sem feltétlenül elítélendő, persze), jó és rossz hiphop, rap között. Fake és real között. S hogy a versszakokban megbúvó tartalom értő fülekre találjon. Vagyis egyáltalán: fülekre találjon. Az értelmezés megtanulható.

Le Marietta & Báró Kvázi/ Offline 97

Kanye West: Good Morning

Ha az ember kap egy levelet éjjel, amelynek kenyérszövege legfeljebb kenyércédula, vagyis egy link, akkor postolja. Ha tényleg.

illa-j-yancey boysA nagy ember kisöccsének sosem könnyű – az ember önkéntelenül is a nagyobb nevet szerzett rokonhoz hasonlítja őt, na pláne, ha mindketten ugyanabban a műfajban utaznak/utaztak. Illa J-ről ugyanis nemcsak azt érdemes tudni, hogy a két és fél éve elhunyt J Dilla huszonegy éves tesója, hanem hogy a nemrég a Delicious Vinyl kiadó jóvoltából a boltokban landolt, Yancey Boys című debütlemeze is teljesen rendben van. Ami persze nemcsak az öcs remek, egyesek szerint a Dilláéra hajazó flow-jának és finom szövegeinek köszönhető, a sikerben legalább ugyanakkora szerepe van a zseniális báty zseniális beatjeinek. A Yancey Boys ugyanis Illa és Dilla közös munkája – kár, hogy „kedvenc producereid kedvenc producere” sajnos nem érhette meg, hogy dupla dicsfényben ragyogjon a Yancey név.

A beatek az 1995-98 közötti időszakból származnak, mikor Jay Dee a Mike Ross vezette Delicious Vinylnél melózgatott, s a főnök emlékei szerint egyfolytában gyártotta az alapokat. Amelyek közül jó párat sosem használtak fel. Így Ross tavaly szépen Illa kezébe nyomott egy lemezt, amelyen kizárólag meg nem jelent régi Dilla-zenék szerepeltek. James Yancey már a múlt évezred végén is úgy nyomkodta a kütyüket, ahogyan mások sosem fogják. Szerencsére csak nagyon néhány gyenge eresztés található az Illa J debütön, de azok sem késztetnek rögtön szkippelésre. A Guilty Simpsonnal közös R U Listenin’, az Affion Crockettel felvett DFTF vagy a Strugglin’ viszont igencsak bólogatásra méltó cucc, amint az Air Signs és a Souds Like Love is bizsergető, ebben nyilván Debi Nova keze, illetve hangja is benne van. A nagy ember kisöccse odapirít rendesen.

offlineMAG 95

Nagy Béla fotója - Magyar Nemzet Online– De hiszen ugyanazt csinálják, ami ellen tüntetnek – szólal meg Ági szerda este, kicsivel nyolc előtt a Stefánián. Ági kiskabátot és finom kötött pulóvert, szép keretes szemüveget és sugárzó okosságot visel magabiztosan. Először úgy volt, hogy moziba megyünk, igazi randevúgyilkos drámára, aztán ez lett belőle, valóságsó a szlovák nagykövetség előtt. Még nem volt ilyenen, azt mondta, mikor felvetettem az ötletet, aztán kisvártatva, hogy oké, menjünk.
Szerintem többé nem megyünk.

Minek? Ha abszurd élményt akarok, elhívom egy Ionescóra.

Mondjuk arra jó volt ez a szerda este, hogy a szkepszisben feltétel nélkül hívők is megbizonyosodjanak róla: ezek balhét akarnak, még ennél is nagyobbat, s hogy az egy hete Dunaszerdahelyen történt tényleg gyalázatos, a szlovák rendőrség által nyilvánvalóan, ám eddig nem bizonyíthatóan politikai megrendelésre elkövetett szurkolóverést konkrét casus bellinek tekintik. Az úgynevezett nemzeti radikálisok. Vagy kik.

Tényleg, kik?

Ha minden úgy van, ahogy mondják, vagyis hogy lényegében csak ők éreznek igazán aggodalmat a magyarság sorsáért – ezt abból sejtem, hogy mindenki mást kifütyülnek -, akkor a magyarság sorsa lassan elkezdhet aggódni. Mert mit lehet várni egy olyan társaságtól, amelyik egyszerűen nem gondol bele, hogy amit nap mint nap az írott szóval, társasházi pletyka során, a kisközértben, az újságosnál, és lényegében: a szlovák nagykövetség előtt is csinál, az legalább olyan ócska és sovén, mint ami ellen felemeli nem ritkán mocskos szavát.

