You are currently browsing the category archive for the ‘radio’ category.

radioimageKolléga úr – kezdi a szerkesztő -, akkor írjon cikket, mondjuk a: lóról. A lóról – mondja a kolléga úr. Lassan, hitetlenkedve forgatja a szót a szájában. A lóról. Vagy nem is: a kőről inkább. Na jó, de: terméskőről? Egész- vagy féldrágakövekről? A berlini falról? A zavargások idején plexi és fejrepesztő macskakőről? A kőről – és egy vállvonás. A szerkesztő ötletel. Megesik.

És akkor a kolléga úr ír egy cikket a kőről. De nemcsak gondolnia kell a kőről valamit, szépet, groteszket, morbidot, keményet, eredetit, hanem tudnia is. Vagy legalábbis találni valaki olyant, aki tud. Hogy ne forduljon át az egész unalmas építőipari betűhalmazba, vagy, ha rádióról van szó: csacsogásba, mert azt még a néha tényleg unalmas MR sem bírná el, hát még a hallgatók.

Várkonyi Benedek esetében nem fenyeget ez a veszély. Az MR1 Kossuth Tér-Idő című műsorfolyamában például időről időre olyan hatalmas, ezért nehezen (vagy a roppant értelmezési tartomány miatt épp könynyedén) megfogható témákat dolgoz fel több adáson keresztül, mindig körültekintően, érdekesen, mint például a művészet vagy a pénz fogalma. Jó csönd herceg címmel most a (na?) csönd van soron.

– A csönd képes és alkalmas arra, hogy vele elmerüljünk a végtelenbe, és ott azt találjuk meg, amitől a korszerű civilizáció megfoszt – csaknem mindannyiunkat. (…) Ha képesek vagyunk meghallani, okulhatunk belőle – kezdi Várkonyi Benedek. Megszólal Jelenits István piarista tanár, aki szerint a csönd hiányát akkor érezzük igazán, ha elveszítjük, s aki úgy véli, a csönd nem jelent feltétlenül némaságot, hiszen a beszélgetés is a hallgatásból indul. S ha jó, nem is válik zajjá. Csönd marad, személyközi. A szavak között hallható.

Bethlenfalvy Géza Kelet-kutató a csönd hagyományairól, a sorozat következő darabjában Upor László dramaturg a színházi csöndről, Garas Dezső kaposvári nyolcperces színpadi hallgatásáról a Mester és Margaritában, Harold Pinter csöndjeiről, a teátrum csöndjének birtokosairól beszél. Kúnos Lászlót Ingmar Bergman csöndjeiről faggatja Várkonyi Benedek, Fülöp Márta pszichológus pedig azt mondja: a csönd nem csak pozitív lehet – az agresszió is megjelenhet általa az emberi kapcsolatokban: van, mikor a hallgatás nem más, mint büntetés. John Cage klasszikus műveket hasonlít a forgalom zajához: Beethoven mindig ugyanaz, a közlekedés zajai sosem. Ő csak tudja, nagy csöndművész volt. És hát megszólal a város is, hangfénykép formájában, hiszen az utca csöndje is csönd. Meg légkalapács.

Heinrich Böll egyik elbeszélése, a mostani műsorban is megemlített Dr. Murke összegyűjtött hallgatásai jut az eszembe: a rádióriporter vágás közben nem dobja el, inkább gondosan összegyűjti az interjúalanyai csendjeit, aztán egymáshoz ragasztja, és lejátssza őket magának. Várkonyi is valami ilyesmit csinál, csakhogy éppen ellenkező előjellel: a hangot rendezi. Szóljanak bármiről, műsorai elmélkedésre késztető, okos, csendes programok. Öszszegyűjti a fogalmakat, precízen egymás mögé ragasztja a mozaikokat, fugázónak meg ott van Schubert, Goethe, Szép Ernő. Szerencsére nem csak magának játssza le, amit összerak.

(Tér-Idő MR1 KOssuth Rádió)

A rádiójegyzet a Népszabadságban

Reklámok

Az egész országot nem lehet becsapni – mondja Trunkó Barnabás az idei szilveszteri rádiókabaré konferansziéja, aztán rögtön helyesbít: legalábbis szilveszter este nem, hiszen sokan tudják, hogy a kabaré nem élőben megy, hanem előzőleg rögzített felvételről adják. Azt viszont kevesen tudják, hogy a rádiókritikus sem élőben hallgatja, hanem cédéről, mert megkapja előre. Mert a rádiókritikus is elmegy otthonról szilveszter este a barátaival különböző feslett helyekre.