Ha meg belegondol, de mégsem rest totálisan komolytalanná mázolni a legfontosabb problémát, akkor talán még rosszabb a helyzet. Mert a zászlóégetés, mocskoszsidózás, tótgyalázás, gyilkosgörényezés közepette valahogy elsikkad, hogy Európa majdnem közepén egy rendesen fasisztoid pártelnök folyamatosan, mintegy életvitelszerűen gyalázza a magyarokat. Elsikkad, mert elsikkasztják. Szegedi Csanád Jobbik-alelnök például azzal, hogy azt mondja: a szlovákok csak ideiglenes vendégek a Felvidéken. A gárda főkapitánya azzal, hogy a szlovák termékek bojkottjára szólít fel. A tömeg meg azzal, hogy hagyja magát Jobbik pártpropagandistává degradálni, s hogy jóvoltából hosszan tartó momentuma lehet egy ilyen rendezvénynek a Szlovákok nincsen hazátok! hangsor énekelgetése, a Guantanamera dallamára. Ami nemcsak zenei értelemben gáz.

Ma éjjel nem hat rájuk

Arra viszont remek, hogy Slotának és haverjainak legyen mivel tüzelni az ottani radikálisokat.
– Nincs hazád – az egyik
– Nem, neked nincs hazád – a másik.
– Nem igaz, mert neked nincs hazád.

És akkor így lesz ez most már mindig. Csak a határozott kiállás, de kulturált hangnem vezethetne eredményre, józanságnak azonban nem nagyon van nyoma egy-egy ilyen nagygyűlésen, tiltakozáson, akármin.

Még meghallgatjuk a Hungarica együttes Morvai Krisztinával közös, legújabb számának ősbemutatóját, beszerzünk néhány röplapot, megtudjuk, hogy a Jud Süss DVD-n négyezer, de színes fénymásolt borítós kalózpéldány is vehető feleannyiért ugyanattól az árustól, akinél amúgy Istóczy Győző reprint is akad – a Romantikus Erőszak koncertjét viszont már nem várjuk meg. A Magyar Gárda felsorakozott tagjai előtt elballagva arra gondolok, a kiskabátot, finom kötött pulóvert, szép keretes szemüveget és sugárzó okosságot magabiztosan viselő Ágit jövő héten inkább tényleg moziba viszem.

A publikiscica a Népszabadság.hu-n

Barack ObamaBár kissé hozsannázónak érzem Bede Márton Obamát ünneplő publiját, megállapításaival lényegében egyetértek. A mai nap – történelmi nap. Barack Obama ugyan jókora hátszelet kapott a gazdasági világválságtól, de nyilván nem csak emiatt nyomta le ezt az őszes hajú repbulikánus csávót. Ha nem is sokkal, de.

Bede kolléga azt írja, gazdasági válságok, válságszerű időszakok esetén az amerikaiak jobban bíznak a demokratákban, ráadásul McCain gazdpolja ezer sebbből vérzett amúgy is. Szóval, ez a krach vagy mi kifejezetten Obama malmára hajtotta a vizet. Jön majd persze (ahogy eddig is voltak már jelei) a jó kis kriptonáci összeesküvéselmélet, hogy lényegében az egész válságizét azért csinálták (!) a zsidók (!), hogy semlegesítsék valahogy a konzervatív arizonai szenátort, és egy feketét ültessenek az elnöki székbe, de hát a kriptonácik dolga ez: elméleteket gyártani, amivel igazolhatják önnön ostobaságukat. Úgyhogy ezzel kár foglalkozni.

Amivel viszont érdemes: a tegnapi nap a társadalmi mobilitásról beszélt. Egy első generációs értelmiségi, aki ráadásul fekete, elnök tudott lenni egy olyan országban, amely egyszerre a világ legigazságosabb és legigazságtalanabb államszövetsége. Ezt azért ki lehet tenni az ablakba, emberek. És hát Barack Obama mégsem egy Schwarzenegger (az évezred másik nagy politikai meglepetése Amerikában), akit nyilván a vásznon abszolvált sorozatos világmegmentések miatt választott meg Kalifornia népe kormányzónak. Vagy a jó ég tudja, miért.

Barack Obama a politikában csinálta meg magát.

A cinikusok (vagy realisták?) azt mondják: ő sem lesz különb, mint amilyen McCain lett volna, egyáltalán: mint bármelyik globális hatalommal rendelkező politikus. Nagyon-nagyon sok mindent kell ahhoz látni, nagyon sok mindenről kell tudni – és főleg: nagyon sok mindenről kell mélyen kussolni ahhoz, hogy valaki ilyen politikai magaslatra jusson. Nálunk ezt úgy mondják: ő se (lesz) jobb a deákné vásznánál.

Meglátjuk. Mindenesetre az Amerikai Egyesült Államok történelme során először kapott esélyt egy fekete polgár, hogy hazáját vezesse. Akárhogy is nézem, bizonyos szempontból most lett nagykorú a világ egyik vezető demokráciája. Hepibörzdéj.

Jan SlotaAhogy nincs, nem lehet ok arra, hogy bármilyen nemzet zászlaját nyilvánosan vagy privátim elégessük, úgy nincs az a nagyméretű, a trianoni békediktátum előtti határokat ábrázoló transzparens sem, ami arra indíthat a jogszerűségre meg minden egyébre korrekten felesketett embereket, hogy cséplőgépként rohanjanak le egy stadionszektort, aztán válogatás nélkül ütlegelni kezdjék az ott tartózkodókat. Persze, az sem kifejezetten normális dolog, hogy széljobb izék tömegével szerveznek Fradi és egyéb szurkolókat, nemzeti érzelmű fiatalokat egy dunaszerdahelyi meccsre, afféle szlovák-magyar rangadót vizionálván, mert minek? Ám egy efféle politikai demonstrációszámba menő hepening sem indokolja egy komplett szektor szétverését. Pofont sem indokol.

Sőt, ha azt lehetett volna olvasni a transzparenseken, hogy a k..va anyád, szlovák rendőrség vagy a k..va anyád, Slovan Brastislava (még ez a csapat is szétverte a dunaszerdahelyieket szombaton), szóval, ha valami hasonló ocsmányságot lehetett volna olvasni a magyar szurkolók tábláin, a vipera helye akkor is ritkás erdőkben és a száraz, sziklás hegyoldalakon van.De nem voltak ilyen feliratok.

Az MTI híre: „Olyan amatőr videofelvételeket mutattak be kedden Dunaszerdahelyen a helyi futballcsapat vezetői és a város polgármestere, amelyeknek egyetlen jelenete sem igazolja a szlovák rendőrség állításait, ellenkezőleg: a képsorokon látható, hogy az egyik kommandós minden ok nélkül odalép egy békésen ácsorgó idősebb magyar szurkolóhoz és megüti”.

A szlovák rendőrség persze azt állítja, ellenkező tartalmú videofelvételek vannak a birtokában – a szépséghiba csak annyi, hogy azokat még senki nem látta, kivéve persze a szlovák rendőrséget. Ebben egyébként hasonlítanak ezek a felvételek az intézkedő szlovák rendőrök sisakjain található azonosító számokhoz. Sok esetben azokat sem látta senki. Állítólag le voltak ragasztva.

Amíg nem kerülnek elő a rendőrség által emlegetett felvételek, kénytelen vagyok azt gondolni, ez bizony nem csak szurkoló-rendőr konfliktus, hanem nemzetiségi villongás is volt. Nem nehéz logikai szálakat találni az egyik (illetve: egyik-másik) vezető szlovák politikus szavai, beszédei, fogalmazványai, rémlátomásai, ócska, züllött nyilatkozatai és mondjuk a szombati magyarverés között. Főleg, ha Jan Slota egyik korábbi megszólalását idézem fel, amely szerint a magyarok tulajdonképpen rákos sejtek a szlovákság testén, amelyeket késedelem nélkül el kéne távolítani.

És hát Slota nem a tragikusan avítt Csurka pandanja, vagy a sovén áhítatból ki sem látszó Hegedűs Lóránté, na pláne Budaházy vagy Toroczkai, de még csak nem is a helyi érdekű náci fröcsögvény, a „szlovák kuruc.info” szócsöve – hanem a szlovák kormány vezető politikusa. Más, komolyabb, veszélyesebb meccsben van, mint a lelátó népe. Ezt az emberek önmagukkal vívják. És ő vesztésre áll.