És bár a másnap amúgy kifejezetten hajlamossá tesz a kötekedésre, a Rádiókabaré Sinkó Péter által szerkesztett szilveszteri bemutatója többé-kevésbé rendben van. Követi az elmúlt év hagyományait: a jelenetek gyengécskék, a stand up számok viszont frenetikusak, és a kevéske dal is rendben van, így jön ki a jó átlag. Bödőcs Tibor, Dombóvári István, Kovács András Péter és Kőhalmi Zoltán nem fárad, nem unalmas, a szilveszter legjobb pillanatai viszont Sándor Györgynek, és a határon túlról érkező stand uposoknak köszönhetők. Tóth Szabolcs és Bálint Ferenc a romániai választások kapcsán nagyszerűen “fordítja” le a politikusi hablatyot köznyelvre, a kolozsvári Felméri Péter kegyetlenül évértékel, és a csíkszeredai Lung László Zsolt, valamint Kozma Attila is új ízt hoz.

Igaz is: embert próbáló feladat ilyen sokáig muhahával lekötni a hallgató figyelmét, a Celebvilág Magyarországon címmel sugárzott monstre kabarénak azonban általában sikerül, akad itt válságkabaré jócskán, űrturisták, decemberi ünnepkör, multiplexmozi-zajösszeállítás. És celebezés, mely kapcsán azért olykor elkalandozik az ember, s a közszolgálatiság üdvéről mereng.

Van a Magyar Rádiónak egy behozhatatlan előnye a kereskedelmi csatornákkal, főleg a tévékkel szemben: hitelesebben tudja követni az egyre inkább elharapózó trendet, a sztárszívatást. Mert amit mondjuk a TV 2 Tíz című sztárgyalázó műsora önreflexió gyanánt próbál lenyomni a torkunkon, az már az első percben megbukik. Bűzlik az illojalitás: a műsor készítői azokba törlik a saras bakancsot, akiknek hírnevét naponta építgetik, foltozgatják, a Szálasit éltető Fekete Pákótól a börtönviselt nagymellű énekesnőig, aki tudvalévőleg nem apáca. Mintha Kőmíves Kelemen saját kézzel verné szét a várfalat, míg a többiek alszanak, aztán meg nézne szeppenten: dik’, há’ nem leomlott reggelre?

A kabaré viszont képes felülről szemlélni a kis magyar sztárvilágocskát, számára vicces térkép e táj – éppen, mert sosem vett részt benne, sosem táplálta ezt a pszeudovalóságot. Ahogy a kabaré szóvivője, Litkai Gergely mondja, néha tényleg olyan érzésünk lehet, hogy tulajdonképpen csak statiszták vagyunk a Győzikében, s hogy a messzi földrészeken abszolvált rovarevés és tábortüzezés az igazi realitás. A CBA-ban parizercsücsökért sorban álló kisnyugdíjas képe meg csak valami fantáziaakvarell.

Szilveszteri rádiókritika a Népszabadságban

CS.I.Z. / orizatré BLOGJA

Photobucket

címkék

1 5PÁLCA 7RÉTEG 990 abszurdi akph akr all soundz apropoh arabian prince azur az árral szemben b.i.g. babygrande balek mc bankos barack obama bbe beat generation beatmaker beat market beatpakk ben sharpa bigmek binder károly bleubird blue sky black death bobafett bobakrome bootsie budapest folyóirat báró kvázi cadik camera obscura carter revard cikkajánló ck records columbo crain cseh tamás cypress hill céllövölde day debüt delicious vinyl dillage dillázs dj slow dopeman dr dre e357 eckü emshow ep eric lau essemm faktor fankadeli fantomaz feszt film fotó funktasztikus fura furakor g.o.d. genius loci gárda gördeszka hazai heti fav HIPHOP holmi hősök ice cube illa j illegalvoice illtunes indiana interjú jacko j dilla jean_grae kanye west kiállítás kompany koncert kool kasko kotta kriminal kritika KULT KÖZ káva kékfény könyv kül le marietta lemez lp madlib magma masspro maszkura mediawave mega sound system mf doom mil mix mixtape mr masters mr pastell média n.w.a. nks norba népszabadság oddateee offlineMAG orizatriznyák paul mutant pilinszky pol ponza Prada pre-order punnany massif póker pörzse ra radio raf rahel rico romlott hazai rza s*10 saiid sean combs slam slam poetry snoop dogg stones throw subicz gábor suhov SZABADEDZÉS szalonnazsír szimat szolgálati szakasz takeshi tawiah televízió the glitch mob theshow tila tequila tribute tüntetés ubiquity usztics vanis videó volt válság woody allen writing XVI. Benedek zomblaze zsola zéessó

CellovoldePOD

Ide is

Photobucket

mostanában

Photobucket Photobucket

ARCHÍV