A jegyzet a Népszabadság.hu-n

Pafdedi elégedett. Alapjáraton persze leszarom, hogy Sean Combs éppen elégedett-e vagy sem, de örülök, hogy a film körüli viharok továbbvonultak más filmek fölé. Jóformán mindenki bele akart szólni a forgatókönyvbe, akinek Biggie akár egyszer is a sarkába lépett valami blokkbuliban. És hát ő sajnos már nemigen igazíthatta ki a dolgokat, nem mondhatta meg, hogyan s miként interpretálják az életét, a szerelmeit, a zenéjét, személyközi kapcsolatait úgymond. A lényeg: elkészülni látszik végre a Notorious, ez a két és fél perces trailer pedig jó eséllyel éri el, hogy az ember előzetesen bizalmat szavazzon a melónak. Nem csak az ember, hanem még én is.

Combs odanyilatkozott, miszerint elég jól nyomja ez a Derek Luke, vagyis a színész, aki őt alakítja a filmben, másrészt meg, hogy a Biggie-t játszó Jamal “Gravy” Woolwardnál jobbat el sem tudna képzelni a szerepre, szóval, eddig minden rendben, eddig minden rendben. Csakhogy mint tudjuk, nem a zuhanás számít, hanem a leérkezés. Mégis úgy érzem: jó kis karriermozi lesz ez. Amúgy is oda tudok lenni az ilyesmiért, lásd még a Ray Charles életéről mesélő Ray-t, vagy éppen a nemrég újranézett, és voltaképpen nem is olyan kritikán aluli 8 mérföldet, de az Amadeus című remekművet is említhetném. Szeretjük nézni, hogy lesz valakiből Valaki. Hogyan lesz egy “majdnem senkiből” ikon, milliók bálványa. Mert az jó. Mert elhihető általa, hogy tulajdonképpen egy rákosszentmihályi körzeti megbízott fiacskájából is lehet sztár. Szeretjük a meséket. Pláne, ha igaz történeten alapulnak.

Hitünket tovább táplálja a tudat, hogy ugyanis nyilván Rákosszentmihályon is ugyanannyi az egy MC-re eső impresszáriók száma, mint Brooklynban.

Ilyen befejezésről álmodik minden, magát egy kicsit is komolyan vevő sorozat, legyen az Denise füzetes lányregény vagy éppen harsogó bestseller, milliárdos szuperprodukció, szimpatikus szappanopera. A Barely Breaking Even kiadó Beat Generation című sorozata az utolsó állomásához érkezett. Nem papírfedeles beatversek kiadója a BBE, sokkal inkább Jazzy Jeff, DJ Spinna, King Britt melóival foglalkozik, és Marley Marl és Will.I.Am. is közreadott ezt-azt a Beat Generationben, J Dilla Welcome to Detroitjáról nem is beszélve. A befejező rész Madlib konyhájából került ki – ha látatlanban, visszakézből dobtam volna a Michelin-csillagot, nem bántam volna meg. (Egy korábbi Céllövölde-postban már szó esett erről.)

A Guilty Simpsonnal varázsolt keretes szerkezet máris eligazít a jövőt illetően. A The New Resident című intróféle, majd a Blow The Horns On ‘Em után aztán kiderül, hogyan játszik egymással a kortárs hiphop egyik legdurvább producere és egy jó nagy maréknyi a legjobb MC-kből. Georgia Anne Muldrow már az első öt percben beköltözik a vérkeringésbe. Szintén Pazar az a beat és rapszánka, amit J-Roccal tol, Blindfold Test #10 (He Don’t Play) címmel…

Madlib és J-Rocc: Blindfold Test #10 (He Don’t Play)

… ahogy a Talib Kwelival rögzített What It DO, a Roc ‘C’ és Oh NO közreműködésével készített Take That Money, vagy a Frank N Dank oldalán véghezvitt Drinks Up! sem hagy kívánnivalót maga után. Madlib viszont azért Madlib, mert különösebb konkrét verze nélkül is komoly rapzenét képes összehordani, mindig egyedi hangulatot teremtve az instrumentális trekkek köré, hiszen hát beat konducta ő, nem véletlenül, nyilván.

A mélypont, már ha ez a hely létezik a Madlib féle domborzati térképen, minden bizonnyal a Defari-féle Gamble On Ya Boy, ami konkrétan olyan unalmas, hogy fél perc után rendesen dolgozni kell az ébren maradásért. Aztán viszont insomnia, orrvérzésig.

offlineMAG 94

Nyolcszáz dollár – ennyibe kerül egy 16 soros verze Jean Grae-nél, aki a Craigslist.com oldalon próbálta meg áruba bocsátani kreatív energiáit. Mindenesetre úgy sejtjük, a vadiúj lemez, a The Evil Jeanius verzéi nem éppen a megrendelt, aztán át már nem vett szövegekből állítódtak össze. A tízszámos, nem egészen negyvenperces cucc ugyanis: többé-kevésbé (inkább többé, mint kevésbé) rendben van.

Ebben azért akad egy kis szerepe a Blue Sky Black Death elnevezésű producerpárosnak, akik beateket pakoltak a csaj alá, úgyhogy az Evil Jeanius végül is nem szóló-, inkább kollablemez. A fokvárosban született, idén 32 éves MC-nek a The Evil Jeanius az ötödik koromgja, de eddig sem akárkikkel stúdiózott. Néhány név a listáról: Da Beatminerz, The Herbaliser, Masta Ace, The Roots, Talib Kweli. Utóbbi kiadójánál, a Blacksmith-nél jelent meg egyébként az idei év első Jean Grae jointja, a 9th Wonder által producerelt Jeanius, mintegy négyéves késést követően – most meg már annyira sürgős, hogy ni, néhány hónap után rögtön itt a második 2008-as eresztés.

Néhány nagyon finom darabbal. Ott van mindjárt az Ahead of the Game, amelyben Blacastan van Jean Grae segítségére a verbál vonalon, gyönyörű, menetelős, sűrű kis nóta ez. Akárcsak a Nobody’ll Will Do It For You. A kissé merengőbb hangulatú Away With Me a laza nyálrengetegbe vezet be, élvezhető módon szerencsére, és az Even on Your Best Way is kényelmesen elfér a lejátszónkon. Totális mellényúlásból mindössze kettőt találtunk az új J. G. lemezen: a Take It Back és az It’s Still a Love Song jószerével hallgathatatlan. De sose legyen nagyobb bajunk.

Love Thirst – Mikor még nem volt evil

CS.I.Z. / orizatré BLOGJA

Photobucket

címkék

1 5PÁLCA 7RÉTEG 990 abszurdi akph akr all soundz apropoh arabian prince azur az árral szemben b.i.g. babygrande balek mc bankos barack obama bbe beat generation beatmaker beat market beatpakk ben sharpa bigmek binder károly bleubird blue sky black death bobafett bobakrome bootsie budapest folyóirat báró kvázi cadik camera obscura carter revard cikkajánló ck records columbo crain cseh tamás cypress hill céllövölde day debüt delicious vinyl dillage dillázs dj slow dopeman dr dre e357 eckü emshow ep eric lau essemm faktor fankadeli fantomaz feszt film fotó funktasztikus fura furakor g.o.d. genius loci gárda gördeszka hazai heti fav HIPHOP holmi hősök ice cube illa j illegalvoice illtunes indiana interjú jacko j dilla jean_grae kanye west kiállítás kompany koncert kool kasko kotta kriminal kritika KULT KÖZ káva kékfény könyv kül le marietta lemez lp madlib magma masspro maszkura mediawave mega sound system mf doom mil mix mixtape mr masters mr pastell média n.w.a. nks norba népszabadság oddateee offlineMAG orizatriznyák paul mutant pilinszky pol ponza Prada pre-order punnany massif póker pörzse ra radio raf rahel rico romlott hazai rza s*10 saiid sean combs slam slam poetry snoop dogg stones throw subicz gábor suhov SZABADEDZÉS szalonnazsír szimat szolgálati szakasz takeshi tawiah televízió the glitch mob theshow tila tequila tribute tüntetés ubiquity usztics vanis videó volt válság woody allen writing XVI. Benedek zomblaze zsola zéessó

CellovoldePOD

Ide is

Photobucket

mostanában

Photobucket Photobucket

ARCHÍV